Dear Dairy... (Renga fanfiction)

6,5. Rész

Reki szemszög:

Miután haza kísertem Langát, én is elindultam haza. Nem hagyott nyugodni az a tény, hogy a naplója az asztalomon van. Illetve az se, hogy lehet nem is tudja, hogy nálam maradt. Na meg persze az se, hogy a naplója. Minden benne van róla. Ki tudja mióta írja. Mindent megtudnék róla, de nem lenne helyes. Én se örülnék, ha a magán életemben olvasgatnának szó szerint.

Gyorsan megvacsiztam, elmentem fürdeni, és utána visszaültem az ágyamra, és folytattam szerencsétlen füzet bámulását. Szerintem ha lehetséges lenne, már rég lyuk égett volna a lapokba a nézésemtől.
Ha egy oldalt vajon elolvasok az baj lenne?
Odasétáltam az asztalhoz, levettem róla azt az átkozott füzetet, és kinyitottam az első oldalon.

,,2019.01.19.

Ma volt Apa temetése... Mostmár végleg elment... Soha többé nem lesz itt, hogy azt mondja semmi baj, miután elesek. Soha többé nem lesz itt, és nem beszélhetek meg vele semmit már. Soha többé. Anyával végig sírtuk a temetését, hiába tudtuk, hogy ennek így kellett lennie, és már sokkal jobb helyen van. Nagyon hiányzik... Most is éppen próbálom nem elsírni magam. Furcsán üres a ház, hiába vagyunk itt ketten. Anya azt mondta, hogy most nem kell egy hétig suliba járnom. Ő se szeretné, hogy egész nap azt kérdezgesse tőlem mindenki, hogy mi történt Apával. Az osztályfőnöknek már szólt, aki persze egyből megengedte, hogy ne kelljen bemennem. Szerencsére nem kérdezte meg, hogy mi történt Vele, összesen annyit írt, hogy őszinte részvétét fejezi ki, illetve megkéri a gyerekeket, hogy ne kérdezősködjenek. Örülök igazából, hogy nem kell mennem suliba. Anya se megy dolgozni szóval az a holnapi terv, hogy sütünk egy nagy tepsi sütit, és keresünk hozzá egy filmet. Aztán a többit utánna eldöntjük. Viszont most megyek aludni, mert már késő van. Egyébként többet kéne szerintem innom, mert ki fogok száradni. Majd fejben tartom.

Szóval ez volt Langa első írása... Sose beszélt arról, hogy az Apukája hogyan vagy miben halt meg, és tiszteletben tartottam, hogy nem akar róla beszélni. Vajon ha tovább olvasok? Csak nem lehet baj. Ott abba hagyom, amikor megismertük egymást. Onnan úgyis tudok mindent ami történt vele.

2019.01.20.

Végül Anyával vanilliás csoki darabos sütit sütöttünk délelőtt. Leültünk vele a tv elé egy-egy villával a kezünkben, és kerestünk egy filmet. Aztán jött a következő. A sütemény hamar elfogyott, de legalább a filmek lekötöttek és nem gondoltam arra, hogy Apa nincs többé. Tegnap este elalvás előtt hallottam, ahogy Anyu azt kérdezi -feltételezem Apa képétől-, hogy mit csináljon. Reggel korábban keltem, mint Anya, szóval csináltam neki egy kávét sok tejjel és cukorral. Tettem rá tejszínhabot is, mert tudom, hogy szereti. Kerestem bele egy szívószálat is, és miután kész voltam, bekopogtam az ajtaján. Benyitottam, és letettem az italt az éjjeli szekrényére. Nem kelt fel igazából, szóval csöndben ki is mentem, hogy tudjon aludni még.
Jajj, de össze-vissza írtam, na mindegy. Miután végeztünk kettő filmmel csináltunk ebédet közösen, utána pedig visszaültünk a tv elé, és folytattuk az eredeti programunkat.
Már este van, voltam fürödni, szóval márcsak befejezem az írást, és megyek is aludni. Holnap szerintem tanulni fogok, mert nem akarok lemaradni a sulival kapcsolatban sem. Viszont most szerintem már végeztem is az írással, szóval megyek aludni.

Az oldalak, illetve napok csak úgy követték egymást. Amikor Langa boldog volt, én is boldog voltam. Amikor szomorú, akkor vele együtt voltam az. Sokkal jobban megismerhettem az által, hogy elkezdtem a naplóját. Tudom, hogy nem lett volna szabad, de egyszerűen nem ment. Így tudtam meg azt is, hogy eredetileg nem ilyen volt a személyisége, hanem eléggé nyitott személyiség volt. Voltak barátai akiket nagyon szeretett, viszont az Apja halála után nagyon magába fordult, és a barátai se tudtak rajta segíteni.
Észre se vettem, hogy már órák teltek el, én pedig idő közben elérkeztem ahhoz a ponthoz, amikor először találkoztam a kék hajú fiúval. ( Szerk. Az előző részben először véletlen azt írtam, hogy Langának Reki az első igazi barátja. Bocsánat, ha valaki még így olvasta próbáltam, gyorsan javítani rajta.) Tudtam, hogy rosszban sántikálok azzal, ha elolvasom, de egyszerűen nem ment.

2021.02.25.

Tegnap költöztünk vissza Anyával a szülővárosába. Nagyon aranyos kis hely, illetve az emberek is kedvesek. Az első sulis napom ma volt, utána pedig próbáltam részmunka idős állást találni, hogy tudjak segíteni Anyának. Viszont arra nem számítottam, hogy majdnem szó szerint nekem jön a megoldás. Rekinek hívják, és az osztálytársam. Gördeszkázik, és innen már érthetőbb az előbbi gondolat menet. Éppen az egyik helyről jöttem ki, egy nem túl jól sikerült állásinterjú után, amikor is nekem jött. Később kiderült, hogy ő is részmunka idős egy boltban, szóval így történt, hogy lett munkám. A fiú viszont eléggé élénk. És szinte csak a gördeszkázásról beszél. Meg akar engem is tanítani. Igazából már el is kezdett szóval... De nagyon kedvesnek tűnik. Megbeszéltük, hogy holnap folytatjuk.

Szóval ez volt rólam az első véleménye. Meg is értem mondjuk, így visszagondolva konkrétan egy idegent kezdtem el deszkázni tanítani, de jól tettem.

2021.03.30.

Szerintem én szerelmes vagyok Rekibe... A piros haja... A szemei, és a mosolya egyszerűen nem is tudom mit mondjak. Ha tehetném egész nap csak nézném. Ez mennyire úgy hangzott már, mint azokban a filmekben amiket Anya szokott nézni. A lányok mindig beleszeretnek a suli legmenőbb srácába, aki nyilván szerelmes beléjük is, és éppen áradoznak arról, hogy milyen csodás.
Egyébként szerintem ezzel hivatalosan is elfogadhatom azt a tényt, hogy meleg vagyok... Nem is írtam még arról az esetről, amikor még nagyon régen tetszett az egyik osztálytársam, aki fiú volt. Habár ez most ugyan az, csak még ráadásul a legjobb barátom is. Aki mellesleg a lányokat szereti, szóval ez sose tudódhat ki.

Langa.... Mindig is furcsa voltál te nekem. Túl titokzatos, de ezeket olvasva rájövök, hogy minden itt van a szemem előtt, csak nem figyelek rájuk, hanem tovább nézek a háttérbe.
Nem olvastam tovább a naplóját, mert úgy éreztem, hogy muszáj ezen gondolkoznom. Lefeküdtem az ágyba, és bámultam a plafont. Basszus a lámpa! Felálltam, és gyorsan lekapcsoltam. Vissza felé persze sikeresen neki mentem az ágynak szóval egy gyors visszafolytott káromkodás után vissza is tudtam feküdni.

Nem tudom mióta feküdhettem egyhelyben, a múlton gondolkozva, felidézve mindent amire emlékszem, de már fájt a hátam, szóval megmozdultam egy kicsit. Visszagondolva már mindent értek, és végig gondolva Langa nem is néz ki olyan rosszul. Na várjunk! De én hetero vagyok. Vagyis én úgy tudom hetero vagyok... Most gondoljunk valami szép lányra szépen! Oké, a szívverésem teljesen normális. Akkor most jöjjön Langa.
- Basszus- suttogtam magam elé, a kezemet a mellkasomon tartva.

Nem mondom azt, hogy nem aludtam, de hirtelen lett reggel az tény. Végül még órákon át gondolkoztam szerintem, amikor is szépen elnyomott az álom. És egyetlen egy következtetést tudtam levonni. Lehet, de tényleg csak lehet, hogy tetszik Langa...

És vissza is tértem, nem ússzátok meg nélkülem a mai napot.
Remélem ez is tetszett. Egy kicsit megismerhettük Reki gondolatait is, viszont a következő rész már ismét Langa szemszögéből lesz, és nem is szándékszom többet Rekiéből, remélem nem baj💕💕
Viszont mostmár szép éjszakát/reggelt/napot kívánok nektek💕💕