Hét édes testvér | BTS FF. ✔

19.

Miután az összes dolgomat összepakoltam és rendbe raktam a szobát, kihívták az Enhypen, a TXT és a gyakornok barátaimat, kik éppen fontos dolgaikat intézték. Kellemetlenül éreztem magam hogy „én" megszakítottam munkájukat. A rendőrök értelmesen elmagyarázták hogy miért visznek el engem és milyen időszak kezdődik. Főnök pedig hozzátette hogy elbúcsúzhatnak tőlem. Először Yejuntól és Yunseotól. Szorosan megöleltem őket, aztán kérdeztem:

-Aechan merre van?

-Büntetést róttak rá... - sóhajtott Yunseo.

-Hetty, KakaoTalkon ott leszek. Ha bármikor szeretnél beszélni és az időm engedi...

-Nem zavarlak se gyakornok, se idol időszakodban. Vigyázzatok magatokra kérlek, Aechannak is mondjátok meg!

Nehezen elengedtem őket, és meghajoltam a két banda előtt, egyesével a tagokkal. Taehyunnak és Jungwonnak fájt a legeslegjobban, hisz a legjobb barátok voltunk. Ők nem is akartak meghajolni, megöleltek. De nem csak ők. Jiji után kullogtam a lifthez, még kiintegettem nekik.

-Vigyázzatok ti is magatokra! - s a lift szépen lassan bezárult.

-Leülök melléd egy picit beszélgetni, hogy legyen társaságod.

-Nincs semmi fontos tennivaló?

-Nincs.

Mielőtt még ez történt volna, az épület előttem káprázott minden színben. Erre a cégre büszkén néztem, hogy itt tisztességes emberek dolgoznak, gyakornokok és előadók szenvednek a csúcsért. De most szürkeség minden. Minden ember szürke, bús. Valaki bemocskolt engem, csak azért hogy elmehessen a kedvem. Besétáltunk a biztonsági őrökhöz, a biztonsági kamerás szobába ültettek. Azt mondták felszeretnék venni a szüleimmel a kapcsolatot. Megadtam az ő email címüket, és elküldték az őrsre hogy értesítsék őket.

-Én hiszek neked – fogta meg a kezemet Jiji – De sajnos nincsen bizonyíték. Ígérem, a művész barátainkkal harcolni fogunk. Valaki leakarja mosni magáról a bűnt, úgy hogy másra keni. Nem fogjuk hagyni, de te se hagyd magad!

-Szeretnék küzdeni, de nem hogy fizikailag, de lelkileg is elvagyok fáradva – sóhajtottam – Szerinted értesíteni fogják a fiúkat, aztán hazajönnek a forgatásról?

-Nem hinném.

-Akkor majd elektronikus levélben fogok búcsúzkodni...El is felejtettem! A szüleimnek is üzenek de hosszas lesz ezt megírni nekik. Videóüzenet lesz.

-Szólj ha készen vagy, én addig kimegyek – kecsesen kiment a „titkos" szobából, engem egyedül hagyva. Megnyitottam a kamera felületét, és elindítottam a videót.

Drága szüleim! Furcsának tűnhet hogy egy zsúfolt és sötét szobába vagyok ideiglenesen száműzve és vagy 7 napja nem jelentkeztem, de ez most normális. Azért szeretnék nektek üzenni, mert baj történt. Rám kentek egy szörnyűnek mondható esetet, amiről sajnos nem mondhatok el több részletet. Bíróság elé fognak engem vinni. Annyit még leszeretnék szögezni, hogy egyáltalán nem éreztem magam rosszul itt. Rengeteg segítőkész embert ismertem meg, akik sokat dolgoznak a sikerért. Nekem is megmutatták hogy egy kiváló munkához idő kell. Szereztem hét különleges és édes testvért, pluszba tizenvalahány barátot. Csoda, mi? Hisz egy picit zárkózott személyiség vagyok. Miután megnéztétek ezt a videót, nem tudom mit fogtok csinálni. Nehéz időszakkal nézünk szembe, de együtt lefogjuk küzdeni! Szeretlek titeket, és próbálom ezt kifejezni minden apró mozzanattal nektek. Válaszotokat előre is köszönöm!

Vigyázzatok magatokra!

Hetty

Megnyomtam a stop gombot, megnyitottam a KakaoTalk-ot (utazásom előtt arra az alkalmazásra váltottunk át), elküldtem a videót a családi csoportba. Ahogy nézem, mind a ketten 4 órája voltak elérhetőek.

-Pár perc és elviszünk téged...valahova – Jiji nyitott be hirtelen – Gyere ki a cuccaiddal!

A hátizsákomat fölvettem, a nehéz bőröndömet nehezen tudtam húzni, midőn a tekintetemet a sok monitorra helyeztem, gyanús dolgot fedeztem fel. A CAM 5-ös felvételen, a mosdó folyosóján ahol történt egy-két dolog, egy fehér pulóveres alak egy eszközzel indul neki valamiféle akciónak. Röptében ledobtam és kidobtam mindent ami a kezem ügyében volt, az ajtót majdnem leszakítottam a helyéről. A biztonságiak ordítottak utánam, a stúdiókból a gyakornokok rohantak ki az eseményt nézni. Olyan gyorsan futottam le a lépcsőkön, ahogy csak tudtam. Kezdtem elveszteni az egyensúlyomat, és ráestem arra a fehérpulcsis személyre, akit a kamerafelvételen is láttam. Leszálltam róla, és kivettem a kezéből az eszközt.

-Tessék! Nem én vagyok a tettes!

Elakart menekülni, de visszarántották egy rántással. A kapucniját lehúzták, és fény derült a titokra.

-Aechan...Te kis simlis!