A Vad Omega ~Teakook~

☁️¦13¦☁️

Taehyung pov'

Amikor felkeltem Kookie már nem volt mellettem.
Nyűgösen batyogtam le a konyhába és kerestem valami harapni valót.
Miután ettem, elindultam megkeresni Kooksi-t.
Nem találtam meg ezért kedvetlenül vissza mentem a szobámba.
Akkor láttam meg hogy az író asztalon van egy üzenet.
Képzeletben fejbe csaptam magam, hogy hogy lehetek ilyen béna.
Az üzenetben az állt, hogy elment valahova, nem sokára jön, ne aggódjak.
Hát ezzel már elkésett, azt hittem valami baja esett.

Lesiettem a nappaliba, ahol ott ült idegesen Jin, Jimin és Hoseok.
Szembe velük megálltam majd megszólaltam.

- Hol van Kook, és a többiek? - kérdeztem aggódva.

- Hát ööö.. - akadt meg Jimin, és mindenhova nézett, csak rám nem.

Ez volt az a pillanat amikor az aggódást átvette az idegesség.

Idegesen pillantottam Jinre.

- Jin, hol, vannak, a, fiúk. - mondtam minden szót megnyomva.

- Taehyung, elmondom de akkor meg kell tenned valamit.. - mondta oldalra nézve.

- Mondd már! - kiabáltam el magam dühösen.

Mind a három megijedt és összerezzent.
Jimin és Hoseok meglepődve nézett Jinre, aki csak amolyan 'majd elmondom' pillantás vetett rájuk.

- Megtámadták a falkát, az egész Béta és Alfa harcolt, de csak Kook-ék maradtak sértetlenül, de még többen jöttek, és sikerült nekik elvinni a fiúkat. - mondta idegesen a száját rágcsálva Jin.

Idegesen fújtatva mentem be a szobámba, majd felvettem egy melegítőt, egy rövid újjút amire fel vettem egy golyó álló mellényt.
Nem azért hogy ha fegyverük lenne, hanem azért hogy a hasam sértetlen maradjon.
Arra pedig egy bő felsőt, a hajamba raktam egy hajpántot, hogy ne lógjon a szemembe.
És végül egy sport cipőt helyeztem fel lábaimra.
Elmentem a régi lakóhelyemre, és élő vettem a gondosan elrejtett íjamat, és a nyíl hegyeimet.
Minden nyílhegyet, külön figyelve hogy ne érjek hozzá, bekentem farkas fűvel.
Ez a farkasokra halálos.
Nem számít hol találom el az ellenséget, a méreg akkor is hatni fog.
Hátamra felraktam a tegezt, amibe bele raktam, és átváltoztam.
Bele szagoltam a levegőbe, és Kookie illatát követve kezdtem el rohanni.

___________________________________

Nem túlzás azt mondanom hogy kurvára messze vitték őket.
Már egy és fél órája rohanok, de még mindig semmi.
Lábaim elfáradtak, és tüdőm kétségbe esetten kér levegőt, miközben szűr és nyilal.
Lepihenve egy fa alatt várom, míg össze tudom szedni magam.
Nem akartam elaludni,de csak lehunytam a szemem hogy pihenek, de elszenderültem.

Sziasztok!🙋🏻‍♀️
Végre hoztam egy részt!😅
Remélem hogy tetszett.😊😁
Taehyungie most megmutatja hogy milyen, ha el viszik azt ami az övé.
Nem sokára hozom a kövi részt.