Dear Dairy... (Renga fanfiction)

3. Rész

Komolyan mondom ilyen vidáman még nem keltem fel azóta, amióta itt lakunk. Végre péntek van, ami annyit tesz, hogy ma alszok Rekiéknél. A ruhákat már bepakoltam a táskámba a sulis cuccok mellé.

Már voltam fürödni, illetve fogat is mostam. Lementem a konyhába, mert korábban lettem kész, mint általában, és kerestem egy tálat. Levettem a gabonapelyhet a polcról, és öntöttem belőle a tálba. Miután ezzel megvoltan visszaraktam az eredeti helyére. Elsétáltam a hűtőhöz, és kivettem a tejet. Lecsavartam a kupakját és ezt is beleöntöttem a tálba, viszont mielőtt visszaraktam volna még gyorsan körbenéztem és bele ittam a dobozba.
- Langa!- állt meg mellettem Anyu.
Ő mégis mikor került ide??
- Jó reggelt Anya!- próbáltam minél ártalmatlanabb arcot vágni.
- Az mostmár a tiéd- mutatott a kezembe lévő dobozra- holnap pedig hozz egy új dobozzal- mondta és odasétált a tűzhelyhez, hogy felrakja főni a kávéját.

Gyorsan megettem a gabonapelyhem, aztán beraktam a mosogatóba és már szaladtam is az ajtóhoz.
- Szép napot!- mosolyogtam Anyára.
- Legyél jó Rekiéknél!- integetett nekem a kávéját szagolva.
- Tudod, hogy már nem vagyok kicsi- mondtam, miközben felvettem a deszkám.
- Örökre a kicsi fiam maradsz- kacsintott.- Most pedig futás, mert elkésel!

- Jó reggelt Reki!- integettem neki messziről.
- Langa, vigyázz!- kiáltotta.
- Auu...- mondtam a földön feküdve.
- Én szóltam- jött oda a fiú.- Na gyere!- nyújtotta a kezét.
- Köszönöm!- mondtam miközben még mindig a hátam fájlaltam.
- Ülj le!- mutatott a földre.
- Oda?- kérdezte elkerekedett szemmel.
- Aha. Leragasztom a könyököd, mert vérzik- mondta egyszerűen.
- Ohhh...

Miután már leragasztotta a sebeimet, tovább is mentünk a suliba.
- Hány óránk is van ma?- kérdezte hirtelen.
- Ha jól emlékszem, akkor 6- néztem rá.
- Utána nem megyünk el fagyizni?- kérdezte egy kis idő után.
- Elmehetünk- mosolyogtam rá halványan.

Miután beértünk a suliba, leültünk a helyünkre, elővettük a telefonunkat és deszkás videókat néztünk.
- Meg akarok tanulni egy új trükköt- szólalt fel hirtelen Reki.
- Melyiket?- kérdeztem kíváncsian.
- Ezt- mutatta felém a telefonját, amin egy srác csinálta a mutatványt.
- Elég nehéznek tűnik- gondolkodtam el.
- Mert az is. Pont ezért is tetszik, kell valami kihívás- mosolyodott el, mire én is csak mosolyogtam.

- Jó reggelt gyerekek!- jött be a tanár az osztályba....
Órán néha ránéztem Rekire, de azért nem feltűnően. Félek, hogy lesérül, miközben azt az új trükköt tanulja... Nem akarom újra kötésekkel látni, vagy úgy, hogy megint tele van ragtapaszokkal... Viszont mellette mindig örülök, amikor valami újat tanul. Olyan boldog olyankor, mint a kisgyerekek, amikor megkapják a nyalókájukat. Az arcáról sugárzik az öröm, a szemei csillognak, a száján pedig már lehetetlenül széles mosoly van. Szeretem boldognak látni, mert olyankor én is boldog leszek. Na meg persze azért is, mert olyankor alig bírod levenni róla a szemed. Egyszerűen csak vonza a tekinteted, és nem tudod abba hagyni a nézését.
- Hasegawa!- hallottam meg a nevemet.
- Igen?- kaptam fel gyorsan a fejem.
- Kíváncsiak vagyunk a válaszra- nézett rám a tanár.
Azt se tudom milyen óra van, nem azt, hogy mit veszünk. A kérdést meg még annyira se. Segítség kérően néztem Rekire, aki próbált súgni, de nem értettem belőle semmit.
- Tanár úr, szerintem Langának valami baja van. Furcsán néz ki- próbált rajtam segíteni, miután rájött, hogy semmire nem megyünk azzal ha súgni próbál.- Kimehetnék vele a mosdóba, hogy megmossa az arcát?- kérdezte.
- Siessenek vissza!- engedett el minket a tanár.

- Ez közel volt- fújta ki a levegőt Reki.
- Ne is mond... Köszönöm!- mosolyogtam rá.
- Semmiség- mondta, miközben elindult a wc felé.- Egyébként min gondolkoztál el annyira?- kérdezte érdeklődve.
Most mit kéne mondanom? Az igazat nyilván nem mondhatom el, de hazudni se szeretnék... Nem tudom mit csináljak...
- Csak a múltkori versenyen- mondtam ki nagy nehezen.
- De régen voltunk már az S-ben- gondolkozott el.
- Elmehetünk este is mondjuk- mondtam, miközben kinyitottam az ajtót.
- Menjünk inkább holnap este- mondta, és bement.

Miután gyorsan arcot mostam és ittam már indultunk is vissza.
- Várj elfelejtettem valamit- es már el is indult vissza. - Várj meg itt!- nézett utánam.

Pár perccel később már vissza is jött, szóval indultunk is vissza a terembe.
- Langa- nézett fel rám.
- Igen?
- Szerinted az lehetséges, hogy elfelejtettem, hogy pisilnem kellett?- kérdezte nevetve.
- Téged is merve? Persze- nevettem mostmár én is.

Miután visszamentünk a terembe, a tanár megkérdezte, hogy jobban vagyok-e már. Mondtam, hogy igen, és már le is ültem a helyemre. Szerencsére márcsak pár perc volt hátra, utána pedig csak 5 óránk volt.

Az idő mintha lelassult volna, és percenként néztem az órát, hogy még mennyi van hátra. Amikor elérkezett a 6. óra vége, és megszólalt a csengő olyan sebességgel áltam fel, mint még soha.
- Mehetünk?- kérdezte Reki, miután összepakolta a dolgait.
- Mehetünk- mosolyogtam rá.

- Milyet adhatok?- kérdezte a fagyis férfi.
- Szeretnék egy málnásat és egy áfonyásta- mosolyogtam rá.
- Tesssék- nyújtotta át a tölcsért.
- Köszönöm!- vettem el boldogan.
- Neked milyet adhatok?- nézett Rekire.
- Ugyan ezeket, csak fordítva- mondta ő is mosolyogva.
- Tessék- nyújtotta át a tölcsért a férfi neki is.

Miután már kifizettük a fagyikat el is indultunk Rekiékhez.
- Mit csináljunk este?- kérdezte.
- Nem nézünk valami filmet?
- Nézzük meg a Vándorló palotát!
- A mit?- kérdeztem értetlenkedve.
- Azt ne mond, hogy nem ismered a Vándorló palotát!
- Nem igazán...- mondtam, és megkóstoltam a fagyimat.
- Akkor tényleg azt fogjuk megnézni.

Már náluk voltunk, amikor elkezdett rezegni mindkettőnk telefonja.
- A csoport az- sóhajtott.- Videó hívás.
- Sziasztok!- köszöntem, miután fogadtam a hívást.
- Sziasztok!- köszönt Reki is.
- Miért vagy Rekinél?- kérdezte Miya, de szinte fel se nézett a Nintendójából.
- Anyunak bent kell maradnia a munkahelyén este, ezért felhivta Reki anyukájat, hogy itt tudnék-e aludni, meséltem el.

Végül egy órán át beszélgettünk minden féléről. Megbeszéltük, hogy holnap este találkozunk, és együtt megyünk az S-be.
- Gyerekek vacsora!- hallottam meg Reki anyukájának a hangját.
- Akkor majd utána kezdjük el a filmet- mosolygott rám.

Reki most van fürödni, szóval addig leírom a mai napot.
04. 19....

Sziasztoookk💕💕💕
Remélem tetszett ez a rész is nektek💕💕  A véleményeket még mindig szeretettel várom. Viszooont ki jöm velem megkeresni azt aki a mangát írta, és megverni??? Hogy lehetett így abbahagyni a 12. részt!? Na nem baj, csak 11 hónapot kell várni a második évadra... Addig is élvezzük a bnha új részeit💕