Dear Dairy... (Renga fanfiction)

6. Rész

Végül sikerült hazaérnünk, gyorsan elköszöntünk, és Reki már ment is tovább.
Ma már vasárnap van, viszont Reki még nem is írt, hogy menjünk deszkázni.

- Hol lehet az a vacak füzet?- kérdeztem egy kicsit idegesen. Nem találom a naplóm, és félek, hogy Rekinél maradt. Viszont, ha tényleg ott maradt, akkor őt ismerve bele fog olvasni... Mármint, nem rosszból mondom, csak túl kíváncsi. Viszont, ha bele olvas, akkor rájön, hogy mit is érzek iránta, és lehet megutál. De persze az is lehet, hogy nem olvassa el és majd visszahozza holnap.
- Langa direkt nem veszed fel a telefont?- hallottam meg Anyu hangját. Észre se vettem, hogy hívnak.
- Szia Miya!- köszöntem, miután felvettem.
- Hali! Ezt hallanod kell! Miután tegnap este leléptetek mi még maradtunk, mert kíváncsiak voltunk, hogy mit mond majd Cherry Joenak. Aztán végül amikor haza akartam már menni, mert meguntam hallottam ahogy beszélgetnek hátul. Szóval, ha látni akarod őket, ahogy Cherry éppen női ruhákba öltözteti Joet gyere el a plázába holnap. Rekit még nem hívtam, de asszem nem hagyná ki, szóval ja. Gyertek egyből suli után, legfeljebb eszünk majd valamit közben- mondta.
- Akkor holnap ott találkozunk- mondtam, és Miya már le is tette a telefont.

Már egészen megbékéltem azzal, hogy Rekinél maradt a naplóm, szóval előkerestem egy könyvet a polcról, kivettem az olvasó szemüvegem a tartójából, és hason feküdtem az ágyamon. Kinyitottam a könyvet és olvasni kezdtem.
Nem tudom mennyit olvashattam, de egy idő után szomjas lettem, szóval kimentem a konyhába, és csináltam magamnak egy kakaót sok tejszínhabbal, illetve raktam rá pici pillecukrot. Végül bele dugtam egy szívószálat, és már vissza is mentem a szobámba. A bögrét leraktam az éjjeli szekrényemre, és visszahelyezkedtem az eredeti pozíciómba.

- Langa! Ebéd!- hallottam Anyut.
- Megyek!- tettem le a könyvet az ágyra.- Nagyon jó illata van- mosolyogtam rá, miután kimentem az ajtón.
- Örülök, hogy tetszik- mosolygott rám vissza.
- És mi ez?- kérdeztem.
- Rízs, párolt zöldség, illetve csirkemell soya szósszal- mosolygott rám Anya és már le is vette a tányérokat.

Miután mindketten szedtünk, leültünk az asztalhoz. Nem igazán beszélgettünk, mert egyikőnk se csinált semmi különöset se.
- Csak nem olvastál?- kérdezte Anyu a szemüvegemre utalva.
- Igazából, de. Reki se keresett, a házik is kész vannak, és régen olvastam, szóval úgy döntöttem, hogy itt az ideje.
Na és akkor egy kicsit erről a csodás tárgyról, amit szerintem egész életemben eddig háromszor vettem fel. Közelre kell, de nem nagy a dioptriája, összesen +0,5-ös, vagyis a legkisebb amire kiadnak szemüveget. Nincsen rá mindig szügségem, igazából csak az íráshoz és az olvasáshoz kéne, de nem igazán hordom, csak akkor amikor tudom, hogy valamelyik sokáig fog tartani. Igazából egy sika kör szemüveg, vékony, ezüst színű kerettel. Olyan, mint azok a divat szemüvegek, amiket a ruhaboltokban lehet venni.

Ebéd után visszamentem a szobámba, és folytattam amit elkezdtem, vagyis olvastam. Már majdnem kiolvastam a könyvet, amikor elkezdett csörögni a telefonom.
- Reki...- suttogtam magam elé.
- Szia Langa!- hallottam meg a bizonytalan hangját. Ez azt jelenti, hogy elég nagy eséllyel elolvasta...
- Szia Reki!- próbáltam valamennyire vidámnak lenni.
- Nem megyünk el deszkázni?
- De, miért is ne? Találkozzunk most vagy este?
- 1 óra múlva a pályán?
- Rendben! Akkor ott találkozunk!- mondtam és már le is tette.
Basszus... Ennek nagyon rossz vége lesz van egy olyan érzésem. És eddig a megérzéseim elég jók voltak. Aztán lehet, hogy csak visszaadja és elmegy. És soha többé nem szól hozzám. Vagy csak egy ideig. Oké ebből elég. Reki nem ilyen. Nem fog emiatt elítélni, vagy lehet, hogy de, de erre most nem gondolunk. Valamit kezdenem kéne magammal, mert borzalmasan nézek ki.

Első utam a fürdőbe vezetett, ahol vettem egy zuhanyt, illetve hajat mostam, mert már nem ártott. Ezek után jött a fogmosás, illetve a hajszárítás. Márcsak 35 percem volt arra, hogy odaérjek szóval egy kicsit sietősebbre kellett vennem a figurát.
A szobámba lépve egyből a szekrényemhez mentem, és kikerestem belőle egy farmert és egy világoskék pólót. Gyorsan felvettem őket, illetve a lábaimra is felrángattam egy-egy fehér zoknit, és már kész is voltam. Gyorsan elmentem felvenni a cipőmet. Miután ez is megvolt a deszkámat a kezembe tartva kiáltottam Anyunak, hogy elmentem.

Amilyen gyorsan tudtam, olyan sebességgel mentem a pályára, ahol Rekivel fogok találkozni. Nagyon izgulok, hogy mi lesz, mert lehet most vesztem el a jelenlegi egyetlen igaz barátomat... Langa ne gondolj ilyenekre! Ő nem ilyen. Nem fog belőle nagy ügyet csinálni. Reméljük....
Már majdnem ott voltam, amikor rájöttem, hogy még van időm, szóval irányt változtattam, és a bolthoz mentem. Gyorsan bementem, és kerestem valami édeset. Igen, megint csokis puszedli lett... Aztán rájöttem, hogy az a dobozos kakaóval a legjobb, szóval kettőt le is vettem a hűtő egyik polcáról.
Miután fizettem visszaindultam az eredeti célomhoz, de így már legalább abban a tudatban, hogy nem fogunk éhen halni. Na meg persze, ha itt hagyna, akkor lenne mivel átvészelni az első éjszakát.

Reki még nem volt ott, szóval felültem  az egyik elem tetejére és onnan vártam rá.
Már hosszú percek teltek el, pedig nem szokott késni. Nem akarom felhívni, mert az túl nyomulós lenne, szóval csak csöndben vártam. Kibontottam az egyik kakaót és beleittam. Még mindig olyan, mint régen volt, amikor kiskoromban. Nyaranként sokat voltam a Mamáéknál itt, mert ilyenkor nem volt hó, és Anyáék is örülhettek, hogy egy kis ideig nem kell velem foglalkozniuk szerintem. Kellett nekik is a magán szféra.
Már majdnem indulni akartam, amikor is egy gördeszkás alakot vettem észre egyre csak közeledni. Reki volt az. A kezében pedig ott volt a naplóm.

Sziasztok💕💕
Ez egy kicsit rövidebb rész lett, de ne aggódjatok, mert még ma jön a következő💕💕
Remélem tetszett, a véleményetekre pedig továbbra is kíváncsi vagyok.
Jajj majd'elfelejtettem. Langa szemüvege. Azért mertem így írni, hogy nem kell neki mindig, mert az enyém is ilyen, csak én még a telefonozáshoz is használom, szóval igazából csak ennyit akartam💕