Hét édes testvér | BTS FF. ✔

18.

Bang PD, a producer, az Enhypen, A BTS és a TXT tagjai, mindannyian egy irodahelyiségben ültünk. A rendőrök sorba vettek ki iratokat, dossziékat és tették le az asztalra. A parancsnok kivette az eredmény lapjait.

-Az eredmény nem olyan meglepő. A művelet kezdetét gumikesztyűvel kezdte el az a bizonyos személy, akárcsak a lopásnál. Arra következtettünk hogy a cégen belül lehet a tettes. Nem megy se be, se ki.

-Erre még mi is rájöttünk – súgta oda nekem Tae.

-A gyanúsítottat nem is említettük. Akkor kezdődtek a bajok, mikor Heather Bridge megérkezett. Szóval Miss Bridge-t jogunkban áll őrizetbe venni.

-Mi azt mondjuk hogy nem áll jogukban! - hördült fel Jungkook, Jinnek kellett visszahúznia a székre. Két ember létezett akkor: aki felpattant és nem értett egyet a döntéssel (magyarán engem akartak védeni), volt aki ijedten ült és nem mert megszólalni. Örültem a támogatásnak hogy milyen hülye ötlet ez, de aki ült az visszafogott volt. Minden oldalát értékeltem. Egy szóval: kisebb káosz alakult ki az irodában- Csöndet, kérlek! - kiabáltam nekik.

-Van rá biztos bizonyíték? Anélkül én nem engedem el! Mondjuk alapból se, hisz van még munka – Bang PD nem mert az elején hozzászólni dolgokhoz, mert nem is tudott, későn reagálta le a dolgokat.

-Nos, nincs – jelentette ki.

-Akkor végképp nincs értelme! Itt marad ebben a baráti körben és kész! - jólesett, hogy azt mondta baráti kör. Igazából nem is éreztem hogy barátok vagyunk, csak simán munkatársak vagy ismerősök.

-Azt javasoljuk hogy itt maradunk egy kettő napot nyomozni az igazi tettes után.

-Felőlem nyomozhatnak, csak ne avatkozzanak bele a munkámba!

-Oké Jin, mehet a te részed újra! - mondta bele a producer a mikrofonba. Végre haladtunk a siker felé, de egy két akadállyal nekivágva. Egy csipogástól annyira megijedtünk, hogy majdnem levertem a bögrémet. Szóval, a rendőrök különféle eszközökkel vágtak neki a munkának, pont a stúdiófelvételkor. Emiatt Jin nagyon zavarodott volt. Próbáltuk őket megkérni hogy menjenek máshova, jöjjenek vissza akkor, amikor végeztünk. De nem hallgattak ránk...

-Úgy van Jin! Most nagyon jól csináltad! A hajlítások, a hang vibrálása egyes szavak végén, tökéletes! - elkezdtünk mindannyian tapsolni, ezzel motiválni őt is. Nem nagyon értettem az énekléshez, és hogy mit mondott a producer, de tényleg nagyon szépen énekelt ő is.

-Nincs itt semmilyen gyanús dolog, menjünk egy másik helyiségbe! - a helyszínelők rögtön kiviharzottak végre valahára, így nyugodtan végezhettük, és fejezhettük be a munkát. A srácok...Nagyon jó munkát végeznek nap mint nap. Szegények már túlhajtják magukat. Legszívesebben elküldeném őket nyaralni távol a rivaldafénytől, hisz ők is emberek, pedig sokan ezt nem veszik észre. Némelyik rajongó befoghatná a száját. Tisztelet a kivételnek...Taehyung söndörödött mellém egy pillanat erejéig.

-Ma este fogunk kimenni a forgatási helyszínre, és csak holnapután jövünk haza. Addig lóghatsz a barátaiddal, hehe.

-Ha van idejük. Táncolni, énekelni, megbeszéléseken lenni helyettük ki fog? Majd csinálok magamnak programokat, de inkább a könyvtárban leszek.

-A könyvtár neked is bejön, mi? - keresztbe tette kezét, úgy mesélt tovább – Mikor ebbe a modernebb és újabb épületbe költöztünk, szerettem volna keresni magamnak egy helyet, ahol elvonulhatok, mint a régebbi épületben. Megtaláltam ezt,és rögtön szerelmes lettem belé! Rokonlelkek vagyunk.

-Az már biztos – böktem oldalba.

-Kész vagyunk! - ugrott ki a székből a producer örömében – Kész ez a csodálatos mestermű! A mesterművek mesterműve! Koronázatlan...

-Uram, értettük! - állította le Suga - Mi most megyünk pakolni, aztán irány a helyszín!

-Kellemes utat kívánok nektek, vigyázzatok magatokra!

-Te is! Bár nincs itt semmilyen veszélyes, eszköz...De azért vigyázz! - óvva intett Hoseok.

Szinte magamra maradtam. Az Enhypen és a TXT tagjai is egyaránt elvannak foglalva. Jijiről nem tudok semmit. A gyakornokok most debütálásos szűrésen vannak, így ritkán találkozok a barátaimmal. Kivéve egy emberrel. Gondoltam egy kis túrát tartok az épületben, habár ki már nem lehet menni (upszi). Ugyanott jártam, ahol az 1999-től 2006-ig terjedő korosztály buli volt. Még egyszer szeretnék olyan boldog lenni, mint akkor. Végigsimítva a terem ajtaján jutott eszembe a zsúr vége. Egy ilyen nagy cégnek mennyire kellemetlen, hogy nem tudott megvédeni egy dalt. Épphogy a négy falon belül megtudták tartani a titkot. Már csak a tettes maradt. Hol bujkál? Nem meri felfedni valódi énjét. Mondjuk egy lopás miatt nehéz is előbújnia. Mi lenne ha megkeresném? De nem kérdezhetem végig az egész épületet...

Bementem a mosdóba ahol az eset történt, kezet kellett mosnom. Észrevettem akkor, hogy a sarokban van biztonsági kamera. Nem föl kellett hogy vegye az előző esetet? Röptében Mögöttem valamelyik fülkében elkezdtek kiabálni.

-Segítség! Beragadtam! - Aechan volt az.

-Aechan? Nyugodj meg! Próbáld meg úgy, hogy bezárod, aztán kinyitod!

-Mindent megpróbáltam!

Egyre jobban kiabált, lassan hisztibe ment át. A mosdóban (hülye ötletnek tűnik) ott kerestem valamilyen eszközt a wc kefén kívül. Az egyik fülkében érdekes dolgokat találtam újra. Én ezt nem hiszem el hogy csak ebben a mosdóban történhetnek bajok, főleg amikor itt vagyok! Nagy átkot hoztam a HYBE-ra. A szegény főni, a dolgozók és a művészek...El se kellett volna jönnöm. Viszont cselekednem kell. Fölvettem az egyik eszközt, és konkrétan szétvertem az ajtót. Egyszerre jött elő düh, és a segítőkészség, de az utóbbi elnyomult. Aechan-t védekezőpózban találtam. Megölelt engem, és ujjongott.

-Köszönöm! Nem fogok lekésni a próbáról!

Szélsebesen távozott, mintha egy covidossal szemben lenne. Rohannom kell jelenteni hogy megint eszközöket találtam, ugyanott. De senki, sehol. Hihetetlen, de 2 órán át kerestem őket. De ők megtaláltak. Erőszakosan megfogták a kezem, és nem bírtam szabadulni.

-Heather Bridge, letartóztatjuk magas értékű tárgy lopásával, mellesleg az emberi manipuláció is rátesz egy lapáttal! - ordított velem a parancsnok.

-Segítsenek! Bang PD! Valaki!

-Nincsen visszaút!

-Maguk mégis mit művelnek?? - kiabált Bang PD.

-Nézze csak meg a kamerás felvételt! - utasította a főnököt.

Bekuckóztunk az irodába, beizzították a gépet, és ment a felvétel. Az látszódott, hogy vadul verem az ajtót, utána megszakadt a felvétel.

-Ez megvan szerkesztve! Aechan, az egyik gyakornok beszorult. Ki kellett szabadítanom!

-Idehívjuk őt.

Mindenki tiszta ideg volt, főleg a PD. Ha ránéztem, szinte megölt tekintetével. Nem azért, de a dél-koreai emberek azért tudnak fenyíteni. Vártuk hogy jöjjön Aechan. Aki kihoz a sz*rból.

-Aechan most nem tud vallomást tenni, mert a tanára nem engedi. Több alkalommal is kikérték őt. Pontosabban Heather.

-Tehát gyakornokokkal is haverkodsz? - csapott az asztalra PD-nim, mindenki megrezzent.

-Hívják vissza Taehyungot, ő hinne nekem! - kiabáltam.

-Bírósági ügyet indíttatok a céggel! Mindent kifacsarunk a családodból is! És éjszakára is kirúgatlak az utcára! - kikelt magából a feje a cégnek. Ilyet még sose láttam. Előttem vált szörnyeteggé.

-Nincs elég bizonyítékom megmutatni hogy nem én vagyok a tettes, de nem én voltam! - muszáj beletörődnöm, hogy el kell hagynom a céget – Csak hadd búcsúzzak el a barátaimtól...Ennyit engedjenek meg.

Erősen tanakodott. Szinte vörösen izzó szemei össze-vissza ingáztak mindenfele.

-Rendben van. Egy órád van összepakolni, és elbúcsúzni tőlük. Viszlát a bíróságon!

A rendőrök azt mondták, a böriben fogok aludni. Utána kérdezhettem volna, hogy egy 16 éves gyereket biztos hogy lehet-e. De inába szállt bátorságom. Nem tudtam senkibe se kapaszkodni.