Alone (Taekook ff)

8.RÉSZ

*Taehyung szemszöge*

Nem kicsit lepődtem meg azon, hogy Jungkook megvédett, majd átkarolt és kivezetett a mosdóból. Elvitt a suli egy kihaltabb részére, ahol arcomra simitott és szemeimbe nézett. Érintése jól esett, mivel senki nem ért hozzám mostanában ilyen gyengéden és furcsálltam is, hogy nem lettem rosszul tőle. Általában mindig elkap a rosszullét, ha valaki hozzám ér. Viszont ahogy a szemembe nézett, teljesen zavarba jöttem tőle, így el is kaptam róla a tekintetem egy kis idő után.
-Hol bántott a hasadon kívül? Fáj még valamid? -kérdezte aggódóan.
-N...nem. -válaszoltam halkan.
Ez persze nem igaz. Nagyon megtépte a hajam, így még mindig ég a fejbőröm, de erről Jungkooknak nem kell tudnia.
-Akkor mutasd a hasad. -nyúlt a pólóm aljához, hogy felhúzza azt, de én ijedten fogtam a kezére.
-Ne...ne húzd fel! -néztem rá kétségbeesetten.
-Taehyung, én csak megszeretném nézni, hogy mit tett veled az a barom. -mondta lágy hangnemben.
-De én... én jól vagyok.
-Nem hiszem el. Láttam, hogy össze húztad magad a mosdóban és majdnem sírtál. Tudom, hogy fáj. Csak had nézzem meg. Kérlek. -nézett rám kedvesen, mire én pár másodperc gondolkodás után bólintottam egyet.
Jungkook felhúzta a pólóm, így mind a ketten láthattuk a gyomromnál lévő kisebb zöldes foltot. Kook óvatosan a sérült felületre simitott, amitől felszisszentem, ugyanis eléggé fájt. Szerintem estére csúnyább színárnyalatot fog felvenni.
-Ne haragudj. -húzta el a kezét a sebtől, majd ujjaival végig simitott a pocimon és az oldalamon.
Nem tudtam hova tenni tettét, így kissé értetlenül álltam ott és húztam vissza le a pólóm. Nem azt mondom, hogy nem esett jól az érintése, csak nekem ez furcsa.
-Olyan puha bőröd. -nézett rám, én pedig nem tudtam mit reagáljak erre.
Velem eddig még senki nem volt kedves.
Csak értetlenül pislogtam rá, amit ő megmosolygott, majd folytatta a beszédét.
-Tudom, hogy nem is ismersz, de én szeretnélek téged megismerni. -jelentette ki, én pedig azonnal tiltakozni kezdtem.
-Nem lehet. Jackson azt mondta, hogy idegseítő, hogy megvédesz. Nem akarom, hogy bántson az miatt téged vagy engem. -ráztam meg a fejem.
-Nem fog senkit bántani. Én megtudlak védeni tőle és meg is akarlak! Meg is foglak! Csak kérlek barátkozz velem... Nekem nagyon szimpatikus vagy. Szeretném, ha barátok lennénk. -fogta meg a kezem, én pedig alsó ajkamba haraptam és gondolkodni kezdtem.
Nekem is elég szimpatikus Jungkook. Eddig kedves volt velem és megvédett, de félek, hogy ha jobban össze barátkozunk akkor ő is itt fog hagyni majd mert megun. Vagy mivan akkor, ha Jacksonék nem fogják hagyni, hogy velem legyen?
-Nos? -kérdezett, miután már egy ideje nem válaszoltam.
-Félek. -vallottam be az igazat.
-Tőlem?
-Nem... Vagyis... Nem... Én attól félek, hogy Jacksonék nem fogják hagyni, hogy velem barátkozz. Vagy ha sikerül össze barátkoznunk, akkor meg egyszercsak megunsz és otthagysz. Azt nem bírnám ki. -mondtam lehajtott fejjel.
Nem bírnám ki, ha még egy barátom elhagyna.
-Jacksonék ne érdekeljenek. Nekik mostantól semmi közük sincs hozzád. Teszek róla! A másik meg, hogy nem foglak elhagyni! Veled leszek Taehyung, bármi legyen! -ejtett felém egy biztató mosolyt, ami engem is egy apró mosolyra késztetett.
-Rendben. Barátkozzunk. -mentem bele végül.

Talán most lesz egy barátom, aki nem fog elhagyni...