SasuSaku - Életünk fonala

4. Fejezet - Első tánc

Ahhoz képest, hogy körülbelül hajnali 1 volt mire hazaértünk Sakuráéktól  nagyon korán keltem és egyáltalán nem vagyok álmos. Még álmomban is csak az a dal járt a fejemben és nem hagyott nyugodni, kottázni kezdtem és gitáron kísértem magam. Valószínűleg kicsit hangosabb lehettem mint gondoltam, mert valaki kopogtatni kezdett az ajtómon.

- Gyere! - szóltam ki, mire Itachi lépett be a szobámba.

- Kora reggel komponálsz? Csak nem álmodban szállt meg az ihlet? - kérdezte a bátyám még kissé kómás fejjel és leült mellém.

- Igazából tegnap ének órán szállt meg, miközben énekeltem a Rewrite the Stars-t. - válaszoltam és letettem a gitárt.

- A legnagyobb showmen, azigen öcsi. És kivel énekelted? - kérdezte és először nem is értettem a kérdést.

- E-ezt hogy érted? - kérdeztem vissza.

- Hát az egy duett, gondolom nem te toltad el a női részt is. - nevette el magát és ekkor esett le.

- Sakura, vele énekeltem mert késtünk és ez volt az "büntetés". - mosolyodtam el amikor kimondtam, mert akkor még tényleg büntetésnek éreztem.

- És jó hangja van a csajnak? - érdeklődött Ita.

- Aha, nagyon is. - válaszoltam de csak a kottát néztem.

- Na mutasd azt a dalt öcsi, ha valamit ennyire nézel akkor az  biztos csak jó lehet. - kivette a kezemből a kottázott szöveget és olvasni kezdte. Amikor végigszaladt rajta felnézett rám és elmosolyodott.

- Ki az a lány, aki így elcsavarta a fejed Öcsi? Egyébként nagyon jó dal, sláger lehetne belőle. - felelte nevetve.

- Senki, na de inkább készülődjünk a suliba. Nem akarok elkésni. - tereltem a témát, nincs az az Isten, hogy épp Itachival beszéljem meg a szerelmi életem.

*****

" Jóreggelt Hina, beugorjak reggel érted? Mehetnénk együtt a suliba!

Naruto"

Ez az üzenet ébresztett reggel, meglepő hogy mostanában Naruto milyen korán felkel ez nem jellemző rá de azért nagyon jól esik, hogy írt nekem. Gyorsan visszaírtam, hogy jó lenne és tusoltam, felöltöztem de valamit reggelizni is kéne. Éppen, hogy leértem a nappaliba a kanapén egy ismerős dolog fogadott.

- Neji! - kiáltottam el magam, mert a bátyám táskája volt a kanapén.

Ő már körülbelül 1 éve nem volt itthon ugyanis New Yorkban él. Úgy örülök, hogy ismét láthatom, már nagyon hiányzott nekem.

- Szia Hina, jó újra látni! - mondta Neji, amikor kilépett a fürdőből.

- Te hogy, hogy itthon vagy? - kérdeztem közben a nyakába ugrottam.

- Csak látogatóba jöttem, apa? - felelte nevetve.

- Tokióban van forgat. - válaszoltam a kérdésére.

- Akkor a szokásos, iskolába készülsz? Reggeliztél már? - érdeklődött még.

- Igen, nem soká jön értem Naruto és még nem reggeliztem. - feleltem mire olyan furán nézett rám.

- Végre összejöttetek Narutóval? Mert akkor el kell beszélgetnem vele, hogy ha megbánt oda az élete. - szólalt meg nevetve Neji.

- Jajj dehogy is, csak barátok vagyunk. - válaszoltam kissé szomorkásan de amit Neji mondott kicsit megmosolyogtatott azért.

- Ó Hina, na se baj azért még a reggeli áll nem? - viccelődött, mindig tudja hogyan dobhat fel.

- Persze, mit szeretnél enni? - nevettem el magam.