Sár és arany (Dramione)

10.

Draco Lucius Malfoy szemszöge:

A lelátón ülő Potter egyszer csak rámnézett, én pedig azonnal megálltam a pálya felett, és csak lebegtem. Azt hiszem erőteljesen, és viszonylag hatásosan tudatta velem, hogyha esetleg a kezembe bocsátja Hermione szívét, ne merjem összetörni, mert valószínűleg a saját pálcájával vet véget az életemnek. Én pedig tudomásul vettem.

Mire vége lett a meccsnek, Hermione és Potter eltűntek a lelátóról. Heves szívdobogással indultam az öltözők felé.

- Mit keresett itt a sárvérű lány? - vont kérdőre Monstro, amint beértem az öltözőbe. - Montsro, pont annyit tudok, mint te. Szinte semmit - szavaim fáradtan hatottak. Igyekeztem minél előbb szabadulni Montsro és Crack közeléből, ez volt az a pillanat, amikor lépnem kellett, és most nem hibázhattam. Ez volt a tervem legnehezebb része. Mert ott volt az a bizonyos Potter nevezetű fiú, aki valahogy mindig pont akkor és pont ott volt jelen, ahol nem volt rá szükség.

- Merre mész Malfoy - szólalt meg egy hang az öltöző ajtajából, ahogy kiléptem a pályára. Ismertem ezt a hangot. Szemüveges, sebhelyes fiú, ki más. - Mit akarsz Harry? - fordultam meg fáradtan. - Harry? Mikor lett ilyen barátságos kapcsolatunk? - vigyorgott rám. - Harry... Ha jobban tetszik, Potter... - folytattam volna mondanivalómat, de szokásához híven közbevágott.

- Őrült egy játétékot játszotok ti ketten. Fogalmam sincs mióta futjátok újra azokat a bizonyos "nem lehetünk egymáséi" köreiteket, de őszintén mondom neked Malfoy, szerezd meg. Látom, hogy szereted, tetszik az, ahogy szereted. Most az egyszer a kezedbe adom a döntést, mert bízom benne, hogy helyesen cselekszel. Vigyázz rá, vagy esküszöm... - jól tudtam mi jön. A baráti védelem, a "megöllek, ha megbántod" végtelen kombinációja.

- Szereted? - vágtam közbe. Potter rossz hatással van rám, lassan átveszem a "belevágok a másik prédikációjába" szokását. - Persze, hogy szeretem. Tudom, mit gondolsz. Nem vagyok normális és hidd el, jóformán én magam sem tudom, miért teszek meggondolatlanul dolgokat. De azt hiszem, hogy a kellemetlen szituációt Hermionéval és ezt a beszélgetést veled számtalanszor lejátszottam az agyamban, így jól átgondoltam. Nem bízom benned, sosem tenném. Nem én kellek neki, hanem te. Ha a helyemben lennél és hallanád, ahogy rólad beszél, talán ugyanezt tennéd. Nála minden nap, minden reggel, minden éjjel rólad szól, nem rólam. Malfoy, tudod egy idő után beletörődtem, hogy a tejszőke kívül szépfiú, belül rosszfiú ötvözet manapság jobban bejön a lányoknak, mint a szemüveges hős. Benned nem bízom, de abban igen, hogy vigyázol rá. Okos vagy, van eszed, ne hagyd veszni - kicsit elképedve nézhettem ki Potter szónoklatának végére.

- Vigyázok rá - életemben először ígéretet tettem Harry Potternek. Egy olyan ígéretet, amit szándékoztam is betartani, méghozzá a végsőkig.

Hermione Jean Granger szemszöge:
A könyvtár ajtaja hatalmas zajjal vágódott ki, tekintetemet a tejszőke hajtincsek tulajdonosának csillogó, szürke szemeibe fúrtam. A fiú pillanatokon belül elém lépett, majd karon ragadva húzni kezdett, én pedig tudtam, hogy hova. Drámai volt az állaspontunk, a kapcsolatunk, drámaian akartunk véget vetni a helyzetnek. Két hónap elteltével ott akartuk folytatni, ahol abbahagytuk. Egyenesen az iskola udvarára szaladtunk, ahol immár nem a fagy és a hó, hanem cseresznyeszínű virágok fogadtak minket... és olyan emberek, akik fontosak voltak kettőnk számára. Az ő Mardekár és az én Griffendél klánom. Draco a kezemet fogva, velem együtt nézett végig a vegyes csapaton, majd szembefordított magával. Két kezemet szíve elé szorítva közelebbhajolt, majd elmondta szerelmünk zálogát.

- „Ha nem járhat, oson a szerelem” - suttogta. Nem kellett kétszer sugallnia, azonnal ajkaira hajoltam, mindketten belemosolyogtunk a csókba. Szétválva a többiekre néztünk, akik óvatos léptekkel, mosolyogva, könnyes szemekkel indultak felénk. Mindenki ölelt mindenkit. Réggebben ők tartottak minket. Most mi tartjuk őket.

VÉGE

Őszintén örömkönnyekkel fejezem be ezt a kis irományt. Látni, ahogy a karaktereim fejlődtek, tényleg elképesztő, még az én számomra is. Köszönöm, hogy figyelemmel kísértétek!