tizenharmadik

49 3 3
                                    

– Mert ő mindig olyan idegesítően optimista

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

– Mert ő mindig olyan idegesítően optimista...volt. – sóhajtott fel végül. Volt, mert már halott. A legtöbb barátjával együtt.

Felsóhajtott. Bár nem akarta beismerni, de valójában tudatalatt, ez az egész űrvakáció is csak egyfajta menekülés volt. És valahol még piszkosul reménykedett abban, hogy mire visszaér Tony és Nat boldogan fogja fogadni valamint Steve a fiatalabb valójában fog rá mosolyogni.

Ehhez képest, most már mindhárman halottak. Tony nem fog többé szarkasztikus, olykor rettentően fárasztó és néha már egészen gyerekes beszólásokat tenni, Natasha nem fogja többé arra tipikus számító mosolyra húzni az ajkait, és nem fog mindenkit lerendezni egy-két betaláló mondattal. Rogers pedig már nem mond több idegesítő harcra buzdító beszédet. „Ha meghalunk... kiheverjük!" Akkor miért nem heveritek már ki, és tértek vissza? tette fel magában a költői kérdést Linda, bár tudta, hogy már nincs ki rá válaszoljon. Maximum az emlékei.

– De még mindig nem mondtad el, hogy konkrétan hogyan zártátok be végül a kaput... - gondolkozott el Parall csendesen. Linda rákapta tekintetét. – Mert úgy állítottátok meg a chitaurit, nem? – kérdezte végül. Morton lassan bólintott.

– Megszereztem a jogart – felelte, majd hátrébb csúszott a székben.

________________________________________________________________________________

2012. – New York - Manhattan

Bill tényleg megfogja ölni, már ha előtte nem nyírja ki egy űrlény, vagy éppen a kisebbik asgardi, esetleg egy feldühödött Katarin Kallen, mikor meglátja, hogy kezében egy pisztollyal lövöldözött, mikor a Fury által kikérlelt határozatban egyértelműen leírták, hogy ha Morton nem megy börtönben, akkor is egy életre el van tiltva mindennemű lőfegyvertől. A papírt pedig az egész tanács aláírta. Fury kézjegye is rajta virított ám úgy tűnt, hogy a szemkötős egyelőre nem különösebben zavartatja magát az efféle komplikációk ügyében.

Miközben végig vette magában a lehetséges gyilkosait egyrészről rájött, milyen szerencse is, hogy már van életbiztosítása, mert ilyen feltételek mellett kevesen állnának vele szóba üzlet hallatán. Másrészről, viszont eszébe jutott, hogy anno az apjától örökölt – tekintve, hogy a börtönbe nem vihette - vagyona még mindig Furynál volt. Felmondásakor hiába kérlelte a szemkötőst, hogy szabadítsa fel a számlát, mert már régóta nagykorú, de Nick a leghatározottabban elutasította, mondván bőven elég lesz, ha a végkielégítését elissza. Lindának pedig nem volt kedve perelni.

Morton egyébként teljes természetességgel agyalt ilyeneken, miközben chitauri-t irtotta. Nem lett volna értelme a vele harcoló űrlényeken töprengeni, mivel rettentően kevés információ állt a rendelkezésére a témában. Fogalma sem volt róla, hogy hányan lehetnek még. Egyáltalán ki fognak-e egyszer fogyni vagy folyamatos az utánpótlás. Ebben amúgy az sem vitte előre, hogy a mennydörgés istene – aki láthatóan többet tudott náluk az ilyen galaktikus dolgokról – igen szűkszavúan nyilatkozott az űrszörnyekről. Így aztán Linda is csak józan paraszti ésszel gondolta, hogyha egy ilyen chitaurit egyszer felrobbant az már nem fog többször újjáéledni.

TÖRÉS /Bosszúállók/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora