SasuSaku - Életünk fonala

7. Fejezet - Összekuszálódott érzelmek

Reggel arra ébredtem, hogy egy erős kar ölel magához és ez olyan biztonságérzetet adott amit utoljára akkor éreztem, amikor kiskoromban, ha rosszat álmodtam apukám átölelt és nyugtatott. Mindig sikerült elűznie a démonjaimat. De ez a kar most nem az övé volt, Sasuke feküdt mellettem és csak a rajta lévő ruhákból áradt apám jellegzetes mentolos illata. Félig rajtam fekve aludt szétterülve a kanapén, mint egy kisgyerek. Tegnap este filmnézés közben elcsattant köztünk pár csók és jó érzés volt, hogy annak ellenére hogy hevesen izzodt köztünk a levegő nem akart tovább menni. Már csak az a nagy kérdés, hogy hogyan fogok kiszabadulni alóla mert nagyon kell pisilnem. Nem szeretném felébreszteni, mert olyan aranyos de másképp nem fog menni.

- S-sasuke, ébredj! - mozgattam meg kissé, de mint akit fejbevágtak aludt tovább. Megpróbáltam még egyszer kissé erőteljesebben mire felmordult és a másik oldalára fordult így gyorsan kislisszantam.

- Sakura!! Hova mész? Feküdj vissza! - kiabálta utánam nyűgösen még félálomban, istenem mint egy óvodás.

- Halkabban már, megyek csak pisilek. - kiabáltam vissza, de közel sem olyan hangosan mint ő az előbb.

- Sakura! - kiabált megint, hát nem hiszem el.

- Mivan??? - kérdeztem kissé morcosan.

- Álmos vagyok és éhes! - felelte mire elnevettem magam és visszamentem hozzá.

- Csinálok reggelit, te meg addig kellj fel! - mondtam és elindultam a konyhába.

- Kávét is? - szólt még egyszer utánam, miközben álmosan felült és a szemét dörzsölte hátha kimegy belőle az álom.

- Azt is. - feleltem és neki is láttam.

*****

Valami annyira piszkálta az orromat arra keltem fel és a látvány, ami elém tárult majd hogy nem sokkolt. Hinatával a kanapén feküdtem meztelenül, a ruháink és a chips a padlón hevert. Hogy én mekkora egy hülye vagyok! Nem is tudom mi ütött belém tegnap este, hiszen lefektettem Hinát. Félkómásan megkerestem a telefonomat, ami a zakóm zsebében volt és megnéztem az időt majd gyorsan kikászálódtam az ágyból, úgy hogy Hinat fel ne ébresszem.

Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat és kiosontam az ajtón, aztán el is hajtottam onnan. Hazafelé siettem de útközben megálltam Sasukénál, de hiába csengettem, dörömböltem nála semmi reakció. Istenem theme is ilyenkor nincs itthon. Visszaszálltam a kocsiba és hazamentem, hogy átöltözzek. Otthonról tárcsáztam Sasukét, aki második csörgésre végre felvette a telefont.

- Theme, végre! Hatalmas marhaságot csináltam segítened kell! - hebegtem idegesen a telefonba.

- Cső, nyugodt meg aztán mond el mi történt! - felelte, de hát hogy tudnék lenyugodni.

- Ez nem igazán telefon téma, találkozunk a Localba egy 15 perc múlva? - kérdeztem mire egy nagyot sóhajtott.

- Ott leszek, de ajánlom hogy jó indokod legyen elrángatni Sakurától. - magyarázta, de vajon mit kereshet ott? A csaj nem tűnt olyannak, aki ilyen könnyen beadja a derekát. Na mindegy, letettem a telefont és már indultam is.

15 perc múlva a szokásos boxunknál vártam Sasukét, aki pár pillanat múlva ide is ért majd leültünk.

- Na mond mi volt olyan fontos? - kérdezte még kissé álmosan.

- Hát tudod, hogy tegnap Hina áthívott filmezni. - kezdtem bele a mondandómba.

- Igen és? - nézett rám értetlenül.

- É-én nem tudom, hogy történt de lefeküdtünk! - vallottam be idegesen, mire ő felnevetett. Ez baromira nem vicces pedig.

- Na és? Olyan rossz volt, hogy ideráncigáltál? - kérdezte még mindig nevetve.