Alone (Taekook ff)

9.RÉSZ

-Mit csinálsz suli után? -kérdezte Jungkook az utolsó óra előtti szünetben.
-Hát... Haza megyek és tanulok. Meg végig hallgatom anya leszidását az egyes miatt. -gondoltam végig a ma délutáni programom.
-És mi lenne, ha haza kísérnélek és elkérnélek anyukádtól?
-Nem lehet. Nem fogja enegedni. És... M...mindegy. -kezdtem bele, de rájöttem, hogy mégsem kéne elmondanom Jungkooknak, hogy anyám nem engedne el vele, mert fiú és utánna azt hallgatnám, hogy megint mit buziskodok.
-És mi? Nekem nem mindegy.
-Nem fontos Jungkook. Csak, nem enged el anya.
-Nyugi, elfog. Meggyőző tudok lenni. -villantotta meg nyuszis mosolyát, ami rettentő jól áll neki.
-Inkább haza se megyek. -mondtam egy nagyot sóhajtva.
Amúgy sincs kedvem haza menni.
-Nem akarom, hogy miattam szidjanak le. -mondta Jungkook.
Úgyis lefognak szidni miatta. Ha nem megyek haza, akkor azért, mert már megint nem mentem haza. Viszont ha haza megyek és Jungkook elkér anyától, akkor meg vagy nem enged el. Vagy ha elenged, akkor miután haza mentem, azt fogom hallgatni, hogy mekkora buzi vagyok.
-Akkor... Nem tudom Jungkook. Nehéz eset az anyám. -mondtam.
Egyébként ennyit még sosem beszéltem, mint most, hogy Jungkook a barátom akar lenni. Igazából nem is olyan rossz beszélgetni valakivel, akit érdeklek és nem akar bántani.
-Figyelj manócska. -fogta meg a kezem, én pedig picit meglepetten néztem rá.
Egyrészt azért, mert már megint hozzám ért. Neki még csak ez a második napja itt, de már elég sokszor hozzám ért. Másrészt meg azért lepődtem meg, mert manócskának hívott.
-Haza kísérlek és elkérlek anyudtól. Nem lesz semmi baj, oké? Ha baja lenne, majd én megvédelek. -mondta a szemembe nézve, amitől ismét elpirultam, így picit elnéztem róla.
Nem értem miért tud zavarba hozni csak az, hogy szemkontaktust teremtek vele.
-Oké, rendben. De hova akarsz menni? -eggyeztem végül bele.
Már nem oszt, nem szoroz az a piszkálás.
-Sétalni. Esetleg eljössz hozzám. Vagy beülünk a Mekibe. -sorolta az ötleteket, majd ekkor meghallottuk a csengőt.
-Oké, ez így jó lesz. -vágtam rá gyorsan, majd mind a ketten az órára figyeltünk, mert a fizika tanár a becsengetéssel egy időben lépett a terembe.

...

Óra után gyorsan összepakoltunk mind a ketten, majd hátunkra kapva a táskánkat már mentünk is el. Először Jungkookhoz mentünk, hogy lepakolja a cuccát. A szülei nem voltak otthon, így egyenlőre csak a házat mutatta meg nekem. Nagyon szép házban lakik egyébként.

A nappaliban megvártam, amíg átöltözik és csak utánna indultunk el hozzám. Ahogy közeledünk a házhoz, úgy lettem egyre feszültebb. A ház előtt megláttam a nevelőapám autóját, így teljesen levert a víz. Miért kell itthon lennie?

-Jungkook... Én... Megpróbálok elkéretőzni, te addig maradj itt. -forudltam az ajtóban az említett felé.
-Miért? Mondtam, hogy elkérlek én. -nézett rám értetlenül.
-Itthon van a nevelőapám. Nem épp legkedvesebb ember. Nem akarom, hogy végig hallgasd, ha esetleg kiabálna velem az egyes miatt. -mondtam, miközben ujjaimmal játszottam.
-Akkor meg pláne bemegyek veled! Nem hagyom, hogy egy egyes miatt leszedjék a fejed a helyről! -mondta magabiztosan, majd megindult az ajtó felé.
-Nos? -nézett vissza rám, mivel én nem nagyon akartam megmozdulni.
Egy nagyot sóhajtottam, majd oda mentem és benyitottam a házba, ahol már anyám és a párja mérgesen álltak a nappali közepén...