"𝚠𝚑𝚊𝚝 𝚢𝚘𝚞 𝚐𝚘𝚗' 𝚍𝚘 𝚠𝚑𝚎𝚗 𝚒𝚜 𝚋𝚕𝚘𝚘𝚍 𝚒𝚗 𝚝𝚑𝚎 𝚠𝚊𝚝𝚎𝚛?"
S.H.I.E.L.D. - A név, amit mindenki csak rövidítve használ, mert senkinek sincs idege, vagy éppen ideje végig mondani azt a hosszú kacifántos címet. Egy hírszerző ügynök...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
—Az elején? – Parall fészkelődni kezd mígnem törökülésben helyezkedik el az azonos formában ülő Linda mellett.
—Mondjuk, hogy mi közöm van egyáltalán a S.H.I.E.L.D. -hez? – Linda végig simít a nyomtatott feliraton, miközben félszeg mosollyal Parallt vizslatja. A lány aprót bólint beleegyezése képpen.
Az áprilisi napsugarak már éppen lemenőben voltak, azonban annyi fényt még bőven szolgáltattak, hogy a kis tinédzser Linda tudjon olvasni az autóban. Ez egyébként szülei szerint áldott jó tehetsége volt, hiszen a legtöbb embernek ettől a tevékenységtől, ilyen helyzetben jócskán felfordulna a gyomra. Ő viszont boldogan olvasta kedvenc könyvét. Éppen lapozni készült mikor érezte, a jármű fokozatosan lassul majd, megállt. Olvasmányát összecsukva kíváncsian nézett ki az ablakon. Legnagyobb meglepetésére nem a hotelhez érkeztek, hanem a katedrálishoz. Elcsodálkozott hiszen ezt a programot csak holnapra tervezték. Érdeklődve csatolta ki biztonsági övét, majd a két első ülés között előrehajolt szüleihez.
—Ez nem a szállás. – jelentette ki magabiztosan mire édesanyja, felé fordulva elmosolyodott. Zöld szemeivel lányát fürkészte, aki érdeklődő tekintettel vizslatta őt.
—Nem kicsim ez nem az. – mondta ki végül ő is.
—És akkor mit keresünk itt? – kérdezte kíváncsian Linda.
—Nekem és anyádnak van egy kis elintézni valónk a katedrálisnál. – válaszolt az apja, mire a lány felé pillantott. Furcsállta a férfi viselkedését, feszültnek tűnt, valamint nagyon idegesnek. És az előbb is olyan ridegen válaszolt.
—Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj, hamar jövünk. – Samanthának, Linda anyjának tekintetéből áradt a szeretet ahogy lányát nézte. Ettől Linda valamelyest megnyugodott.
—Én miért nem mehetek veletek? – tudakolta mialatt visszahuppant a hátsó ülésre.
— Gyorsan végzünk, csak az egyik ügyfélnek extra kérdései voltak a hellyel kapcsolatban, amire csak az ott élő papok tudják a részletes választ. – felelte John Morton, Linda apja.
—Vagyis elég uncsi lesz, nincs értelme, hogy te is gyere. – folytatta Samantha, mire a lány csak sóhajtott egyet.
—Hát jó, de ugye tudjátok, hogy ti vagytok a legelvetemültebb utazásszervezők a világon, ha még a saját nyaralásotokon is, másokéval foglalkoztok. – kijelentésére anyja csak halkan felnevetett, a családfő azonban egyre idegesebben dobolt ujjaival a combján. Majd a következő pillanatban már nyitotta is a kocsiajtót. Samantha hátra nyúlt a táskájáért, ezután Lindához fordult kezében az autó kulcsával
