Haikyuu! Girls can make it too (szünetel egy időre <3)

Idő egyedül

A délutáni meccset mily meglepően a Yamada által kidolgozott techinkával meg is nyertük, így egymásnak sem okoztunk csalódást. Nem mellesleg akármennyire is volt ez csak gyakorlásnak szánva, hatalmas élménynek tudhatta be közel mindenki, ugyanis a fiúk és a többi lánycsapat torkukszakadtából kiabáltak és szorítottak nekünk egytől egyig. Persze, a nagyobbaknak voltak preferált oldalai, de mivel az egyik a Karasunoról, a másik pedig a kettes csoportról szólt, elég nehéz volt térfelet választani. Mindkét csapatnak sok szurkolója volt, ugyan hozzánk jutottak többnyire a hangos állatok, Nishinoya és Tanaka igencsak feladta a leckét Oikawáéknak, hogy túlkiabálják őket.

- Szuperek voltatok! - jött oda hozzám a folyosón Sugawara, miközben frissítőmért kotorásztam táskámban.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá kedvesen, melyet ő is szinte azonnal viszonzott. A kihalt, hűvös helyen csak ketten voltunk, a régi karasunos mindig nagyon figyelmes volt mindenkivel és nem csak velem, ráadásul jól esett, hogy valaki nem csak azért futkorászik utánam, mert kedvel. 

Miután együtt sikeresen kievickéltünk a levegőre, egy kisebb csevelyt is lebonyolítottunk szinte minden iskolával kapcsolatos dologról. Megtudtam, hogy ő végig kitűnő tanuló volt gimnáziumban, melytől egy kicsit elszégyelltem magamat, ugyanis én csak a 'jó' szintet ütöttem meg, bármennyir eis próbálkoztam. Fogaim között igyekeztem nem széttörni a kulacsot, miközben figyelmesen hallgattam mesélnivalóját, azonban ez a szép és jó állapot nem tartott sokáig, ugyanis az Aoba Joshai fiatalmeberei hamar rám találtak. 

Tudtam, hogy a mai nap ismételten letehetek az értelmes időtöltésről, ugyanis mindannyian úgy szaladtak felém, mint az őrültek. Sugának egyébként is mennie kellett, mégis örültem volna egy kis egyedüllétnek, úgyhogy gyorsan el is zavartam őket, hogy a lépcsőn üldögélve az eget kémlelhessem és összegezzem magamban a dolgokat. Ilyenkor meccsek után szerettem kikapcsolni, ráadásul volt elég szociális életem ahhoz, hogy később ezt a kis időt be tudjam pótolni. Mondjuk pont ez volt az, amit nem szerettem az egészben. Akármennyire is voltak jófejek, nem tudtam mit kezdeni velük. Nem kaptak speciális helyet a szívemben.

heyho emberek, ez a rész elég rövid lett, márpedig azért, mert nem nagyon érzem ezt az ff-et. nyilván nem a karakterekkel van a baj, csak nem akarom laposnak az egészet. most egy kicsit szünetelni fog ez is, remélem eddig tetszett, amiket írtam. <3
puszi