SasuSaku - Életünk fonala

10. Fejezet - Papillons

Nagyon meglepődtem, amikor kiderült, hogy Sasukéval énekelni fogunk de ő rám mosolygott és megfogta a karomat. A keze, ahol a bőrömhöz ért szinte perzselt, meleg volt és gyengéd de még is magabiztos.  Felmentünk a színpadra kéz kézben majd megkaptuk a mikrofonokat. Izgultam milyen dalt fogunk kapni és még jobban amikor megláttam a dalt. A For You-t választotta ki a gép nekünk, ami egy szerelmes dal. Egymás mellett álltunk és Sasuke elengedte a kezem és vártuk, hogy megszólaljon az alap. Még vetett egy kedves mosolyt felém majd megszólalt a zene. A dallam és, hogy Sasuke mellettem állt minden izgalmamat elfeledtette velem énekelni kezdtem és láttam, hogyan szellemül át velem együtt a közönség is, ami csodás érzés volt. A révületből amibe kerültem Sasuke hangja szakított ki, amikor énekelni kezdett mellettem és közben hol engem hol a közönséget nézte. Ónix szemei szinte lyukat égettek bennem, eddig észre sem vettem de minden érzelme visszatükröződik a szemeiben.

Fájdalom, szeretet, erő, kitartás és...szerelem.

Hah? Amikor arról kérdeztem, hogy volt-e már szerelmes, akkor azt mondta igen. De amikor magyarázta, hogy honnan tudja ezt olyan biztosan akkor jelen időben beszélt...

Az a nézés, tekintete az enyémet keresi és tele van vággyal. Ha elkap akkor egy pillanatra sem enged el, már mindjárt vége a dalnak de nem tudom levenni róla a tekintetem. Észre se vettem mind eddig, hogy akaratlanul is de közelebb mentem hozzá. Testünket csak pár centiméter választja el egymástól és láthatólag minden izma megfeszül és követi a mozdulataimat. A zene hirtelen elhallgatott, de én nem tudtam elmozdulni innen, lecövekeltem. Látszólag ő is ezt tette, de mintha csak engedélyt kérne. Mintha egy meleg hullám söpört volna végig a testemen, elöntött egyfajta izgalom és vágy. Résnyire nyitottam a számat, megadva ezzel azt a jelet amire Sasuke várt. A következő másodpercben az ajka már az enyéim volt, egy percig sem tétlenkedett. Puha, volt és meleg de vad és érzéki is egyben. Nem is tudnám igazán jól megfogalmazni mert nem is kell. A hasamban a pillangók mintha hirtelen felszálltak volna és magukkal repítenének engem is. Minden más csak jelentéktelen apróság volt körülöttünk és csak mi számítottunk. A lelke tárult fel előttem legalábbis nekem olyan érzés volt, megmutatta nekem és én is megmutattam neki. Végre nem éreztem magam magányosnak, az az űr a szívemben ami oly régóta tátongott benne most eltűnt. Felváltotta helyét Sasuke irántam érzett szerelme. Hát ilyen érzés anya? Szerelmes vagyok!

A pillanat mintha egy örökkévalóságig tartott volna, azt hinném álom volt de aztán amikor vége lett hatalmas taps és fütyülés zaja font körbe. A barátaink víg mosolya és tekintete és az emberek meghatódottsága és Sasuke tekintete egészen mesebeli volt. Magához húzott és erősen megölelt, egyikőnk sem akarta, hogy véget érjen ez a pillanat még ha tudtuk lehetetlen dolog is amit akarunk. A pillanatot egyedül egyetlen dolog árnyékolta be, amikor megláttam Naruto mellett Dei csalódott tekintetét. Az a két világoskék szempár mintha kihúnyt volna és a keze ökölbe szorulva lógott a teste mellett. Mire észhez tértem már csak hűlt helyét találtam Naruto mellett.

*****

Sakura arca a félhomályban még szebb volt, mint máskor és az a két smaragdzöld szem ami többet mond minden szónál. Az illata és, ahogy rám nézett teljesen megszédített. Amikor zavarban van, akkor mindig elpirul de ettől olyan aranyos. Minden egyenes légvételét a bőrömön éreztem és lehet, hogy azért mert már régóta vágyom rá vagy csak a hormonok miatt de nem bírtam tovább, hogy ne csókoljam meg. Amikor kissé elnyitotta az ajkát kaptam az alkalmon, engedélyt adott, ő is akarja. A karjaim végigsiklottak a derekán, ami keskeny volt és törénykeny és közelebb voltam magamhoz. A testünk szinte összetapadt és eggyé olvadt.  A szempillái kissé megrebegtek miközben a szemei csukva voltak. A nyelve az enyém köré fonódott és kis köröket írt le... Az egyik kezem a hajába csúszott, a rózsaszín tincsek puhák és selymesek voltak. Ahogy körbefonták a kezemet és szinte befedték furcsa érzés volt.

Ebben a pár percben Sakura feltárta előttem a lelkét, erősnek mutatja magát de legbelül magányos és szeretetre vágyik. Pont mint, én amíg nem ismertem őt.  A szíve olyan hevesen vert, hogy kis idő múlva az enyém is felvette és ritmusát és szó szerint úgy kalapált odabent, mint egy kolibrinek aki élete minden percében hatalmas csatát vív ezzel a teljesítménnyel. Kiszolgáltattuk magunkat egymásnak, megadtuk magunkat. Éreztem a felém áradó szeretetét és melegséggel töltötte el a szívemet.

Az örökkévalóságnak tűnő pillanatból az emberek tapsa és a barátaink fülyülése zökkentett ki így kissé elhúzódtam Sakurától. Az emberek meghitten sóhajtoztak, a barátaink arcán pedig a boldogság és széles mosoly virított. Boldog voltam, annyira hogy ismét magamhoz húztam Sakut de ezúttal csak megöleltem. Az arcán boldogság és kis zavar tükröződött, éreztem hogy átkarolja a derekam, ami jól esett. Egy igazán szívből jövő mosolyt villantottam felé és ő is rám mosolygott.  A pillanatot csak egyetlen dolog árnyékolta be, amikor észrevettem hogy Sakura azt a szőke srácot nézi, akinek az arca csalódott és dühös volt. A srác csak nézett minket, majd a következő pillanatban kifutott az ajtón. Próbáltam sajnálni, de ez a lány akiért bármit megadnék. Sajnálom de nem fogom átadni neki. Láttam Sakura arcára kiülni kis bűntudatot így inkább lekísértem a színpadról.

- Saku? - kérdeztem tőle miközben lefelé sétáltunk.

- Hm? - nézett rám kissé kábán.

- Beszélhetünk? - a szemeimmel kértem rásegítésképp mire bólintott így a barátaink helyett egyenesen a belső kis teraszra mentünk.

Amikor kiértünk megcsapott a kellemes kissé hűvös őszi szellő. Leültünk egy asztalhoz és egy percig csak néztük egymást.

- S-Sakura, én szeretlek téged! - vallottam be, de szerintem ezt már tudta és vártam, hogy mit fog reagálni nekem.

*****

- Hát theme nem csalódtam benned, de mostmár el ne szúrd öregem ezt a csajt.

Visszamentem a többiekhez és leültem Hina mellé, mind engem néztek.

- Naruto, ti aztán lehengerlőek tudtok lenni, ha akartok! - mondta Ino lelkesen.

- Hááát, mit mondhatnék...? - viccelődtem.

- Na azért az a brunyálós jelenet elég pancser volt! - nevetett fel Sai, mire morcosra húztam a szám.

- Jól van na, nem akartam hangosan kimondani csak kicsúszott. - vallottam be, mire mind elkezdtem nevetni.

-Nem baj, én így szeretlek! - mondta Hina és egy puszit nyomott az arcomra. Na ez az én barátnőm.

-Én is szeretlek! - feleltem majd megcsókoltam.