A süket fiú [Vkook ff.] *SZÜNETELVE*

~10~

Jungkook POV:

Két hete vagyok együtt Taehyunggal és szinte bearanyozza a napjaimat. Jieunnal pedig megszakítottam minden kapcsolatot. Talán egyszer majd a jövőben még lehetünk barátok, de nem látok rá túl sok esélyt. Tae segitett nekem új házat keresni, mivel ott akartam hagyni a mostanit. Túl sok az emlék és túl nagy nekem az az apartman.

Kedd délután volt, mikor gondoltam elmegyek kicsit sétálni a parkba. Nem hívtam magammal senkit, mivel szerettem volna gondolkodni. Sajnos ebben a kapcsolatban én voltam a felelős, felnőtt egyén és úgy gondoltam, hogy az anyjának tudnia kell. Nem titkolhatjuk, hiszen ha magától jönne rá, nagyobb esély van arra, hogy eltílt a fiától. Lassan sétáltam a fák közötti úton, amiket a szélükön virággal díszítettek. Néhol voltak padok is, amikre az emberek kedvükre tudtak leülni és nézni ahogy lassan eljön a tél. Mosolyogva sétáltam, amíg meg nem hallottam egy hangosabb egyén nevezését. Finoman, óvatosan néztem oda, hogy ne legyen túl feltűnő, de ez a tervem megtört mikor láttam, hogy egy alacsony, vékony, Taehyunghoz hasonló fiú beszélget a párommal. Véletlennek tartottam, hogy Tae is pont ott van ahol én. Persze annak ellenére, hogy sosem mozdul ki. Egyből az futott végig rajtam, hogy ki ez a srác és mit akar a fiúmtól.

- Aranyos vagy!- mondta jelnyelven és rendesen is.

Aranyos?

Mi ez a srác és miért aranyosozza le az ÉN pasimat? Kissé vöröses arccal, ökölbe szorított kezekkel mentem oda hozzájuk, mire Tae meglepetten, a törpe pedig szemöldök emelve nézett rám.

- Te ki vagy?- szólaltam meg.

- És maga, ki?- állt fel.- Jimin a nevem, ő pedig itt Taehy...- mondta volna, de félbe szakítottam.

- Tudom, hogy ki ő, én vagyok a tanára, de legfőképpen a pasija.- húztam ki magamat.

- A.. pa...pas...pasija?- kerekedtek ki a szemei, majd pár perc múlva elkezdett nevetni.- Az nem lehet.- rázta meg a fejét.

- Miért ne lehetne?- tettem ölbe a karjaimat.

- Én vagyok a pasija.

Taehyung POV:

Nem értettem, hogy miről vitáznak, de azt láttam, hogy egy kicsi kell ahhoz, hogy egymásnak ugorjanak. Jimin egy nagyon régi barátom. Az elmúlt két évben nagyon keveset beszélgettem vele, de megértette, hogy miért. Megtanult jelnyelven is, hogy tudjon velem beszélni. Középsuliban egy évig jártunk is, amíg be nem következett a katasztrófa. Heves szócsatákat vívtak, ami Jeong Guk elém nem tolta a telefonját.

_____________________________________

Ki ő neked?!
_____________________________________

Kerek szemekkel olvastam el amit írt. Egyből leesett, hogy féltékeny.

_____________________________________

Egy régi barátom.
_____________________________________

Leírtam neki az igazat, de ahogy láttam nem igazán hitte el, mivel szúrós szemekkel bámult rám. Nem értettem, hogy mi folyik itt és, hogy Jimin mit mondhatott vagy mond neki, de egyszer nyomasztóbb volt ott ülni és nézni ahogyan egymásra orditanak.

____________________________________

Ki a pasid?
____________________________________

Tolta oda hozzám újra. Mik ezek a kérdések? Nem nyilván való?

_____________________________________

Te.
_____________________________________

Vigyorogva fordult vissza Jiminhez, aki felvont szemöldökkel rám nézett.

- Ez most komoly?- kérdezte meg tőlem.

- Igen.- feleltem egy bólintás kíséretében.

Azonnal arra gondoltam, hogy lehetséges, hogy Jimin azt hitte, hogy ha most visszajön akkor újra együtt leszünk. Pedig igazából már elmondtam neki, hogy nem érzek iránta barátságnál többet. Jeong Guk az akiért most boldog vagyok és nem ott ülök a szobámban, sírva, emésztve magamat mind amiatt ami történt miattam. Miután válaszoltam Jiminnek, újabb heves szócsatába elegyedtek.

Jungkook POV:

- Láthatod, ő is azt mondja, hogy együtt vagyunk, akkor miért nem hagyod, hogy haza vigyem magammal?- értetlenkedtem mikor már teljesen nyilvánvaló volt minden.

- Na ide figyeljen, nagypapi! Ő engem szeret és szeretett mindig is úgyhogy kopjon le, mert nem szeretném bántani magát!- lépett közelebb hozzám.

Szórakozottan néztem le rá, majd megfogtam Taehyung csuklóját, mire ő felállt.

- Csak nem képzeled, hogy egy ilyen fiút elengedek?- néztem a szerelmemre.

Ökölbe szorított kezekkel nézett ránk, ahogy magammal szembe állítom a fiatalabbat, majd lassan az ajkaira hajolok, hogy megmutassam annak a törpének, hogy ki is Taehyung igazi párja, és kit szeret. Finoman, szeretet teljesen csókoltam a párom, puha ajkait, amiknek édes eper íze volt. Imádtam érezni, hogy az enyém.

- Látod? Az enyém.- húzódtam el Tae-től, majd az ajkaira suttogtam a szavaimat.

- Én...- suttogta lehajtott fejjel.- Azt hiszem, hogy elmegyek.- fordított nekünk hátat, majd elsétált.

Taehyung utána akart menni, de nem engedtem. Megszorítottam a kezét, jelezve, hogy nem kéne. Elővettem a telefonomat és beszélgetést kezdeményeztem.

____________________________________

Minden rendben? Nem mondtad neki, hogy van valakid?
___________________________________

__________________________________

Nem hittem volna, hogy ennyi év után is szeret engem.

Tartozom egy magyarázattal, igaz?
__________________________________