"𝚠𝚑𝚊𝚝 𝚢𝚘𝚞 𝚐𝚘𝚗' 𝚍𝚘 𝚠𝚑𝚎𝚗 𝚒𝚜 𝚋𝚕𝚘𝚘𝚍 𝚒𝚗 𝚝𝚑𝚎 𝚠𝚊𝚝𝚎𝚛?"
S.H.I.E.L.D. - A név, amit mindenki csak rövidítve használ, mert senkinek sincs idege, vagy éppen ideje végig mondani azt a hosszú kacifántos címet. Egy hírszerző ügynök...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mert bizony ahhoz, hogy felfogja mit is hordozott magában az a kacskaringós betűsor, ahhoz véres és fájó árat kellett megfizetnie.
Karikásak a szemei, de úgy nagyon. Ez volt az első dolog, amit észrevett magán a tükör előtt állva, a hideg kagylóra támaszkodva. Ahhoz képest, hogy valami pihenéses továbbképzésre érkezett kezd rosszabbul kinézni, mint mielőtt idejött volna. Pedig nem érezte rosszul magát. Talán az űr az oka, néha már komolyan kezdte idegesíteni, hogy folyamatos sötétséget lát, ha kinéz az ablakon. Szó se róla, máskülönben az űrhajó igazán felszerelt volt, mint egy kisebb város nagyjából. Annyi kivétellel, hogy itt házak helyett, kabinok voltak. Végtelenül apró, alvásra kialakított kabinok. Linda jelenleg a saját fülkéjének a fürdőjében álldogált, és még mindig a szeme alatt éktelenkedő sötét karikákat vizsgálta. Eddig is ott voltak, Banner egyszer rá is kérdezett. Linda akkor csak megvonta a vállát, majd egyszerűen annyit mondott: alvásproblémák. Ez volt az igazság. Linda már évek óta csak pár órányi nyugtalan alvással élt. Noha, egyáltalán nem tartozott azok közé, akik egy szörnyű rémálom után verejtékben úszva kelnek fel. Ő csak szimplán nem aludt, pontosabban nem mert aludni. Nem merte megkockáztatni, hogy egyszer álmában újra élje a múltját. Tudta, nagyon jól tudta, hogyha egyszer esetleg rémálma lenne mit látna benne. Tudta és rettegett tőle. Már csak, ha rágondolt is iszonya volt, attól az estétől. Az estétől, mikor végre felfogta a jelentését annak a rejtélyes kézírásnak... és az estétől amikor az árat is megfizette érte. Holott nem akarta egyik porcikája sem.
–Itt az élet hurrikán... - kezdi egy néhol kissé hamiskás ám annál lelkesebb hang.
–Mert ez Hápburg... - folytatja egy vékony gyerekhang.
–Lézerjet és Aeroplán...
–Ez mind Hápburg...
–Dagobert bácsi... Kacsameséi... - énekli végül összeolvadva kórusban a két hang. S mielőtt még a főcímdal véget érne Rosie a kanapéról, anyja nyakába ugrik. Linda hála jó reflexeinek rögtön elkapja, nevetve puszit nyom a kicsi fejére, majd pár lépés után óvatosan leül a gyerekkel a bézs díványra. Rosie szinte rögtön felpattan a kanapéra majd egy hirtelen mozdulattam meglöki Lindát, aki ennek hatására ülő helyzetéből most már félig fekvőbe került. Lábairól lerúgja papucsát, s térdeit felhúzva ülteti hasára lányát.
–Szóval, mit kíván a szülinapos? - kérdezi a gyermektől, miközben az apró lábakat simogatja. Rosie nem válaszol rögtön kezecskéjét állára teszi, úgy gondolkozik. Lindát megmosolyogtatja a jelenet.
