Együtt mindenen át

﹡23﹡

A nagyi elvesztése után, még szorosabb lett Mick és a köztem lévő szerelem; valamint az én, Mick és a testvéreim között is a kötelék. Éppen ezért is ülők itt mellette már jegyese ként a családunk és a barátaink körében várva, hogy közösen koccintsunk éjfélkor az újesztendő beköszöntére. Hát igen nem csak az én de mindenki más megdöbbenésére is Mick szenteste fel tette nekem a nagy kérdést, amire természetesen igen volt a válaszom. Gyűrűm birizgálásából és az emlékekből szerelmem combomra helyezett meleg tenyere hozott vissza a jelenbe. 

-Mi ez az mosoly?-néz rám érdeklődve szerelmem 

-Csak újra fel rémlett, amikor ezt kaptam tőled.-emelem fel szeme magasságába a bal kezemet, aminek gyűrűs ujján az ő általa választott jegygyűrű van-Életem eddigi leggyönyörűbb pillanatát okoztad nekem vele, amikor fel tetted nekem azt a bizonyos kérdést amire minden lány vár életében egyszer. 

-Nekem pedig életem legszebb pillanatát okoztad azzal, amikor igent mondtál nekem. -mosolyog rám miközben azt a kezemet, amelyiken a gyűrű van magához húzza és enyhe puszit nyom rá

-Ó, nézzétek milyen kis cukikák.-csipkelődik velünk egy picit ezzel a felszólalásával Emi valamint ezzel megszakítva a romantikus pillanatunkat

-Igaz, de nem baj az.-szólal meg mosolyogva Corinna-Ezzel is tudatják mindenkivel, hogy mennyire is szerelmesek egymásba. 

-Így igaz ahogy anyukám mondja Emi.-néz rá határozott tekintettel szerelmem, miközben a már összekulcsolt kezünket húzza ajkához közel és egy apró puszit nyom újra a kezemre

Végül az éretlen veszekedésüket Ralf szakította meg, aki fel hívta magára a figyelmünket és a szobába lévőkét is; azzal a kérdésével hogy mivel nem sokára éjfélt üt az óra nem-e megyünk ki a szabadba, hogy felfrissüljünk egy kicsit az odakinti levegőtől és hogy ott köszöntsük az új évet. Persze a fiúk erre azonnal vevők voltak, hiszen ők ki is jelentették hogy akkor már tűzijátékozhatnánk is. Ettől persze már a helyiségben lévő kisgyerekek is fel elevenültek, így bár nagy többségünk kényelemesen ült a helyén még is neki álltunk felöltözni ezzel nagy örömet okozva a kicsiknek. 

Mikor mindannyian ki értünk és a két kutyát biztonságosan be zártuk a házba Ralf, David és szerelmem el is mentek, hogy elő vegyék a tűzijátékot. Mire Ralf és a srácok fel állítottak a tűzijátékot, addig én és a többiek pedig minden kis gyereket a biztonságos távolságba tereltünk; így kerültek az oldalamhoz bújó testvéreim mellém, míg  a gyorsan mellénk érkező szerelmem pedig hátulról ölelt át.  Így már csak arra kellett várnunk, hogy Ralf el is kezdje a tűzijátékokat ki lőni amit ő el is kezdet; mielőtt még én is az égre tekintettem volna el csodálkozva körbe néztem és nem csak a gyerekek de velem együtt az összes felnőtt is csodálva nézte a fények játékát az égen. Az utolsó tűzijátékot, éppen éjfélkor lőtte fel Ralf és közben el kiáltva magát boldog új évet kívánt mindannyiunknak; ezzel jelezve, hogy elérkezettünk az új esztendő első perceihez. Halkan én is hallatom minden honnan a jó kívánságokat, de csak a fülembe suttogó szerelmem mély bariton hangjára tudtam a figyelni.

-Boldog új évet drágám! Szeretlek. 

-Neked is boldog új esztendőt szerelmem. Szeretlek.-fordítottam  fejemet egy picit hátra felé, hogy rá tudjak nézni; de ő ehelyett a csípőmnél fogva maga felé fordított 

Éppen csak rá néztem és már is ajkaimra helyezte sajátját forró csókba hívva és elérve ezzel, hogy teljesen mindent figyelmen kívül hagyja és  csak rá figyeljek.