Dear Dairy... (Renga fanfiction)

9. Rész

Miután sikerült feldolgoznom a képet leraktam az ágyra a telefont és folytattam a pakolást. Na jó, lehet, hogy le is mentettem közben, de ez már nem lényeges.
Amikor úgy éreztem, hogy minden megvan behúztam a táskám cipzárját, és az ajtóban várakozó Rekire néztem. Az ajtófélfának dőlve állt, és a telefonját nyomkodta.
- Kész vagyok!- mosolyogtam rá.
- Akkor menjünk, úgyis még egy boltot is meg kell látogatnunk- kacsintott. Megint ez a kacsintgatás, mostmár tényleg kezdek félni.
Gyorsan írtam még Anyának egy levelet, miszerint Rekiéknél alszok, és bocsánatot kérek, amiért nem szóltam neki előbb. Miután bezártam az ajtót el is indultunk. A nap lemenő félben volt, ennek köszönhetően az ég különböző színekben játszott. Gyönyörű volt. Az ujjaimat rákulcsoltam Rekiéire, és enyhén megszorítottam. Ezen cselekedetemre halványan elpirult, és egy apró mosolyt is kaptam tőle. Nem sokkal később még élénkebbek lettek a színek, és egy-egy csillag is megjelent. Csendben sétáltunk egészen a boltig.

- Milyet kérsz?- kérdezte Reki az egyik sor előtt guggolva.
- Zöldet- vágtam rá egyből.
- Hogy én miért nem megyek el fogadni ilyenkor, már full gazdag lennék- nevette el magát.
Hát igen, a pocky választás egy igazán fontos folyamat. És általában ugyan azt választom. Na mindegy.
Fizetés után folytattuk az utunkat Rekiékhez, viszont még mindig nem beszéltünk. Bevallom őszintén, kicsit aggaszt, hogy ennyire csendben van. Majd rákérdezek legfeljebb.

Miután ideértünk hozzájuk bementünk a szobájába. Ő leült az ágyára és elővette a telefonját megint. Én elkezdtem kipakolni a ruháimat holnapra, illetve amik kellenek majd holnapra.
- Mész te, vagy menjek előbb én fürdeni?- kérdezte egy kis idő után.
- Menj nyugodtan- mosolyogtam rá.
A telefonja néha felvillant, azt jelezve, hogy üzenetet kapott. A sokadik után már egyre jobban érdekelt, hogy kinek hiányzik ennyire. Odamentem az eszközhöz és lehúztam a menüjét. Joe volt az. Nem gondoltam volna, hogy szoktak beszélgetni azon kívül amikor találkoznak. Mivel mindössze 5 üzenetet jelenít meg ilyenkor csak azokat tudtam elolvasni.

- Milyen vicces amúgy téged szerelmesen látni
- Olyan jó érzés hogy megint igazam lett
- Viszont a lényeg hogy ne parázz rá és akkor nem tudod elrontani😉😉
- De ha mégis akkor sem lesz semmi baj ő nem olyan
- Ami azt illeti ugyanolyan bénák vagytok

Mindössze ennyi volt, viszont ez elég is volt ahhoz, hogy minden tiszta legyen. Visszaraktam a telefonját oda ahonnan elvettem, és visszamentem a ruháimhoz. Külöm raktam a pizsamámat -ami egy melegítő nadrág illetve egy bő sima szürke póló-, és elkezdtem azon gondolkozni, hogy mégis miért izgul ennyire. Nem tudom mennyi ideig ülhettem egyhelyben a gondolataimmal, de Reki már vissza is ért.
Felvettem az ágyáról a cuccaimat, és a fürdő felé indultam.
- Hidd el, mindent a lehető legjobban csinálsz- súgtam a fülébe, mire éreztem, hogy megdermed.

Már végeztem a fürdéssel, és éppen úton vagyok vissza a szobába. A tulajdonosa az ágyán ül és néz a semmibe. Az ajtó mellett található székre leraktam a dolgokat a kezemből, és leguggoltam elé.
- Minden rendben? Olyan halk vagy most- néztem rá.
- Igazából én... Én csak félek, hogy valamit elrontok és megutálsz... Én... Én nem akarlak téged is elveszteni!- nézett rám könnyes szemmel.
- Gyere!- húztam fel kézen fogva. Felvettem a telefonom az asztaláról, és megnyitottam rajta a Spotifyt. Kikerestem az egyik kedvenc lejátszási listámat, és felkapcsoltam az asztali lámpáját. A nagy lámpa kapcsolóját szerencsére elértem onnan is így nem kellett elengednem a kezét vagy tovább rángatnom magammal. Az arca összezavarodottságot tükrözött, amin egy jót mosolyogtam.
- Gyere, táncoljunk!- fogtam meg az egyik kezemmel a derekát, mire az arca már majdnem a haja színét vette fel.
- Ez honnan jött?- kérdezte nevetve.
- Olyan szomorúnak tűntél, a filmekben meg olyankor táncolni szoktak, mert elvileg az jó olyankor- mondtam teljesen komolyan, mire még jobban nevetett.
- Túl sok filmet nézel, de úgy érzem tényleg igaza lesz Joenak- mondta továbbra is nevetve.- Tényleg! Amikor mentél fürödni akkor miért mondtad azt?- nézett rám mosolyogva.
- Ha azt mondom, hogy elolvastam az értesítéseidet, akkor nagyon mérges leszel?- néztem rá, enyhén balra döntött fejjel.
- Nem leszek az- mondta, és a kezeit a nyakam mögött összekulcsolta. Én ugyan ezt tettem, csak a dereka mögött. A zene még mindig ment a háttérben, mi pedig lassan lépegettünk rá. Igen ez így elég szépen hangzik, ha azt nem említjük, hogy néha megtapostuk a másikat, de shhhh, ez már csak részlet kérdés.

- Mondtam, hogy kell hozzá zsepi- nézett rám a barátom könnyes szemmel.
- Igen, igazad lett most is- mondtam mosolyogva.
- Viszont én már álmos vagyok, nem baj, ha mostmár alszunk?- kérdezte.
- Dehogy baj, én is akartam mondani.
Kikapcsolta a tvt, lekapcsolta a lámpát és vissza ült az ágyra. Hátát ugyan úgy a háttámlának támasztotta és sóhajtott egyet. Rám nézett, és azzal a lendülettel meg is csókolt. Először meglepődtem, és már el akart húzódni, amikoris visszahúztam magamhoz. A percek csak úgy teltek mi pedig ültünk a sötétben, hosszabb-rövidebb csókokat váltva. 

- Mostmár tényleg aludjunk- suttogtam az ajkára az egyik után, ő pedig csak egy aprót bólintott. Felemelte a takarót és magára húzta. Én is befeküdtem az anyag alá, és elhelyezkedtem.
A bal karomat felemeltem, így Reki betudott feküdni alá. Miután ez megtörtént szorosan magamhoz öleltem, ő pedig az arcát a mellkasomba fúrta. Adtam még egy utolsó csókot a hajára és nem sokkal utána már mindketten mélyen aludtunk.

Sziasztoookk</33333
Ezer éve nem írtam már ide egyetlen részt se, de MoonPandGecha emlékeztetett, hogy amúgy ez a könyvem is van. Idő közben elértük a 4 ezer megtekintést, sőt mi több át is léptük, amiért nagyon hálás vagyok</333
Örülök, hogy még itt vagytok, nagyon szeretlek titeket</333