Hét édes testvér | BTS FF. ✔

11.

-Tényleg kár volt - arcomat kezeimbe temettem, annyira szégyenkeztem.Ez az első ciki dolog, ami itt Dél-Koreában történt -Szükség lesz valakit felhívni.

-Megint megőrültél? Bárkit hívunk, lebukunk! Mind a kettőnket kirúgnak!- hirtelen lekiabálta a fejemet helyben.

-Chill!- amerikai szlenggel nyugtattam - Jiji-t fogom felhívni, ő megbízható.

Kikerestem a telefonszámát névjegyeim közül, és elindítottam a hívást. Egy fél perc után föl is vette.

-Szia! Bocsi hogy nem vettem fel hamarabb, mindjárt megbeszélésünk lesz a BTS zenéjével kapcsolatban!

-Sietni fogok! Kérlek, gyere a 2. hátsó bejárathoz! - a vonalon csönd honolt - Itt vagy?

-Kint vagy? Engedély nélkül? - hallottam hogy bemérgesedik.

-Kérlek, nyugodj meg! - máma nekem is fölment a pumpa - Csak nyisd ki az ajtót és csöndben beosonok!

-Ahj, rendben - morgolódott. Letette a telefont, és gyorsan kinyitotta nekünk az ajtót.

-Ketten vagytok?! Kockárateszitek az életeteket! - fogta a fejét.

-Bocsánat Jiji, és köszi! - megöleltem, aztán cinkostársammal mentünk a dolgunkra.

-Bejössz egy picit a stúdiómba? Egy dal remixéről lenne szó.

-Persze! - rögtönzött beleegyezésének megörültem, indultunk is a kicsi birodalmamba.

A pulthoz húztam egy plusz széket, és megnyitottam a fájlt. A hangfalak hangját egy pár fokkal megemeltem, és mehetett a hallgatás. Yunseo annyira koncentrált póker arccal, hogy semmi reakciót se láthattam. Olyan volt mint egy komoly kritikus. Én pedig az ideges alkotó. Bár a műalkotás nem volt készen, így is végig hallgatta. A zene elhalkult, én pedig mereven néztem Yunseo-t. Szemei kikerekedtek, és kiugrott a székből.

-Ez egy mestermű, Hetty! Tudod hogy ez mit jelent? Ha lehetne, megcsinálhatnád a BTS dalát!

-Mi? Dehogy! - hevesen ellenkeztem - Az egyenlő a lehetetlennel.

-Én látom a reménysugarat, te is legyél egy picit optimista! -  még ő mondja, aki bepánikolt a hátsó ajtónál. Mondjuk az nagyon nem ugyanaz.