Hét édes testvér | BTS FF. ✔

15.

-Az eszközök tényleg arra utalnak, hogy egy személy lopást akart megkísérelni – az este folyamán kihívtuk a rendőröket, akik heves nyomozásba kezdtek – Az épületre veszélyhelyzetet ruházunk föl. Minden biztonsági őr szigorúbban fog ellenőrizni a dolgozók, művészek és a gyakornokok között egyaránt.

-Ujjlenyomatot nem tudnak levenni az eszközökről? - Namjoon akasztotta ki a legjobban a helyzet, és próbált minden követ megmozgatni.

-Természetesen kivizsgálásra fog kerülni.

Összepakolták egy táskába a szereket, azt mondták négy nap mire kivizsgálják. Addig is, idegeskedés lesz házon belül.

-Nem tudom mi lenne, ha nem vetted volna észre – megkönnyebbülten sóhajtott Taehyung – Ezért is örülünk hogy itt vagy!

-Ha már nem leszek itt, kell egy Hetty robot – kacagtam.

-Zárjuk le a napot alkoholmentes mojitozással. Még az utódainkat is hívjuk meg! Jössz velünk Hetty? - Jinnek jött az ötlete, de annyira kimerített ez a nap hogy mást választottam.

-Bocsi srácok, de ha nem gond nem tartok veletek! Holnap még találkozunk, hisz dolgoznunk kell. A tetőn fogtok találni. Jó szórakozást a jövő nemzedékével!

Hogy egy pici edzés is legyen ma, lépcsőn mentem föl. Csak 6 emeletet kellett „megmásznom", mire a végére értem, kicsit kortyoltam az elcsórt vízből. Szívtam a jó kis dél-koreai levegőt a padon ülve. Az ég fölvette ruháját, mely kék, lila, rózsaszín és narancssárga. Végül az égköve amit készült levenni, a Nap. Így mélyültem a gondolataim mély pontjaiba. A szüleimre és a nővéremre tudtam koncentrálni. Anne, ki Írországban orvos. 1 hete nem tudom mi lehet vele, ami már nagyon aggaszt. Egyik nap, ha lesz időm, felhívom szüleimet és érdeklődök. Lemondott a Facebookról és az Instagramról mert eleget látott. Nemrégiben pedig telefonszámot kellett váltania, Angliából Írországba pedig nem kis pénz hívni, főleg innen Ázsiából!

Az üvegajtó nyitódott, Tae is szeretett volna egy kis levegőt szívni (gondolom). Mellém kuporodott, egy ideig gondolkozott mit is mondjon.

-Mióta itt vagy, nem volt unokatesós program – szontyolodott el – Holnap munka után ráérsz?

-Ráérek, de függ sok mindentől – hadonásztam kezemmel – Mire jutunk a zenével, még én se végeztem vele. Korán kelnem reggel, és talán befejezem. Nem ígérhetek semmit.

-De szólj ha jó neked! - kisujját tartotta felém.

-Szólok – kisujjába akasztottam a bal kisujjamat.

-Előre jelzek, néha gyerekes vagyok – kuncogott.

-Tudom, hisz követem munkásságodat tudod? - büszkén húztam ki magam.

-Mind a ketten korán fogunk kelni, szóval most mehetünk aludni.

-Akkor holnap ütközünk – ökölpacsiztunk, és a liftet igénybe véve indultunk emeleteinkre. Tae a 12 emeleten hagyta el a felvonót, mert a stúdiójába még egy kicsit énekelget. A 8. emeletre érve majdnem kidőltem a liftből, gyorsan előhúztam a kulcsot a zsebemből, sebesen behúztam a szobába, pizsibe öltöztem és rázuhantam az ágyamra. Se perc alatt elaludtam.

Ébresztőnek beállítottam J-Hope – Daydreamjét, hiába a jó zene, nem ébredtem jól. Elfeküdtem a nyakamat, és alig bírtam jobbra-balra mozgatni. A reggeli rutin elvégzése után slattyogtam a stúdióhoz. Beizzítottam a masinákat, és meghallgattam az eddigi anyagot, persze halkan. Előre látásaim szerint 2 óra és végezhetek vele, de nem ígérhetek semmit. Kopp kopp – hallatszódott. Bárki is az, betessékeltem, egy álmos-szomorkás Jiji volt az, kócos hajjal.

-Szia Jiji, látom segítségre szorulsz – fintorogtam.

-Lehet furcsa lesz a kérésem – nézett a padlóra – Alhatok itt egy kicsit?

-Öhm...Persze! - tényleg érdekes volt az óhaj-sóhaj, de nem mondhatok nemet. Az ajtó mellőle kihúzott egy vastag jógamatracot, paplant és takarót. Nem szeretném megzavarni, és fejhallgatót használtam a továbbiakban. Kottákat nézve kezdtem mixelgetni. Tényleg sikerült a végére érnem 2 óra alatt! Alkotói szemszögből nem lett rossz az alap. Csak a fiúk énekhangja kell! Lementettem a fájlt, egy pendrivera rámásoltam és jöhet egy kis pihenés reggel 6-kor is.

Jiji kezdett mocorogni, fölemelte fejét, álmosan körbetekintett. Először nem tudta hol van, majd feltápászkodott és rám nézett.

-Bocsi a zavarásért, ma nem tudom hol áll a fejem – pironkodott – Ha utalgatni akarok, a ragyogó Nap zavart össze.

-Költői képet alkottál – nevettem, aztán realizáltam – A Nap nem J-Hope?

-Mindegy, a 8 órási megbeszélésen találkozunk a 13-as teremben! - kapta össze holmijait, és becsapta az ajtót. Elképedve néztem magam elé, aztán kortyolgattam tovább a vízből. 2 órám még van, gondoltam egy kicsit Papa's Freezeriázok a nosztalgia kedvéért.