Alone (Taekook ff)

7.RÉSZ

*Taehyung szemszöge*

Egész órán azon gondolkodtam, hogy hogyan adjam elő otthon azt, hogy miért nem tanultam a mai felelésre. Megint félek haza menni. De talán a szünettől mégjobban félek. Nem akarok Jackson boxzsákja lenni. Amint meghallottam a csengőt a gyomrom görcsbe rándult és a zaklatóim felé néztem. Ők csak vigyorogva néztek engem, majd kimentek a teremből, miközben Mark elmutogatta nekem, hogy húzzak szépen a mosdóba. Egy mély levegőt vettem, majd kifújtam és szépen felálltam. A lábaim már most remegni kezdtek, pedig még el sem indultam.

-Hova mész? -intézett felém egy kérdést Jungkook.
-Csak a mosdóba. -válaszoltam, majd szép lassan elindultam.
Annyira remegtem, hogy féltem össze fogok esni. A gyomrom már fájt az idegtől és a torkomban dobogott a szívem. Hányingerem volt és fájt a fejem. Nem akarok oda be menni.

Lassan sétáltam végig a folyosón, majd mikor a mosdó elé értem, remegő kézzel nyomtam le a kilincset és beléptem.
-Azt hittem ide se érsz bazmeg! -kiabálta le azonnal a fejem Jackson.
Én nem mertem rájuk nézni, így csak a padlót pásztáztam vagy a cipőmet.
-Tudod TaeTae, annyira de annyira feltud húzni az a Jungkook gyerek. Egy napja sincs itt, de már véd téged. Csak tudnám, hogy minek. Ő nem látja, hogy mekkora egy nyomorék vagy? -közeledett felém, miközben kezdte feljebb tűrni a pólója ujját.
Én automatikusan kezdtem hátrálni és a kezem magam elé tettem védekezés képpen. Nem mintha ez bármit is segítene a helyezetemen. Szavai persze már megint a lelkemig hatoltak. Tényleg ekkora nyomorék lennék?
-Komolyan Taehyung, még megvédeni se tudod magad!? -kapott a hajamba, majd rángatni kezdett.
Én össze szorítom szemekkel próbáltam kiszedni a kezét a hajamból, de ez nem jött össze. Ő csak tépett tovább, ami már kezdett nagyon fájni, így könnyezni kezdtem. Végül elengedett, ami megkönnyebbülés volt a fejbőrömnek. De nem tartott sokáig, mert a következő pillanatban a gyomromba ütött ököllel, aminek fájdalmas hangot adtam.
-Esküszöm olyan jó téged stressz levezetőnek használni. -mondta boldogan, miközben én össze húzva magam próbáltam megállni a két lábamon, pár könnycseppet elejtve.
Jackson mellé állt a másikat két haverja is, akik vigyorogva néztek a szenvedésem. Már lendítette a kezét Jackson, így a szemeim becsukva vártam a következő ütést, ami nem érkezett meg.
-Miért bántod!? -hallom meg Jungkook hangját, így a szemeim kinyitva megláttam, ahogy Jacksont ellöki tőlem.

*Jungkook szemszöge*

Egész órán Taehyungot néztem és próbáltam megfejteni, hogy mi játszódhat le benne, de sajnos nem sikerült rájönnöm. Kicsengetéskor viszont kezdett picit összeállni a kép. Mark valamit mutogatott Taenek, amit nem értettem, így a mellettem ülő fiúra néztem, aki pont akkor állt fel. Lábai remegtek. Fél valamitől?
-Hova mész? -kérdeztem tőle, mire rám nézett.
-Csak a mosdóba. -válaszolta, majd elindult, de egyre jobban remegett a teste.
Ez nekem furcsa.
Megvártam még kiment, majd inkább utánna mentem. A mosdó előtt viszont megálltam és hallgatozni kezdtem.
-Komolyan Taehyung, még megvédeni se tudod magad!? -hallom meg Jackson hangját.
Most mit csinál vele? Meg akarják verni? Kezdtem egy picit nyugtalan és ideges lenni. Aztán meghallottam Taehyung halk, de fájdalmas nyögését.
-Esküszöm olyan jó téged stressz levezetőnek használni. -társult hozzá annak a baromnak a hangja is.
Nekem több nem is kellet, azonnal berontottam a mosdóba és ellöktem Taehyungtól az őt bántani készülőt.
-Miért bántod!? -kiabáltam le a fejét.
-És te minek véded? -kérdezte vigyorogva.
Látszólag nagyon jól szórakozik ezen.
-Azért védem, mert nem érdemli meg, hogy ilyen vadbarmok bántsák! -mentem közbe oda a fiúhoz, aki csak könnyeit letörölve nézett rám megszeppenve.
-Én nem vagyok vadbarom. Csak ilyen hulladékok nem valók az életre. -mutatott Taere, aki inkább lehajtotta a fejét, de teste még mindig remegett egy picit.
-Itt a hulladékok azok ti vagytok! Hogy vagytok képesek bántani valakit?! -kérdeztem mérgesen, de ők csak röhögtek.
Nem normálisak...
-Gyere Taehyung... -karoltam át az említett derekát, majd kifelé kezdtem húzni a mosdóból.
Nem szólt semmit, csak engedelmesen kijött velem.
Meg kell néznem, hogy nem e sérült meg nagyon...