Alone (Taekook ff)

1.RÉSZ

Hangos ébresztő csörgésre kelek fel. A másik oldalamra fordulok, hogy elérjem a telefonom és kinyomjam ezt a fülsüketítő riasztást. Nyújtózkodok egyet, majd felülök az ágyban és belebújok a papucsomba. Elsétalok a szekrényemig, majd gyorsan kikapom belőle a ruháim, amiket ma akarok felvenni. Nem vagyok valami színes egyéniség, így csak egy fekete pulcsit veszek ki egy fekete farmerral, majd ki húzom a fiókot és szintén egy fekete alsónadrágot kapok ki belőle egy fekete zoknival.
Ezt követően lassan nyitom ki a szobám ajtaját és átosonok a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam.

-Mit csinálsz már ennyi ideig a fürdőbe? Én is be akarok ám menni királylány! -ütötte az ajtót anyám pasija.
Oh igen, azt elfelejtettem mondani, hogy apa és anya négy éves koromban elváltak és anya azóta ezzel az emberrel él együtt. Apával nagyon ritkán szoktam találkozni, de legalább ő nem ítél el...csak a barátnője...

Gyorsan megfésültem a hajam, majd kiléptem a fürdőből a fejem lehajtva.
-Elfogsz késni az iskolából. Időben fel kéne kelned! -szólt rám Jiwon.
-Fél hét... -kezdtem bele abba, hogy fél hétkor keltem, de minek...
-Nem érdekel! Kelj fel hatkor! Nem akarlak meglátni a fürdőben akkor mikor én is bent szeretnék lenni, mert miattad fogok elkésni a munkából! -emelte fel a hangját, majd a fürdőbe ment, maga után jól becsapva az ajtót, amitől egy picit össze rezzentem.
Egy nagyot sóhajtva mentem vissza a szobámba, hogy a székemről elvegyem az iskolatáskám, majd a nappaliba mentem, hogy felhúzzam a cipőm.

-Miért nem tudsz viselkedni? Miért kell Jiwonnak mindig kiabálnia veled? -állt meg előttem anyám, miután felvettem a cipőm.
Nem mondtam semmit, hiszen nem érdemes, csak végig hallgattam, hogy milyen rossz gyerek vagyok, mert sosem tudok viselkedni, majd lehajtott fejjel kiléptem a házból és elindultam az iskolába.

Szokásos módon üvöltött a fülembe a zene és csak akkor kapcsoltam ki, mikor a suli közelbe értem. A fülhallgatót a kabátzsebembe csúsztattam, majd beléptem az iskolába. Köszöntem a portásnak, majd a lépcsők felé vettem az irányt, hogy felmehessek a második emeletre, ugyanis ott van az osztályom.
Amikor ráléptem az első lépcsőfokra, meghallottam magam mögött a fő zaklatóim hangját. Névszerint Jackson, Mark és Yugyeom. A szívem azonnal a torkomban kezdett dobogni és felfutottam a lépcsőn, egészen az osztályajtóig nem álltam meg. Ott egy kicsit kifujtam magam, majd az ajtót kinyitva léptem be a terembe. Még nem voltak sokan, hiszen csak fél nyolc van és az osztály nagy része becsengetés előtt szokott beeseni öt perccel. Akik bent voltak a teremben, ők levegőnek néztek, így a helyemre sétáltam, ami legháttul van az ablak mellett és rajzolni kezdtem. Nem tartott sokáig a nyugalmam, mert Jacksonék hamar felértek az osztályba és az első utuk azonnal hozzám vezetett.
-Szia TaeTae. Mit rajzolsz? -vágodott le mellém Jackson, majd elvette tőlem a rajzfüzetem.
-Mi akár ez lenni? Milyen vonalakat rajzoltál te? -nézett rám nevetve, mire csak egy nagyot sóhajtottam és vártam, hogy mi lesz a következő lépése.
De egyébként nem vonalakat akarok rajzolni csak kb két perce álltam neki, így nem lehet kivenni belőle, hogy mi akar lenni.
-Már megint nem szólalsz meg? Pedig én szeretem hallgatni a hangod. Főleg akkor mikor fáj valamid. -lökte meg a vállam, majd a haverjaival együtt hangos nevetésbe kezdtek, én meg inkább próbáltam vissza nyelni a könnyeim. Miért nem lehet legalább egy napra békén hagyni?
-Jaj most sírni fogsz? -fogott az állam alá, majd maga felé fordította a fejem, így kénytelen voltam ránézni.
-Nem értem miért sírsz. Pedig ma még meg sem ütöttelek. -játszotta magát tovább, amitől már teljesen hányingerem volt.
Viszont szerencsére tovább már nem tudott piszkálni, mert az osztályfőnök lépett be a terembe, az oldalán egy sötétbarna hajú fiúval.
-Jackson! Hagyd már békén Taehyungot és ülj le a helyedre. -szólt rá az osztályfőnök a még mindig engem terrorizáló fiúra.
-Hiszen nem bántottam tanárnő!
-Csak ülj le a helyedre!
-De én most TaeTae mellett szeretnék ülni!
-Jackson! Ne vitatkozz velem! Ülj le a helyedre! Nem ülhetsz Taehyung mellett! -emelte fel a hangját a tanárnő és már én éreztem magam kellemetlenül, hogy mindenki minket néz.
Jackson végül a saját helyére ült, ezzel végre egyedül hagyva engem.

-Nos, a második félévben egy új osztálytársatok lesz. Mutatkozz be kérlek. -mosolyogott az új fiúra az osztályfőnök, így mindenki tekintete rá tévedt.
-Sziasztok. Jeon Jungkook vagyok. 17 éves és Busanból költöztünk ide a szüleimmel. -mutatkozott be egy nyuszi mosollyal az arcán.
-Jólvan. Ülj le nyugodtan Taehyung mellé. A szünetben, majd megsimerkedsz a többiekkel. -hessegette arrébb őt a tanárnő.
Miért pont mellém kell ülnie? Van még hely. Én eddig is jól megvoltam egyedül.
-Szia. -köszönt nekem halkan, miután leült mellém.
Én egy kicsit arrébb húzódtam tőle, majd a fejemmel bólintottam egyet köszönés képen és inkább a padot bámultam...