A Vad Omega ~Teakook~

☁️¦15¦☁️

Taehyung pov '

Amint fel keltem ittam egy kicsit a kulacsomból és neki vágtam az útnak.
Nem tűröm el, hogy a jövendőbeli férjemet elrabolják!
Mit képzelnek ezek?!
Megmutatom én nekik, hogy ne húzzanak ujjat a családommal!
Tiszteletlen dögök..
Itt már kezdem érő teljesebben érezni Kook mennyei odorját, tehát már közel vagyok.

Oda értem egy kis kunyhóhoz, amit két Alfa védett.
Elrejtőztem, céloztam, majd lőttem.
Bele a közepébe, tehát a szívüket céloztam.
Pár perc múlva láttam ahogy piros csíkok száguldoznak az alkarjaikon, majd elérte a szívüket, majd ordítva hullottak a földre, immár holtan.
Erre már a többi is kiszaladt.
Megmérték a pulzusokat majd kimondták a nyilván valót.

- Megmérgezték őket! - kissé kétségbe estek.

Erre a többit is megcéloztam, majd elengedtem a nyílt, ami az erő kifejtése képen száguldozni kezdett.
Elő jöttem majd megigazítottam a hajpántomat.

- Hova vittétek a férjemet?! - kiáltottam a maradék kettőre.

- Dik, nézd már, egy Omega, aki ráadásul terhes ide jön kockáztatva a maga, és a gyermeke életét, milyen romantikus! - kezdtek el rajtam nevetni ami miatt dühös lettem.

- A kurva anyátokat! - ütöttem be az egyiknek majd gyorsan elvéve egy nyilat lelőttem az érintetlent.

Gyorsan meghalt, így nem kellett még vele külön foglalkoznom.

- Rendben, akkor megtalálom őket egyedül is. - villantottam egy kedves mosolyt, majd őt is lelőttem.

Gyorsan a kis kunyhóhoz vettem az irányt majd hallgatózni kezdtem, remek, Kookien, Yoongin és Namon kívül nincs már bent senki.
Be rúgtam az ajtót majd egy kis lépcsőn lementem ahol a tömlöcök vannak.
Leakasztottam a fogasról a kulcsokat majd egyesével kinyitottam, utoljára Kookhoz mentem.
Kinyitva egyből a karjaiba ugrottam.

- Kookie, annyira hiányoztááál.. - nyávogtam tovább csüngve rajta.

- Te is nekem, Drágám, de mondd csak egyedül vagy itt, és mit keresel itt? - nézett aggódóan.

- Igen egyedül vagyok, és jöttem kiszabadítani titeket, ami sikeres is lett, mint látod. - villantottam egy téglalap mosolyt.

- Taehyung, és ha megsérülsz?! - nézett dühösen.

- Jajj már ne aggódj ennyit, jól van a fiúnk, nem is tudtak hozzám érni. - kuncogtam majd gyorsan az ajkaira tapadtam.

- Honnan tudod, hogy fiú lesz? - kuncogott fel.

- Megérzés. - rántottam vállat.

Szenvedélyesen csókoltuk egymást majd elválva döntöttünk össze a homlokunkat.

- Szeretlek Kook! - mondtam mosolyogva.

- Én is szeretlek kicsikém. - újjongott majd elkezdett ölelgetni és össze-vissza puszilgatni arcom minden szegletét.

Halkan nevettem aranyosságán.

- Akkor.. Most mi együtt vagyunk? - néztem rá félénken.

- Persze, hogy igen! - csókolt meg amit örömmel viszonzok.

- Ez mind szép és jó, viszont én szeretnék haza gurulni, életemben bem voltam ilyen sokáig távol Hobitól. - dünnyögött Suga.

- Öhm, ebben most én is egyet értek, hiányzik Jinie. - biggyesztette le az alsó ajkát Nam.

Felkuncogva fogtam meg Kook karját majd húzni kezdtem haza felé, ám az út felénél elfáradtam ezért Szerelmem kuncogva vett az ölébe majd vitt.
Pont akkor aludtam el, amikor haza értünk, elég volt a mai napból.

Hellou!🙋🏻‍♀️
Újra itt!
Remélem tetszett ez a rész.
(👉🏻👈🏻❤️)
Szerintem vasárnap hozom a kövi részt, de ezt nem ígérhetem meg.

~ Cintia ~