Alone (Taekook ff)

4.RÉSZ

*Taehyung szemszöge*

Csak este hét körül indultam meg haza. Pár percre lakok a játszó tértől, szóval gyorsan haza értem. Már lélekben felkészültem rá, hogy kapok az egyes miatt és, hogy nem jöttem haza időben.

Lassan nyitottam be a házba, ahol anyám már idegesen állt az ajtóban, természetesen a nevelőapámmal együtt.
-Nem tudom mivel kezdjem! Az egyessel, amit testnevelésből kaptál, vagy azzal, hogy negyed nyolckor esel haza!? -kezdte anyám.
-Bocsánat. -mondtam lehajtott fejjel.
-Felszerelés hiánya miatt kaptad az egyest! Miért nem figyelsz oda arra, hogy mit kell vinni az iskolába? Ennyire szerencsétlen hülye vagy?
-Nem. -kezdtem a számat rágcsálni, hogy ne sírjak, mert ez még csak a kezdet.
-Figyelj oda arra amit csinálsz! Semmi más dolgod nincsen csak az iskolával foglalkozni! -folytatta, én pedig csak hallgattam tovább.
-És többször ilyet nem akarok, hogy ilyenkor esel haza! Csajozni lehet akkor mikor már nem jársz iskolába! -kezdte a nevelőapám is.
-Nem csajoztam... -válaszoltam.
-Igaz is, mert buzi vagy! Akkor meg pasizni!
-De nem is pasiztam...
-Nekem nem tudsz hazudni! Akkor mégis mit csináltál volna?
-Csak el...
-Fogd be és húzz a szobádba! Most! A telefont meg kérem ide! Aztán, majd vissza kapod, ha én úgy döntök! -tartotta a kezét, én pedig anyámra néztem, aki csak karba tett kezekkel állt.
Kivettem a telefonom a zsebemből és kikapcsoltam, majd nevelőapám kezébe adtam és a szobámba mentem. A táskám a székbe raktam, majd a szekrényhez mentem és előszedtem a pizsimet, ami egy rövid nadrág és egy póló volt. Azt a pár könnycseppet, ami akaratlanul is lefolyt az arcomon, letöröltem, majd a fürdőbe mentem. Levetkőztem, majd csak a zuhany alá álltam, hogy hamar kész legyek. A gyomrom már nagyon fájt, hiszen ma nem ettem és nem ittam semmit. Már nagyon szomjas is voltam és a fejem is fájt ezek miatt. Talán holnap már tudok valamit enni.

Zuhanyzás után gyorsan megtörölköztem és felöltöztem, majd a konyhába mentem inni egy pohár vizet, hogy legalább szomjas ne legyek. Ezt követően pedig a szobámba mentem. Ma már nem álltam neki tanulni, mert ahhoz túlságosan is fájt a fejem. Csak elővettem a tabletem és állítottam magamnak ébresztőt és lefeküdtem aludni. Remélem a holnapi napom jobb lesz, bár úgysem úszom meg Jacksonék piszkálását...

*Jungkook szemszöge*

Siettem haza, hogy minél előbb feltudjam hívni Jimint és elmesélem neki, hogy mi történt az első napomon az új suliba. Tíz perc alatt haza is sétáltam, majd a szobámba mentem és a táskám a székbe dobva dőltem az ágyba és már hívtam is video chaton Chimet.
-Szia Kook. Na mi a helyzet? -szólt bele mosolyogva azonnal.
-Szia Chim. Yoonginál vagy? -kérdeztem, ugyanis teljesen olyan volt a háttér.
-Aha. És Jin és Nam is itt van. -mondta és ekkor megjelentek a képernyőn ők is.
Jimint már ovis korom óta ismerem. Yoongi általános iskolában csatlakozott a baráti körünkhöz, Jin és Nam pedig középiskolában. Jól megvoltunk, egész addig míg nekem el nem kellett onnan jönnöm.
-Szia Kookie, na mesélj. Van valami jól kinéző fiúcska az osztályban? -kérdezte Jin, miközben épp a fejét tömte.
Egyébként igen, a barátaim tudják, hogy meleg vagyok, ahogy a szüleim is de elfogadták.
-Ami azt illeti van, csak nehéz a közelébe férkőzni. -mondtam egy nagyot sóhajtva.
-Na miért? Ő a suli menő csávója és sokan vannak körülötte?
-Nem. A suli menő csávója egy tapló paraszt a két haverjával együtt és úgy vettem le, hogy állandóan piszkálnak egy fiút, akit Taehyungnak hívnak.
-És ha jól értem, akkor neked ez a Taehyung fiú tetszik. -mondta Chim.
-Az erős, hogy tetszik. Inkább csak szimpatikus. Bár nagyon aranyos. Barna szeme van és barna haja. Az orrán van egy kis anyajegy amitől még cukibb lesz. A hangja is tetszik. És látszólag puha a bőre, de még nem volt szerencsém hozzá érni. Keveset beszél. Sőt szerintem, ha ma nem szóltam volna hozzá, akkor meg se szólalt volna.
-Hát haver, szerintem ebből lesz valami. -mondta Yoongi.
-Én annak is örülnék, ha legalább barátkozna velem. De nagyon vissza húzódó. Biztos sokat bántottak eddig, azért ilyen. De ez most megváltozik, mert nem fogom hagyni, hogy bántsák.
-Oh Jeon Jungkook a nagy hős, aki megmenti szerelmét. -vigyorgott Yoongi.
-Nem a szerelmem, csak...csak...
-Csak mi? Jungkook látnod kellett volna magadat, ahogy beszéltél róla. -szólt közbe Namjoon is.
-Oké! Hagyjuk! Beszéljünk arról, hogy ti mit csináltok ma nélkülem! -tereltem a témát.
Még jó sokáig beszélgettünk, de aztán Namjoon és Jin haza mentek Yoongitól. Szerintem Jimin is bár ezt nem most fogom megtudni, ugyanis anyáék tizenegy felé haza értek így elköszönve a barátaimtól letettem a telefont és lementem köszönni anyáéknak, majd mivel még senki nem volt álmos, így beszélgettünk kicsit a mai napomról, majd fürdés után az ágyba keveredtem. Remélem holnap kicsit közelebb tudok kerülni Taehyunghoz...