A Vad Omega ~Teakook~

☁️¦10¦☁️

JeongGuk pov'

Taehyung ma nagyon furcsa.
Furcsa kajákat eszik.
Ha nem adom neki oda, akkor sír.
Az ölembe mászik.
Kéri hogy becézzem.
Nagyon aranyos ez az oldala.
De olyan mintha terhes lenne.
A legkisebb apróságért is hisztizni kezd.
Ha ezt felhozom, akkor besértődik.
A terhességére vissza térve.
Nem lenne lehetetlen hiszen lefeküdtünk pont, a tüzelésekor.
Meg ugye a férfi Omegák is képesek szülni.
Én lennék a világ legboldogabb embere ha szülne nekünk egy olyan kisfiút mint én.
Vagy egy olyan kislányt, mint Ő.
De jöhetne akár mindkettő.
Oké egy kicsit most bele éltem magam, de ki nem tenné ezt?
Most is itt ülök a kanapén ő pedig rajtam van.
Mármint úgy, hogy szembe velem az ölembe ül, kezei pedig nyakam köré vannak csavarva.
Engem nem zavar.
De a többiek is furcsállják.
Mindenki megkérdezte már tőlem hogy mi van Vele, én csak vállat vonok.
Mert még én sem tudom.
Most is itt szuszog a nyakamba a drága.
Azt hiszem elaludt.
Felvittem a szobánkba és óvatosan leraktam az ágyra de nyöszörögni kezdett.
Majd kinyitotta szemeit.

- Ne hagyj egyedül. - mondta majd egy egyszerű mozdulattal maga mellé rántott az ágyba.

Engem átölelve aludt el újra.
Sóhajtva fordultam meg karjaiba majd én is átöleltem.
Simogatva buksiát néztem gyönyörű arcát.
Majd én is inkább lehunyva pilláimat, pocakját simogatva pihengettem.

________________________________________________________________________

Amikor felkeltem már nem láttam Tae-t a karjaim közt.
Ijedten kezdtem el keresni majd a WC-én meg is találtam.
Éppen hányt.
Aggódva néztem miközben elkezdtem simogatni a hátát.

- Életem, elkéne menni egy orvoshoz, nem vagy terhes drágám? - simogattam közben beszéltem hozzá.

Hirtelen azt se tudta mit mondjon.
Aggódva néztem rá.

- Hm? - kérdeztem vissza.

- Figyelj Kook, el kell mondjak valamit, amit még titokban akartam tartani. - nyelt egy hatalmasat.

Ijedten és egyben idegesen vártam hogy, mit akar mondani.

- Reggel amikor találkoztunk veled, akkor nem fájdalom csillapítóért mentem hozzá. - hagyott szünetet ami nagyon idegesített.

- Hanem? - kérdeztem idegesen mire bekönnyezett.

- Bocsánat édesem, csak aggódom. - nyomtam egy puszit homlokára.

- Terhességi tesztért. - bökte ki.

Egy pillanatra ledöbbentem, majd magamhoz öleltem.
Elválva tőle kezdtem el arca minden egyes szeletét puszikkal behinteni.

- Na és, terhes vagy szívem? - kérdeztem izgatottan.

Csak félve bólintott.
Olyan boldogság hormon tört rám hogy egy helyben ugrálni is képes lettem volna.

- Ez nagyszerű. - kezdtem el hasát simogatni, majd lehajolva puszilgatni.

Felkuncogott majd hajamba simított.

- Reméltem hogy ez lesz a válaszod. - felelte kuncogva.

Felnevettem majd kiegyenesedve derekára fogva megpörgettem amit nevetve tűrt.
Szenvedélyesen megcsókoltam amit ugyan olyan szenvedéllyel viszonzott.
Nagyon boldog voltam amiért terhes tőlem.
És annak is örültem hogy nem vágott pofon, majd hagyott faképnél a csók miatt.
Azt hiszem kijelenthetem, hogy ma van életem legjobb napja.

Sziasztok!
Remélem hogy tetszett.
Bocsánat hogy pénteken nem tettem ki ezt a részt.
De egyszerűen nem tudtam megmozdítani agytekervényeimet.
Szombaton írtam meg.
Vasárnap meg nem tudtam publikálni ami nagyon de nagyon felidegesített.
Szóval bocsánat hogy csak most publikáltam.
De azért remélem tetszett.
Ha igen, akkor vote⭐
478 words ~🖤