4. Rész

970 88 25
                                    

Reki már visszajött a fürdésből, én pedig már be is fejeztem a napló írását.
- Na, akkor készülj fel egy két órás tömény csodára- mondta, és kibontott egy doboz pockyt.

És így kezdődött el a filmnézésünk, ami jóval több lett, mint két óra.
- És akkor Sophie haja most örökre szőke maradt?- kérdeztem .
- Igen- bólogatott.
- És Howl tudta, hogy el van átkozva.
- Igen.
- És mégis beleszeretett. Ez aranyos- mosolyogtam.
- Igen, az- mosolygott ő is.
- Na gyere, csináljuk meg az ágyat, mert már késő van- álltam föl.
- Mit szeretnél még megcsinálni rajta?- kérdezte elkerekedett szemekkel.
- Nem külön alszunk?- kérdeztem csodálkozva.
- Ennyire szeretnél a földön aludni?- kérdezte nevetve.
- Nem igazán- mondtam lehajtott fejjel.
- Hát akkor meg?- mosolygott rám.
- Én csak azt hittem, hogy külön alszunk, mert eddig bárkinél aludtam nem aludtunk együtt és- viszont nem tudtam befejezni, mert az ujját a számra nyomta, ezzel elhallgattatva.
- De én nem bárki vagyok- kacsintott.- A legjobb barátod- mondta és pacsira nyújtotta a kezét.
- Rekiiii- szaladt be egy kislány a szobába.
- Szia Nanaka- mosolygott rá.
- Jössz puszit adni?- kérdezte, és már meg is fogta a bátyja kezét.
- Persze, de aztán alvás!- mosolygott.

Már eltelt egy pár perc azóta, hogy Reki elment elaltatni a kicsiket. Egyszer csak arra lettem figyelmes a nagy csöndbe, hogy olyan, mintha valaki énekelne. Reki? Igen, ő lehet az. Aranyos az ének hangja. Anya is sokat énekelt nekem, amikor nem tudtam aludni, vagy amikor fájt valamim. Nagyon szeretem a hangját, mert nagyon szépen cseng. Viszont Reki hangja más. Kicsit érdesebb, viszont nagyon szépen cseng az ő hangja is. Ezt a dalt énekelte nekem is anyu régebben.
- Langaaaa- hallottam a nevemet.
- Igen?- néztem fel a fölöttem állóra.
- Min gondolkodsz mostanában ilyen sokat?- kérdezte kíváncsian.
- Most azon, hogy anyu is ezt a dalt énekelte nekem régebben- mosolyodtam el az emlékekre.
- Szeretem ezt a dalt- mondta, és már be is feküdt a takaró alá.
- Elmegyek még fogat mosni- néztem rá.
- Rendben. Siess!- mosolygott rám megint.

Miután végeztem egyből vissza is mentem Rekihez, aki a telefonján nézett valamit. Oda feküdtem mellé, és így már én is láttam, hogy mit nézett. Ugyan annak a srácnak a vidóját, aki csinálta azt a trükköt is, amit mutatott a suliban.                          - Szerinted lehetek én is ilyen jó?- kérdezte egy kis idő után.                        - Sokkal jobb leszel- mosolyogtam rá. - Sőt mi több, már most nagyon jó vagy.                                       
- De te sokkal jobb vagy, mint én- mondta halkan.                                          - Dehogy vagyok. Emlékezz vissza, az első versenyemen hozzáragasztottam a lábam a deszkához- nevettem el magam halkan, mire ő is eleresztett egy kisebb mosolyt.                                   - Meddig szoktál fent lenni?- kérdezte egy kis idő után.                                         - Annyira nem sokáig. Éjfélkor már aludni szoktam. Miért?- néztem rá kíváncsian.                                 
- Akkor gyere!- ragadta meg a kezem, és húzott át az ágy másik felére. Innen pont el lehet érni az asztalt úgy, hogy nem kell kikelned az ágyból. Reki felállt, és a falhoz támasztott gördeszka laphoz sétált.                                                                                                - Langa- nézett rám.- Megcsináljuk együtt?- kérdezte.                                      - Persze!- mosolyogtam olyan szélesen, mint szerintem még soha.

A lap alja félig kék, félig pedig narancssárga lesz majd. Úgy döntöttünk, hogy egyenlőre meghagyjuk így, és majd később festünk rá közösen. A kerekek azok lesznek, amelyikből Reki hozott egyet a suliba. Azért nem csinátuk meg most, mert ahhoz ki kellett volna menni a garázsba, viszont egyikőnknek se volt hozzá kedve. Miután már mindent kiválasztottunk visszafeküdtünk az eredeti helyünkre.                                                                                                                       
- Mikor kezdtél el deszkázni?- kérdeztem.                                                  - Még nagyon régen. Igazából az egyik barátom miatt, de balesetet szenvedett, és abba kellett hagynia.      - Ohhh... Részvétem a barátod miatt- mosolyogtam rá.                                        - Igazából már évek nem találkoztam vele. Nem sokkal a baleset után elköltöztek.           

Az lett a vége, hogy órákon át beszélgettünk még, igazából mindenről. Tovább akarunk-e majd tanulni a közép suli után, mik akarunk majd lenni nagykorunkban, mi a kedvenc tantárgyunk, meg ilyenek.

- Langa- nézett rám Reki.- Fél 4 van- mosolyodott el, nekem pedig tányérméretűre tágultak a szemeim.   
- Mikor ment el így el az idő?- kérdeztem csodálkozva.
- Nem megyünk aludni?- kérdezte egy ásítás után.
- De, mehetünk.

Amikor felkeltem Reki már ébren volt, és éppen mellettem feküdt hason. Az egyik lába az én lábaimon volt, míg a másikat felhúzta magához.
- Jó reggelt!- mondtam rekedten miután sikerült kinyitnom a szemem.
- Jó reggelt!- mondta fel se nézve a telefonjából.
- Hány óra?- kérdeztem, miközben megpróbáltam felemelni a fejemet.
- 11 lesz pár perc múlva- rakta le a telefont a földre, és felém fordult. Hát abból, hogy felemelem a fejem se lett túl sok, mert szinte azzal a lendülettel vissza is esett a matracra, amit Reki csak egy nevetéssel jutalmazott.
- Mikor keltél?- kérdeztem alig érthetően.
- Szerintem egy órája.
- És mit fogunk ma csinálni?
- Először is reggelizni, mert nagyon éhes vagyok. Anyuék elvitték a lányokat játszótérre, szóval nem hiszem, hogy délnél előbb hazaérnének.
- Van gabonapelyhetek?- kérdeztem miközben felé forditottam a fejem.
- Van, viszont ahhoz fel kéne kelned az ágyból, és nem úgy viselkedned, mint akit elütött egy kamion- mondta és már el is indult ki a szobából.

Végül pár perccel később sikerült elég életet lehelnem magamba ahhoz, hogy kimenjek a konyháig, és ne aludjak el közben.
- Van gyümölcsös és mézes- nézett rám Reki.
- Gyümölcsös- mondtam egy kis gondolkozás után.
Gyorsan elő keresett két tálat, rakott bele gabonapelyhet, utána pedig jöhetett a tej.
- Tessék!- nyújtotta felém.
- Köszönöm!- mosolyogtam rá.

Miután megreggeliztünk, elmosogattunk, és elmentünk átöltözni.
- Na, akkor megcsináljuk a deszkát?- kérdezte.
- Persze!
Így történt, hogy egészen fél 2-ig kint voltunk a garázsba, és az is így történt, hogy minden festékes lett.

Sziasztok💕💕
Igen ez egy kicsit rövidebb rész lett, mint a többi, de remélem nem baj💕💕
Amúgy már majdnem 100 olvasottság van rajta, pedig csak par napja raktam ki. Szuperek vagytok!💕💕

                                                                            

Dear Dairy... (Renga fanfiction)Nơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ