Hét édes testvér | BTS FF. ✔

8.

Ma az ügynökség szervezett nekem egy kiselőadást Dél-Korea gazdaságáról és kultúrájáról. Már délelőtt 10-kor Jiji kopogtatott be ajtónom hogy induljak, de ő még nem készülődött el rendesen. Nagy táskája még a vállán volt, és a kezében egy szál rózsát szorongatott.

-Azt a rózsát kitől kaptad? Vagy lesz valakinek? - kérdőre vontam, közben vettem a cipőmet.

-Kaptam - nem láttam arckifejezését, de biztos elvörösödött. Bezártam az ajtót, és mentünk is a 2. emeletre.

A terem most kisebb volt. Mindennel fel volt szerelkezve: fények, egy mágneses tábla és egy asztal, rajta tányérok. Odatessékeltek az asztalhoz, és leültem a székre. Jiji bíztatott engem a rivaldafények mögött is. Bátran kezdtünk bele a dologba. Először is, kérdezték hogyha meghallom azt hogy Dél-Korea, mi jut eszembe? Aztán azt, hogy mennyit tudok erről az országról? A kérdések után, megkóstolhattam négy koreai specialitást a koreai konyhából. Végül felpróbálhattam a női népviseletet, és a koreai nemzeti ünnepekről is tanulhattam. Nem árt, ha egy kicsit többet tudok az országról, hamár nem nagyon mehetek ki az épületből. Ezek után megint a könytárban szeretném tölteni az időt, egészen estig. Hátha összefutok az új barátaimmal. 

Mindig is szerettem a fantasy könyveket, bár A Gyűrűk Urát nem olvastam el. Egyszerűen szeretem a fantáziavilágot, hogy néhány embernek igen tág a fantáziája, és ezt meri kimutatni. Viszont oda kell figyelni, hogy ne essünk bele teljesen. Mint például én most. De a hatalmas riasztórendszer zökkentette ki, ami egy hatalmas nagy problémát jelentett. Bebújtam az asztal alá, a füleimre helyeztem kezemeit és becsuktam a szememet. Sose szerettem a hirtelen hangokat, mert mindig megijedek tőle. Pedig jobb félni, mint megijedni. Hallottam valamit, mintha rohannának a folyosón fel és le a lépcsőkön. Gondolom a művészek elbújtak valami jó helyre, a gyakornokok meg a munkatársak. Bármi is történik, csak senki se sérüljön meg! A riasztórendszer 1 óra múlva megszakadt, minden ugyanolyan csöndes volt. Azt is hallottam, hogy valaki besétál ide.

-Hetty, itt vagy? - Tae volt az - Hol lehet...

-Itt vagyok, csak egy pillanat - nehezen kimásztam az asztal alól - Mi történt? Miért szólalt meg a riasztó?

-Egy tolvaj betört a stúdiónkba, lemásolta valahová az összes adatunkat beleértve az új zenénket, és összetörte a képeinket. Még nem tudjuk hogy megmaradtak-e az adatok. Ha pedig nem... - hatalmasat sóhajtott, picit remegett a hangja. Megöleltem.