"𝚠𝚑𝚊𝚝 𝚢𝚘𝚞 𝚐𝚘𝚗' 𝚍𝚘 𝚠𝚑𝚎𝚗 𝚒𝚜 𝚋𝚕𝚘𝚘𝚍 𝚒𝚗 𝚝𝚑𝚎 𝚠𝚊𝚝𝚎𝚛?"
S.H.I.E.L.D. - A név, amit mindenki csak rövidítve használ, mert senkinek sincs idege, vagy éppen ideje végig mondani azt a hosszú kacifántos címet. Egy hírszerző ügynök...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Mélyet sóhajtott, ellökte magát a kagylótól. A szobájában felkapta az előre bekészített sporttáskáját. Néhány pillanat múlva, pedig már a kabinját zárta. Ma sem fog aludni, nem mer.
Léptei visszhangoznak az üres folyosókon, ahogy az acélbetétes bakancs újból és újból csattan a padlón. Linda valami groteszk módon egészen ritmusosnak találja most járását pedig nem is nagyon ügyel rá. Gondolatai tengerében teljesen alámerül, a léptei hangja pedig akár a hullámok úgy nehezednek rá fejére, de nem zavarja. Nyugodt, csendes hullámokként regisztrálja őket magában valahol messze, mert elsődlegesen még mindig a fejében kialakult örvényéből próbál kikecmeregni, kevés sikerrel. Új módszerrel próbálkozik, ujjain számolni kezd. Először a hüvelykujjával kezdi, az agyában pedig irdatlan sebességgel keresi a fontossági sorrendben az első helyre emelt dolgot.
–Xandar. – böki ki végül nehézkesen. Igen a Xandar most a legfontosabb. Parallt épségben el kell oda juttassa és vissza is kell hozza. Noha, egyáltalán nem ellenséges szándékkal érkeznek, valamint a legjobb tudomása szerint a xandariaknak sincsenek gyilkos terveik, azért nincs túlzottan megnyugodva, bár van egy olyan érzése, hogy ő már soha nem lesz teljesen nyugodt, maximum majd, ha elföldelik. Ügynöknek lenni nem munka, életmód. És egy ügynök mindegy mikor volt utoljára szolgálatban, de bármikor bevetésre készen áll. Unalomig ismételgettet mondatok a gyakornok Lindának Nick Furytól. Sokáig csak hevesen bólogatott rá, helyeselt mint, aki érti is a mondat mögöttes rejtelmét, mind aki tapasztalt már volna hasonlót, pedig akkor még szó sem volt az életében ilyesmiről. Akkor még úgy tervezte, hogy örökké S.H.I.E.L.D.-es lesz, még nagymama korában is egy pisztollyal fogja gyilkolni az ellent, és majd a nap végén büszkén elmondhatja, hogy ő bizony a beiktatása óta egy napot sem töltött a szervezeten kívül.
Most már csak keserűen elmosolyodik, ifjú ábrándos gondolatain. Ha tudta volna akkor, hogy mi vár még rá... Enyhén megrázza fejét, az edzőterem ajtaját egy óvatos mozdulattal kinyitja, és mielőtt még belépne egy utolsó gondolat ölt formát a fejében.
Az embernek soha nem szabadna semmit örökre terveznie, ezek olyan végletes szavak. Az emberek pedig túl ingatatgok az ilyesmihez, ő maga is az.
Vastalanítva – írja vastagon szedett betűkel az üvegpalackon. V a s t a l a n í t v a, legalább még kétszer neki kell fusson Linda, hogy felfogja mit is olvas. Tehát a vízben nincs vas... lassan gondolkozik el a megállapított tényen, hosszú perceken át mereng rajta. Magában elképzeli, hogy mégis hogyan lehetne a vizet vastalanítani, még sosem látott ilyesmit. Vesznek egy nagy szűrőt és kiszűrik a vasat? Vagy valamiféle kémiai anyaggal választják szét? Vagy mégis hogyan? Agyában újabb képek villannak fel nagy vascsövekről, egy régi németországi építkezésről, amit még kislánykorában látott. Vas... Vasember, asszociál végül. Az ő páncélja is vasból van, onnan kapta a nevét elvégre. Valahol távolról derengeni kezd neki egy nagy képernyőn lejátszódó felvétel, amint Tony Stark legyőz néhány szír férfit. Ahogy a fénysugár élesen megvillan vaskesztyűből. Ő nem golyókkal harcol vagy pisztollyal. Tényleg a töltények nem is jutottak eszébe... bár az nem vasból, hanem ólomból van. Nehéz, súlyos ólomból. Bármennyire is küzd ellene az emlékképek újból elé furakodnak. Az az apró törékeny test, ahogy erőtlenül az asztalra borul, és ahogy ő térdel ott tehetetlenül.
