SasuSaku - Életünk fonala

1. Fejezet - Költözés

A nevem Haruno Sakura 19 éves vagyok eddig Tokióban laktam az édesapámmal most viszont Konohába költözünk. Az apám Konohában született de amikor összeházasodtak anyával átköltözött Tokióba és most úgy döntöttek visszamegyünk. Kicsit izgulok, mert senkit nem ismerek itt de biztos nagyon jó lesz itt lakni hiszen a város csodaszép.

- Kicsim, megérkeztünk! Itt fogunk lakni, remélem tetszik. - mondta apa és kiszálltunk a kocsiból. 

Egy hatalmas kétszintes családi ház tárult elénk hatalmas kerttel. Sokkal nagyobb mint amiben Tokióban laktunk bár az inkább hotel volt. Az apám a zeneiparban dolgozik az anyám pedig neki segít általában. Keveset voltak mindig velem mert általában úton vannak.

- Ez gyönyörű apa! - mondtam majd anyára néztem, akinek szintén nagy mosoly ült az arcán.

- Ez szebb, mint a fotókon Kizashi. - szólalt meg anya.

- Igen, menjünk be! - javasolta apa, majd kinyitotta nekünk az ajtót.

A ház belülről is nagyon szép volt és modern, szinte az egész nappalit üvegablakok keretezték és rengeteg fény ömlött befelé. Felmentem a szobámba, ami szintén nagyon tetszett csak majd kicsit kipofozom a fotóimmal meg hasonlók. Amikor lementem a szüleim már a dobozokat cipelték befelé.

- Sakura! Beirattalak a Konoha University-re, ez egy nagyon jó egyetem. Reggel 8- kor kezdődik a tanítás de azt mondta a dékán átküldik neked még ma az órarendedet. - magyarázta apa, amin kicsit meglepődtem mert ez az egyetem egy művészeti suli.

- K-köszönöm apa! - feleltem majd megöleltem.

Délután 5 óra lett mire sikerült mindent kipakolnunk, de megérte. Feljöttem a szobámba és megnéztem az emailem, hogy átküldték-e már az órarendet. Amikor megláttam kicsit megijedtem... zene szakra kerültem. Ebbe az iskolába rengeteg híresség és celeb jár kíváncsi leszek a holnapi napomra.

*****

- Theme, siess már mert elkésünk a karaoke klubból. - kiabálta nekem a szőke hajú haverom, persze ha ő fél órát késik mert nem találta a kedvenc nyakkendőjét az nem baj.

- Itt vagyok már dobe, nyugi. - feleltem, mire elindultunk a Vocalba, ez a kedvenc karaoke klubbunk a városban.

Minden péntek este és hétvégén itt lazulunk és énekelünk. Narutóval van egy együttesünk a Stars de most úgy döntöttünk, hogy visszavonulunk egy időre és a tanulásra fogunk koncentrálni.  De most ideértünk a klubba úgy hogy mulassunk.

- Sziasztok fiúkák! - köszönt Ino és odajött hozzánk.

- Ino, szép vagy mint mindig. - bókolt Naruto a szőke hajú barátnőnknek, istenem egyszer bókolnál így Hinatának is.

- Köszönöm Naruto, te sem panaszkodhatsz! - válaszolta Ino.

Mindhárman odamentünk Hinatához, aki a szokásos asztalunknál várt minket. Hina és én unokatestvérek vagyunk de nekem olyan mintha a húgom lenne.

- Sziasztok fiúk! - köszönt ő is nekünk amikor leültünk hozzá.

- Szia Hina! - válaszoltuk szinte egyszerre dobeval.

- Már alig várom a holnapi napot, az egyetem egy hatalmas buli lesz. - áradozott Ino.

- Milyen szakra mész Ino? - kérdezte a szőke haverom.

- Zene, ez egyértelmű. És ti? - lelkesedett be Ino.

- Én is zene szakos leszek, de behallgatok a színjátszásra is. - mesélte Hina.

- Ú, az nagyon klassz. Mi is zene szakra megyünk de engem azért a csajok is érdekelnek. - felelte Naruto, esküszem egyszer megölöm de ehelyett csak bokán rúgtam az asztal alatt.

A csajok nem leplezték, hogy látták mi történt és elnevették magukat de mielőtt ismét beszélgetésbe kezdhettünk volna a kommentátor fel lépett a színpadra és minden szem rá szegeződött.

- Sziasztok, remélem jól szórakoztok! Na de nem szaporítom a szót kezdjük el a ma esti karaoket. Azt est folyamán még lehet jelentkezni, gyerünk engedjétek ki a hangotokat és dübörögjetek. A színpadon Sasuke és Naruto. - mondta a csávó, amin mind meglepődtünk hiszen ma nem is iratkoztunk fel.

- Hajrá fiúk! - nevettek a lányok, na igen ki hitte volna hogy ők írtak fel minket.

- Ezért még kaptok! - viccelődött Naruto majd felsétáltunk a színpadra és a hangfalról elvettük a mikrofonokat.

A karaoke est egyik legjellegzetesebb hagyománya viszont az, hogy nem te választod ki mit énekelsz. A kijelző sorsol és a megjelenő dalt kell énekelned. Na erre kíváncsi leszek.

- A dal, amit a fiúk énekelni fognak pedig nem más mint a Go! - jelentette be a konferáló, ez egy égi jel mert ez egyébként a mi dalunk.

Mindenki éjjenezni kezdett majd a pali lesétált mellőlünk mi pedig énekelni kezdtük ami a képernyőn jelent meg. Mondjuk tudtuk fejből a szöveget, de ne legyünk felvágósak.

*****

Miután kipakoltam a szobámba anya azt mondta menjek el nyugodtan és nézzek körül a városba csak 9-re érjek vissza. Ahogy sétálgattam a főtér az valami csodás, az egyetem épületét is megnéztem és már kívülről is hatalmas, tuti elfogok tévedni holnap. Találtam egy plakátot kiragasztva, hogy van a közelben egy karaoke bár. Szerintem elmegyek csak benézni, mert imádok énekelni.

Könnyen idetaláltam, hatalmas tömeg van itt és mindenki nagyon izgatott valamiért. Szerintem vagy 15 perc volt mire sikerült bejutnom. Nagyon király a hely, bőrboxok vannak és csupa művész ember. Éppen, hogy leültem ide az egyik külső boxba, a konferáló a színpadon termett. Magas nyúrga férfi, de azért izmos is kicsit és a haja az a tipikus mindig jól fésült. A színpadra hívott két srácot, akik elsőnek fognak énekelni. Mindenki ujjongani kezdett. Na ne ez a Stars, hát így már nem lep meg ez a hatalmas tömeg. A kijelzőn pörögni kezdtek a dalcímek majd hirtelen megjelent a dal amit énekelniük kell. Á, ilyen mázlistákat a Go az a saját daluk, énekelni kezdtek és oltári jók voltak. Mindenki visszaujjongta őket és amikor mentek lefelé 2 lány ment oda hozzájuk nevetve, biztos a barátnőik. (Zrrr...zrrr) Ó, csörög a telefonom.

- Szia anya. - vettem fel hirtelen és próbáltam kiverekedni magam a tömegen.

- Sakura merre vagy? - kérdezte idegesen, ó hogy már ennyi az idő.

- Egy karaoke klubban, de már is rohanok haza. - feleltem majd rányomtam a telót és már rohantam is.

Nagy szerencsémre fél 11-re hazaértem és nem kaptam büntetést. Vacsoráztam majd bementem a fürdőbe, hogy vegyek egy forró fürdőt. Közben azon álmodoztam, hogy a holnapi napom ne legyen egy kész csőd. De a gondolataim csak a karaoke báron jártak és azon, hogy milyen jól énekeltek a fiúk. A szüleim is a zeneiparban vannak de sohasem vágytam arra, hogy híres legyek. A lemezkiadó, amit apa vezet nagyon sikeres de ritkán jártam be hozzá.

Amint kikászálódtam a fürdőből bepakoltam a cuccomat holnapra. Remélen találok majd barátokat és jó buli lesz az egyetem. De addig addig gondolkodtam míg elnyomott az álom.