A süket fiú [Vkook ff.] *SZÜNETELVE*

~12~

Hazudnék ha nem éreztem volna magamat feszülten, miután Jeong Guk elment innen. Jimin szinte jászi könnyedséggel foglalta be a szobámnak a felét. Nem mintha baj lett volna, de még életemben nem éreztem ilyen kényelmetlenül magamat a legjobb barátom társaságában. Pedig nem ez volt az első alkalom, hogy nálam aludt.

Jungkook POV:

Fáradtan és idegesen dobtam le a táskámat a padlóra, majd a fejemet a mögöttem lévő ajtónak döntöttem. Sosem gondoltam volna, hogy pont Taehyung anyja fog engem hátba szúrni egy ilyen dologgal.

- Cseszd meg!- vertem a fejemet a kemény fa lapnak.

Tudtam, hogy Jimin nagyon szereti az én szerelmemet és bármennyire nem akartam féltékeny lenni, mégis muszáj voltam. Bárki rá nézett Taehyungra, féltékeny lettem rá. A szívem hevesen vert még ha csak arra gondoltam, hogy valaki más alszik vele, egy szobában és ki tudja, hogy mit akar vele tenni. Az elkeseredettség hulláma söpört végig rajtam és úgy éreztem felrobbanok egyszerűen. Fel akartam hívni az anyját és elmondani neki mindent, de Tae ezt nem akarta.

Micsoda pazarlás...

Ha tudná, akkor biztosan nem engedte volna ezt Jiminnel. De mit tehetnék én? Csak egy magántanár vagyok... Aki kavar a tanítványával. Ideje más tanítványok után nézelődni. Ez a fizetés hosszú távon nem annyira elég nekem a megélhetését. Ennek érdekében még aznap felraktam az internetre egy hirdetést, miszerint délután bármilyen tanárgyból tudok tanítani 8-18 éves gyereket. A havi bér pedig pont annyi amennyit Taehyung anyja is fizet nekem. Nem keresek annyira sokat, de nem is szükölködök, szóval pont jó minden. Ha lenne más gyerek Taehyung mellett, akkor talán nem zavarna ennyire a tudat, hogy más is létezik neki rajtam kívül.

Ugye?

Taehyung POV:

Egyre kényelmetlenebbé vált nekem a szituáció mikor anya a sütiket halmozta fel nekünk minden egyes órában, Jimin pedig mosolyogva fogadta el és próbált beszélgetni velem, de valamiért én nekem semmi kedvem nem volt.

- Mióta jársz ezzel a tanárral?- kérdezte, mikor már teljesen kínossá vált minden.

- Kb. egy hónapja.- válaszoltam neki, kicsit vonakodva.

- Anyukád tudja?- emeltem fel a szemöldökét.

- Miért?- kérdeztem vissza.

Ha azt mondom neki, hogy nem akkor sanszos, hogy elmondja neki, de ha azt, hogy igen akkor anya előtt bármikor tud róla beszélni és én nem akartam még elmondani, hiszen elég friss. És sokkal fiatalabb vagyok Jeong Guknál.

- Csak kérdeztem. Nem zavar, hogy lehet nem is te vagy az egyetlen tanítványa?

- Elvileg én vagyok.- vontam vállat.

- Aha, értem.- bólintott, kicsit vonakodva.

- Mi a baj azzal, ha szerelmesek vagyunk?- döntöttem oldalra a fejemet.

- Azzal semmi, hogy szerelmesek vagytok... Csak nem a jó emberbe.- magyarázta el.

- Ezt most miért mondod?!- ráncoltam össze a szemöldökömet.

- Mert neki egy nálad idősebb nő kéne,  neked... Itt vagyok én!- állt fel, majd felült mellém az ágyra.- Miért nem én kellek neked, mint régen?- kezdett el közeledni hozzám.

Válaszolni sem tudtam, ugyanis olyan szinten támadott le, mint még senki más. A kezeimet lefogva döntött le az ágyra, erősen tartva, nehogy ki szabaduljak. Sikítani akartam anyának, ordítnai Jiminnel, de semmi esélyem sem nem volt. Jimin izmos volt, én pedig gyenge és sovány. Na meg... Nem tudtam volna, bántani. Régóta ismerem és mind a ketten tudtuk, hogy ő fog jól kijönni ebből a helyzetből. Jeong Gukon kívül senki sem hinné el, ha elmesélném neki ennek az estének a kimenetelét. Belülről felégetett a bánat és azt hittem a lelkem apró darabokra hullik szét. A sírás és a kérlelés ellenére, Jimin nem állt meg egy percre sem. Sosem gondoltam volna, hogy így, ilyen módon vesztem el az egyetlen dolgot ami még megmaradt nekem és Jeong Guknak akartam adni... Magamban imádkoztam az istenhez, hogy küldjön valakit, aki megment és segít rajtam, de nem jött senki.

Senki sem segített rajtam.

A legjobb barátom árult el engem és sosem gondoltam, hogy ezt teszi velem. A boldogágom utolsó kis darabját tiporta el és sosem fogom ezt megbocsátani neki. Hiba volt megbíznom egy ilyen embereben. Önző módon azt hittem, hogy tényleg a barátom...

És sosem tenne velem ilyet.