Együtt mindenen át

﹡9﹡

Mióta Mick haza jött egész napokat azzal töltök, hogy hogyan szökjek meg előle ugyanis egyáltalán nem akarok vele beszélgetni, főleg nem Claudia múltkori üzenete után ahova egy összebújós képet is csatolt, amin ők voltak ketten. Valamint még azt is hozzá írta a képhez, hogy ők nagyon szeretik egymást és én nem számítok semmit sem Mick-nek és hogy csak játszik velem. Így tehát amióta haza jött Mick én  kommandó módban mozogtam a Schumacher család házában, míg otthon pedig az egy egyszerű indokom volt rá, hogy miért nem akarok vele találkozni. Az indok pedig nem volt más mint, hogy nagyon fáradt vagyok és nem akarok vele beszélni. Viszont a helyzetemet az sem könnyítette meg, hogy véletlenül testvéreim megtudták Corinna megy a következő versenyre és természetesen be indult a könyörgés, hogy mi is tartsunk vele és Mick-kel. Hiszen mint megtudtam a német pilóta felelőtlenül megígérte nekik, hogy bármikor amikor szeretnének vele tarthatnak. Most is éppen ezért vagyok az én kis zugomban vagyis a szobámban, hogy el bújak mindenki elől. Viszont ez nem sokat ért ugyanis éppen valaki megint valamivel zargatni akar; ugyanis az ajtóm felől egy hangos kopogó hang zavarta meg elmélkedésemet. 

-Gyere.-szólalok meg egy picit hangosabban, hogy a kint lévő is jól hallja, a szoba ajtómon végül nagymamám lépet be-Miben lehetek a segítségedre nagyi?

-Miért gubbasztasz itt?-foglal helyet mellettem nagyim és teszi apró kezét a térdemre-Nézd milyen szép idő van kint.-mutat az ablakom felé, ahol tényleg hét ágra süt a nap

-De én most jól érzem magam itt bent egyébként is olvasok.-mosolygom rá és emelem fel a mellettem lévő könyvet, hogy el is higgye amit mondok bár egy oldalt sem olvastam még a könyvből

-Ezt higgyem is el?-néz rám olyan tekintettel amiből ki tudom következtetni nem jött be az indokom-Hiszen ki sincs nyitva és ha te valamit olvasol kis unokám, akkor mindenképp be jelölöd, hogy ne felejtsed el hol is tartasz.

-Jó igazad van.-teszem le a könyvet, mire ő csak egy olyan nézéssel illett ami ezt sugallja: "Na ne mond."-Na és mit javasolsz, mit csináljak?

-Azt drága kicsi csillagom, hogy menjél ki és akkor már sétáltasd meg Loki-t is. -néz rám mosolyogva egyben kérlelő tekintettel 

-Jó.-mosolygom rá és egy puszit nyomok nagyim jobb arc felére 

Miután mind ketten fel álltunk, majd el indultunk az ajtó felé; de mielőtt még ki lépnénk az ajtón én még gyorsan fel kaptam magamra a bőrkabátomat. Se perc alatt le értünk és amint megzörgettem Loki pórázát a kutyusunk futva érkezik felém. Le guggolok hozzá és miután jól megsimogattam és megnyugtattam, fel is helyeztem rá. Miközben Loki-val foglalatoskodtam megjelent a két pici testvérem. 

-Tesó beszélhetünk?-néznek rám könyörgő kölyök kutya tekintettel

-Mit szeretnétek?-állok fel miután sikerült kutyusunkra fel raknom a pórázt

-Már mondtunk egyszer, légyszi had menjünk el Mick futamára.-néznek rám könyörgően

-Ezt már megbeszéltük és mondtam, hogy nem.-nézek rájuk határozott tekintettel 

-De miért?-néznek rám értetlenkedő tekintettel

-Mivel nekem dolgoznom kell.-guggolok le eléjük, miközben magyarázok-Egyébként is tudjátok jól, hogy Mick nem érne rá foglalkozni veletek és ti szomorúak lennétek ez miatt biztosan.-simítok végig egyszerre mind kettejük arcán

-De Mick azt mondta, hogy ő bár mikor rá ér nekünk?-néznek rám szomorúan és egyben reménykedő tekintettel 

-Tudom, hogy ezt mondta de mégis én tudom hogy egy versenyhétvégén nem lenne ideje rátok.-nézek rájuk lágy mosollyal-De ígérem, hogy együtt megnézzük. Oké?