﹡4﹡

726 25 0
                                    

Két pici rám nyomódó testre ébredtem fel. Mikor is végre sikerült  fél álomban ki nyitnom a szemet realizáltam, hogy a két kicsi test az én két pici tündéri testvéremmé. Az arcukra nézve most csak a nyugodtságot és a mosolyt lehetett látni, de vissza gondolva az éjjel történtekre; amikor arra ébredtem fel, hogy mind a ketten sírva bújnak hozzám szívemet újra a facsar szomorúság dobbantja meg. Mielőtt még el uralkodnának rajtam a szomorú érzések és gondolatok egy halk kopogtatást hallok meg az ajtó felől. 

-Szabad.-szólok ki nagyon halkan figyelve arra, hogy a két picurkát fel ne ébresszem, miután megbizonyosodtam hogy nem ébredtek fel el nézek az ajtó felé, hogy megtudjam ki lépet be 

-Jó reggelt!-mosolyog rám a belépő Corinna 

-Neked is.-ejtek meg egy kis mosolyt én is 

-Kész a reggeli.-lép beljebb a szobába-Valamint a fiúk üzenték, hogy át vitték a dobozokat az új lakhelyetekhez. 

-Ha a kicsik fel kelnek akkor le megyünk.-mosolyog fel Corinna-ra 

-Mi fent vagyunk.-kuncognak fel a még fekvő picikék két oldalamon- Akkor mehetünk is reggelizni igaz Beth és Corinna néni?-néznek felváltva rám és Corinna-ra a picik 

-Megyünk, ha fel öltöztök és elvégzitek a reggeli fog- és arcmosást. -nézek a picikre, akik azonnal el startolnak a fürdő felé, amint el hagyják a szobát és fürdőbe érnek az arcomon lévő mosoly le olvad rólam 

-Baj van Lizbeth?-néz rám aggódó tekintettel Corinna 

-Nem csak........-nézek rá mire ő szemembe nézve egyből rá jön miért lettem kedvetlen ezért egyből mellém siet és magához szorít miután helyett foglal mellettem -nagyon hiányoznak és még az is rá tesz, hogy a piciknek már pár napja rémálmaik vannak. És tudom, hogy miattuk erősnek kell lenne de néha ez olyan nehezen megy.-dünnyögöm Corinna vállába 

-Jaj Lizbeth!-ölel meg még szorosabban a szőke hajú nő - De ugye tudod, hogy ha szükséged van rá hozzám bármikor jöhetsz?-emeli fel fejemet és határozottan néz bele szemeibe

-Tudom.-mosolyodom el halványan-Mick is ugyan ezt ajánlotta fel pár napja.-mesélem el neki, hogy a fia ugyan ezt mondta nekem  

-Tényleg ?- lepődik meg

-Igen.-nézek rá, de beszélgetésünket itt meg kell szakítanunk; ugyanis a picik újra a szobában voltak most már teljesen készen a napra

-Én le kísérem őket te addig szed rendbe magad.-suttogja fülembe Corinna, miközben megint meg ölel, mire én csak egy hümmögést ejtek meg

Miután a kicsik és Corinna el hagyta a szobát én is gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet a fürdőben, majd a ruháimat rejtő bőrönd mellé ültem egy székre és át kutatva, végül erre a szett ruha együttesre esett a választásom:

Miután a kicsik és Corinna el hagyta a szobát én is gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet a fürdőben, majd a ruháimat rejtő bőrönd mellé ültem egy székre és át kutatva, végül erre a szett ruha együttesre esett a választásom:

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Együtt mindenen átDonde viven las historias. Descúbrelo ahora