Alone (Taekook ff)

3.RÉSZ

*Jungkook szemszöge*

A mai nap eléggé izgultam. Új iskola, új emberek és új tanárok. Igaz hamar beszoktam tudni illeszkedni, de mégis izgulok. Busanból költöztünk Szöulba, mert apa itt kapott állást, miután a cég, ahol eddig dolgozott csődbe ment. Ott kellett hagynom a legjobb barátaim, bár megbeszéltük, hogy minden nap videó chatelünk és majd a hosszabb iskola szünetekben pedig feljönnek hozzám a fővárosba.

-Te lennél az új fiú? Jeon Jungkook ugye? -jött oda hozzám egy nő.
-Igen. Én vagyok.
-Nagyszerű. Én leszek az osztályfőnököd, Mrs.Lee vagyok. Gyere velem, megmutatom az osztályod. Hamarosan kezdődik az óra és egyébként is velem lesz most történelmed. -indult meg a lépcsőn fölfelé, így követni kezdtem.
Ahogy közeledünk a terem felé, úgy kezdett a gyomrom egyre jobban görcsbe állni. Végül beléptünk a terembe.
-Jackson! Hagyd már békén Taehyungot és ülj le a helyedre. -szólt rá az osztályfőnök a fiúra, aki épp egy másikat piszáklt, ha jól vettem észre.
-Hiszen nem bántottam tanárnő!
-Csak ülj le a helyedre!
-De én most TaeTae mellett szeretnék ülni!
-Jackson! Ne vitatkozz velem! Ülj le a helyedre! Nem ülhetsz Taehyung mellett! -emelte fel a hangját a tanárnő, én pedig az ezekszerint Taehyung nevű fiút tudtam csak nézni.
A másik srác végül a saját helyére ült és látszott Taehyungon, hogy egy picit megkönnyebbült.
-Nos, a második félévben egy új osztálytársatok lesz. Mutatkozz be kérlek. -mosolyogott rám az osztályfőnök, így mindenki tekintete rám szegeződött, így egy mély levegőt véve kezdtem neki.
-Sziasztok. Jeon Jungkook vagyok. 17 éves és Busanból költöztünk ide a szüleimmel. -mutatkoztam be, majd próbáltam mosolyogni és remélem, hogy nem vágtam valami írót idióta fejet.
-Jólvan. Ülj le nyugodtan Taehyung mellé. A szünetben, majd megsimerkedsz a többiekkel. -hessegetett arrébb a tanárnő.
Lassan indultam meg a fiú felé, miközben próbáltam minél jobban az eszemben vésni a kinézetét, hiszen gyönyörű volt, bár egy fiúra nem szokták ezt mondani, de ő akkor is az.
-Szia. -köszöntem neki halkan, miután leültem mellé.
Ő egy kicsit arrébb húzódött tőlem, majd a fejével bólintott egyet köszönés képen és inkább a padot bámulta tovább. Picit rosszul esett, hogy távolodni akar tőlem, de hát még nem ismer szóval megértem.

...

-Következő órán felelés lesz, szóval úgy készüljetek! -fejezte be ezzel a mondattal a történelem órát az osztályfőnök.
Alig csengettek ki pár másodperce, de a lányok már azonnal körém gyűltek és alig hagytak levegőhöz jutni.
-Van barátnőd? -kérdezte az egyik, mire egy picit a torkomon akadt a szó.
Az igazat megvallva én meleg vagyok, de nem így szeretnék bemutatkozni az új osztályom előtt, mert nem tudom hogyan reagálnának rá.
-Nincs... -mondtam végül.
Közben a szemem sarkából láttam, hogy Taehyung kimegy a teremből és utánna akartam menni, de a sok lány nem nagyon engedte. Végülis kiderült, hogy tesi óra lesz, így finoman közöltem a lányokkal, hogy át kéne öltöznöm, mert nem lenne jó mindjárt az első tesiórán késnem vagy át se öltöznöm.
Az egyik fiút kérdeztem meg az osztályból, hogy merre találom az öltözőt. A fiút Hoseoknak hívják és olyan, mint valami napsugár. Sosem láttam még senki ilyen sokat mosolyogni és nem mellesleg még nagyon kedves is volt.

Gyorsan átöltöztem, majd a többieket követve bementem a terembe. A tanárnak bemutatkoztam és több figyelmet igazából nem szentelt nekem, csak elkezdte az órát. Viszont az én tekintetem elég sokszor tévedt a padon ülő fiúra, aki csak rajzolgatott. Jobban bele gondolva az öltözőben nem is láttam őt. Gondolom nem hozott tesicuccot.

A bemelegítés után beálltam focizni a többi fiúhoz. Viszont egy idő után elfáradtam, így kellett egy kis pihenő. Taehyung mellé ültem le, de nem támadtam le azonnal. Először kifújtam magam, de éreztem, hogy a mellettem ülő fiú nem igazán tudja levenni rólam a tekintetét. Mikor ránéztem, ő hirtelen elfordította a fejét és tovább rajzolt.
-Mit rajszolsz? -kérdeztem, miközben közelebb hajoltam hozzá és ezzel ismét rám nézett.
-Miért nem szólalsz meg? Néma vagy? -néztem kíváncsian, hiszen a mai nap folyamán még egyszer sem hallottam a hangját és most sem nagyon akar válaszolni nekem.
-Nem vagyok néma. -válaszolta halkan, majd folytatta amit elkezdett.
-Akkor miért beszélsz ilyen keveset és ilyen halkan? -érdeklődtem tovább.
-Mert senki nem kíváncsi a hangomra. -kezdett el szinezni.
-Miért nem?
-Nem tudom. Azt mondják, hogy idegesítő.
-Szerintem édes hangod van. Nekem tetszik. -mosolyogtam rá.
Tényleg édes a hangja, szóval nem értem, hogy miért zavar ennyire bárkit is, hogy ő beszél.
Már épp nyitottam volna a szám, hogy tovább beszélgessek vele, de ekkor rám szólt a tanár, így vissza kellett mennem focizni.

Óra végén torna sorba álltunk, majd elköszönve a tanártól mentünk vissza az öltözőbe. Levettem a pólóm, majd fel akartam venni a másikat, de ekkor csörgött a telefonom, így felvettem. Anya volt az és csak azért hívott, hogy délután nem lesznek otthon apával, mert a házassági évfordulójukat ünneplik és majd csak késő este érnek haza, szóval ne lepődjek meg.
Miután letettem a telefont, vissza öltöztem és felment az osztályba, ahol az a látvány fogadott, hogy az a Jackson gyerek már megint Taehyungot piszkálja.
-Öhm... Ide engednél? -kérdeztem tőle nyugodtan, ugyanis pont a helyemen ült.
-Miért, talán ide szeretnél ülni? -kérdezte.
-Igen, mivel ez a helyem. Szóval légyszives ülj át te is a helyedre. -válaszoltam nyugodt hangnemben.
-Áh, tudod a kis TaeTae az én legjobb barátom és nem tud nélkülem élni. Szertintem inkább keress másik helyet.
-Nem úgy néz ki, mint aki nagyon örül a társaságodnak. -néztem az említettre, aki inkább lehajtotta a fejét.
-Nem? Talán zavarok Taehyung? -csúsztatta a kezét Jackson a combjára, ő pedig ijedten húzta magát arrébb.
-Ne piszkáld már! Hagyd békén és húzz el innen! -mondtam egy kicsit idegesen, ugyanis felbaszott, hogy ennyit piszkálja szerencsétlen fiút. Vajon mik mentek itt eddig?
Jackson felállt és teljesen az arcomba állt, majd farkasszemet kezdtünk nézni.
-Miért véded ezt a kis buzit? Talán te is az vagy? -lökött meg, de én stabilan álltam tovább a lábamon.
-Na mivan!? Válaszolj! -emelte fel a hangját, és pont ekkor lépett be a tanár úr.
-Jackson, mit rendezkedsz már megint? -kérdezte, miközben letette a cuccait a tanári asztalra.
-Én semmit tanár úr, csak az új srác nem bír viselkedni. -vágta rá, én pedig pofán tudtam volna verni.
-Nem vagyok erre kíváncsi Wang! Üljön le és ne rendezzen mindig jelenetet! -kiabált a tanár rá, így Jackson és a haverjai a helyükre mentek, én pedig végre Taehyung mellé ülhettem.
Az óra meg is kezdődött, én pedig próbáltam oda figyelni, de nem tudtam, mert zavart, hogy lehet bántották a mellettem ülőt. Nem tudom, hogy miért akarom ennyire védeni, de úgy érzem, hogy kötelességem. Szóval téptem lapot a füzetemből, majd írtam rá.

Ugye nem bántott Jackson?

Ezt a papírt Taehyung elé toltam, aki miután elolvasta, kicsit meglepetten nézett, de végül válaszolt.

Nem

Valahogy nehezen tudom elhinni, de inkább nem firtatom tovább.
A nap további részében sokszor próbáltam beszélni a mellettem ülővel, de ez sosem jött össze ugyanis a lányok nem hagyták ezt és minden szünetben a nyakamon lógtak. Főleg az a Lisa lány.

Az utolsó óra után Lisa felült a padom tetejére, majd elhivott magával délutánra a kávézóba. Picit gondolkodtam rajta, viszont mikor megláttam Taehyungot távozni a teremből, csak egy "Ne haragudj, de nem" válasszal ott hagytam és a fiú után futottam, hátha utol érem, de nem így lett szóval kissé csalódottan indultam meg hazafelé.

Sziasztok. Tudom most ezzel a résszel nem nagyon haladt előre a cselekmény, de úgy éreztem Jungkook szemszögéből is le kell írnom. 😅💜A következő részig puszi mindenkinek! 💜