Dear Dairy... (Renga fanfiction)

10. Rész

Reggel az ébresztőm idegesítő hangjára keltem fel. Nyúlni akartam, hogy kinyomjam, viszont az rajtam fekvő Reki miatt nem sikerült. Nem értem azokat az embereket, akik nem kelnek fel egyből az ébresztőre, furcsák. Nagyon furcsák. Végül egy nagyobb nyújtózkodás után sikerült kikapcsolni, viszont a vörös hajú barátom még mindig rajtam feküdt.
- Reki, kelj fel, el fogunk késni!- próbálkoztam. Kinyitotta a szemét, de utána vissza is csukta.
- Naaa, sikerülni fog, nem olyan nehéz felkelni- próbálkoztam tovább. Erre még annyi reakciót se kaptam, mint az előzőre. Hirtelen indulattól vezényelve nyomtam egy puszit a hajába, amire halványan elpirult.
Végül feladtam, kikászálódtam alóla és a fürdőbe vettem az irányt. Gyors fogat mostam, illetve fürödtem. Felfrissülten vettem az irányt vissza a szobába, aminek az ajtaját kinyitva egy félig alvó Rekit láttam.
- Kézbe vigyelek ki a fürdőbe!?- kérdeztem mosolyogva.
- Az jó lenne- motyogta halkan.
- Akkor nincs más választás- mondtam, és menyasszony pózba felemeltem. Erre kinyitotta a szemét és mosolyogva rámnézett.
- Jó reggelt!- mondta boldogan.
- Jó reggelt neked is!
Végül csak az ajtójáig vittem kézben a barátomat, onnan egyedül ment a fürdőbe. Amíg készülődött beágyaztam neki és összepakoltam a cuccaimat. Nagyjából 10 perc elteltével Reki is visszajött, szóval lementünk reggelizni utána pedig indultunk a suliba.

Jó szokásunkat megtartva becsengő előtt pár perccel értünk be, de szerencsére a tanár még nem volt bent.
A nap unalmasan telt. Ebéd szünetben felmentünk a tetőre és deszkás videókat néztünk.
- Langa nem megyünk el valamikor az S-be?- kérdezte a vörös hajú.
- De, elmehetünk- mosolyogtam rá. Majd eszembe jutott az Adammel való fogadásom. A mosoly az arcomra fagyott.
- Jól vagy?- kérdezte Reki aggódva.
- Persze, csak tudod...-halt el a hangom.
- Adam?- kérdezte szomorú mosollyal az arcán.
- Igen...- suttogtam magam elé.

- Mit csináljunk délután?- kérdezte Reki az utolsó óránk után.
- Nem kéne elmenni dolgoznunk ma?- gondolkoztam el.
Így történt, hogy a délutánt a boltban töltöttük. Az már csak mellékes, hogy inkább zavaró tényezők voltunk, minthogy segítség.

Rekitől munka után köszöntem el, de amint elindult a másik irányba hiányozni kezdett. Otthon leültem Anyu mellé a kanapéra és valami romantikus filmet néztem vele.
- Na és mi történt?- kérdezte Anyu a semmiből egy kacsintás kíséretében.
- Hol?- kérdeztem értetlenül.
- Ne játszd az értetlent, Langa. Közted és Reki között- kérdezte mosolyogva.
- Nem tudom mire gondolsz- hajtottam le a fejem zavartan.
- Tegnap este csak úgy bejelented, hogy nála alszol, előtte akkora vigyorral az arcodon jössz haza, mint amilyet rég láttam rajtad, és utána azt mondod, hogy nem tudod mire gondolok? Jajj kisfiam... Nem vagyok buta- kacsintott ismét. Mostmár tényleg kezdek félni, hogy jelezni akarnak valamit ezzel, de nem tudom, hogy mit. Ennyit kacsintani...
- Háááááát- vakartam meg zavartan a tarkómat- tudod írok egy naplót, és a múltkor véletlen Rekinél hagytam. Ő meg mivel mindig kíváncsi beleolvasott, így megtudta konkrétan az egész életemet, az összes érzésemet. Többek között azt is, hogy szeretem- mosolyodtam el halványan- Majd majdnem egy teljes napig nem beszéltünk, kiderült, hogy ő is szeret engem, szóval azt hiszem van egy barátom- néztem fel Anyura vörös arccal. Anya majd' kicsattant a boldogságtól, arcán óriási mosoly ült.
- Úgy örülök neked- húzott magához és jól megölelgetett - Annyira kíváncsi voltam, hogy mi lesz a vége, de annyira örülök, hogy összejöttetek.
- Köszönöm azt hiszem?- nevettem el magam zavartan, és még jobban hozzábújtam.
- Valamikor nem hívod át itt aludni? Csinálok majd valami finom vacsorát is, derítsd ki, hogy mi a kedvence- ajánlotta fel Anyu.
- Jóó, úgyis eddig mindig én aludtam nála- mosolyogtam még jobban az ötlettől.

  Vacsora után felmentem a szobámba, bepakoltam a következő napra, majd elmentem fürdeni. Nagyon jól esett a meleg zuhany, azzal ellentétben, amikor kijöttem alóla. Megmostam a fogam, és egy párszor a kezemmel áttúrtam a hajamon. A szobámba visszatérve elővettem a telefonom és ráírtam a Barátomra.

Sziasztoookk💖💖
Jó rég találkoztunk utoljára, majdnem 2 éve, igaz? Remélem vannak, akik még olvassátok ezt a könyvecskét, és sajnálom, hogy ez ilyen kis rövidecske lett most.
Meséljetek, minden rendben van veletek?💖💖