A süket fiú [Vkook ff.] *SZÜNETELVE*

~14~

Taehyung anyjával hosszú órákat beszélgettem, mire megegyeztünk, hogy muszáj feljelenteni Jimint. Viszont ehhez Taehyung is kell, hiszen ő volt az amit bántottak. Emellett felnőtt aggyal ha már komolyan beszéltem az asszonnyal, égetett a vágy, hogy elmondjam neki a kapcsolatomat a fiával. Nem tűrhettem meg, hogy másokat akar a közelébe, én pedig csak egy tanár vagyok.

- Asszonyom, van még valami amiről beszélnünk kell.- vettem egy mély levegőt.

- Még több szörnyű hír?- sápadt el.

- Nem tudom, hogy ez hogy fogja önt érinteni, de... Viszonyom van Taehyunggal.- böktem ki, nehezen.

Láthatólag szinte meg sem rezzent, de nem is hiszem, hogy úgy értette a viszont ahogyan azt én mondtam.

- Tudom, hiszen a tanára vagy.- vont vállat, de én nem hagytam ennyiben.

- Nem úgy értem.- ráztam meg a fejemety mire az apró mosolya lefagyott.- Szerelmes vagyok a fiába és ő is belém.

- Hogy mi?- emelte fel a szemöldökét.

- Teljes mértékben megértem, ha most fel van háborodva, de nem tehetek róla, szerelmes vagyok.

- Én azt kértem, hogy a barátja legyél, nem azt, hogy az a személy aki megrontja!- visított fel.

Taehyung POV:

Szinte órákig vártam, hogy Jeong Guk talán feljöjjön hozzám, beszélgessen velem, de nem tette. Egészen este nyolcig vártam rá, míg el nem nyomott az álom, annyira kimerültem a várakozásban. Igaz, lemehettem volna, de megkért, hogy jöjjek fel.

Másnap reggel, anyával találtam magamat szemben, ahogy ül az ágyam mellett, a körmét rágva és kipirosdott szemekkel. Gyorsan megtöröltem a szemeimet, majd szinte azonnal megkérdeztem tőle, hogy mi a baj.

- Mi van te és a tanárok között?- tért rá a lényegre.

Szinte azonnal elfehérdetem, és nyelnem kellett egyet. Ha elmondanám neki, akkor biztosan nagyon de nagyon mérges lenne rám és biztosan veszekedne velem.

- Semmi.- ráztam meg a fejemet.

- Áruld el nekem, hogy miért kell hazudni!- háborodott fel.

Élesen fújtam ki a levegőt, majd lehajtottam a fejemet. Nem voltam képes a szemébe nézni. Talán azért, mert még el sem mondtam neki, de mérges.

- Szeretem.- vallottam be.

Hitetlenkedve pattant fel és láthatólag horkantott egyet, s folytatta.

- Te egy gyerek vagy, Taehyung, ő pedig egy érett férfi! Hogy képzelted?!

- Nem mondhatod meg, hogy kit szeressek! Én is felnőtt vagyok, el tudom dönteni! Miért nem támogatsz ahelyett, hogy letámadsz?- lettem ideges mostmár én is.

Nem értettem, hogy miért kell ilyennek lennie velem. Nem tettem semmi rosszat, csak szerelmes vagyok és ezt viszonozzák. Abban mi a baj? Miért nem lehet megérteni, hogy bárhogy próbálnám tagadni, szerelmes vagyok Jeong Gukba.

- Mert ez nem egészséges! Az isten szerelmére, idősebb nálad, sokkal!- túrt bele a hajába.

- És akkor mi van? Apa és te közted is volt öt év, az nem sok?

- Az más.

- Miben?!

Az egész testem remegett az idegtől. Sosem voltam még ennyire mérges anyukámra. Mindig támogatott és sosem volt ennyire mérges rám, most pedig minden erejével el akar tiltani az egyetlen jótól az életemben.

- Nem voltam gyerek, mikor megismertem és nem a TANÁROM volt!

- Értem.- adtam fel.- Sajnálom, ha csalódást okoztam, de nem tudok mit tenni.- vontam meg a vállamat.

- Rendben.- bólintott.- Akkor a tárgyalásig nem találkozhatsz vele!

- Milyen tárgyalás?- kerekedtek ki a szemeim.- Feljelentettétek Jimint?

- Igen!- bólintott magabiztosan, büszkén.

- Kértem, hogy ne! És egyáltalán mikor lesz?

- Egy hónap múlva.

Hogy mi?! Hogy én egy teljes hónapig ne lássam Jungkookot? Úgy éreztem abban a percben, hogy az anyám teljes mértékben megőrült. Lehet, hogy az alváshiány tette, vagy az idegesség, de ez akkor is sok volt számomra.

- Te küldted tegnap haza, ugye?

- Igen!- helyeselt.

Ez csak egy rossz álom...

Kérlek istenem legyen az!