SasuSaku - Életünk fonala

12.Fejezet - Üdv a családban!

Az este egyszerűen tökéletes volt, beadtam a derekam Sasukénak amikor megláttam az ágyban ahogy vetkőzik lefelé. A teste olyan kidolgozott volt, hogy nem tudtam tovább ellenállni neki. De nem bántam meg, ma reggel teljesen kisimultan ébredten. Sasuke még aludt így nehezen de kimásztam alóla és elmentem letusolni. Gyorsan felöltöztem és igyekeztem nem felkelteni ezt a hétalvót, mert olyan aranyos ahogy alszik. A konyhába akartam menni, hogy reggelit csináljak de furcsa hangokra lettem figyelmes mintha valaki járkálna odalent. Hiszen Sasuke egyedül lakik! Csak nem valami elmebeteg pont ide akart betörni? Mindegy a kezembe vettem Sasuke baseball ütőjét és lassan araszoltam lefelé a lépcsőn.

- Az istenit! - mormogott valaki odalent hatalmas csörömpölés kíséretében.

Nem vártam tovább, leszaladtam a kezemben az ütővel csak nagyon sötét volt így nem sokat láttam. Miért van az összes függöny behúzva?

- Sakura? - szólított meg a betörő. De honnan a fenéből tudja a nevem? Lehet nem is betörő hanem emberrabló? A sötét alak felém közeledett így nem hezitáltam leütöttem az ütővel.

- Au, ne már! Sakura én vagyok az!  - nyögte fel hirtelen az alak.

- Ki az az én? - kérdeztem riadtan.

- Itachi vagyok. - felelte a földön guggolva. Ezt nem hiszem el, leütöttem Sasuke bátyját.

Gyorsan felkapcsoltam a villanyt és letettem az ütőt majd segítettem Itának felülni a székre.

- I-itachi én sajnálom, azt hittem, hogy betörő vagy! - mentegetőztem és valami jeget kerestem a fagyóban.

- Semmi baj, csak legközelebb ne üss ekkorát. - nevetett fel Ita.

*****

Ma reggel szörnyű fejfájással ébredtem, amit nem is csodálok mert tegnap nagyon sokat ittam. Miután Naruto úgy leégette magát és majd meg haltunk a nevetéstől nagyon belelendültünk az iszogatásba. Körülbelül 3 óra lehetett amikor haza taxiztunk Saijal, aki hasonló állapotban volt mint én. Még mindig alszik és olyan aranyos nem akarom felkelteni inkább letusolok és lemegyek a konyhába.

- Ino! Kincsem! Itthon vagy? - hallottam a fürdőből apa hangját.

Remélem nem megy fel a szobába, legalább addig amíg ki nem kászálódok a kádból.

- Itt vagyok apa! - kiáltottam le, hátha inkább úgy dönt csinál valami kaját. Hát nem éppen így történt a dolog, mert hallottam apa lépteit a szoba felé haladni. Na ne!

- Ino! Ez meg mi a fene? Ki ez a fiú? - hallottam a hangját így muszály voltam törölközőben kiugrani a fürdőből.

- Apa, nyugi ő itt a barátom! - mentem oda gyorsan és megöleltem.

- Hah? Öhm, örvendek a nevem Sai. - kelt fel Sai az ágyból és álmosan de bemutatkozott apámnak.

- Yamanaka Inoichi vagyok Ino édesapja! - mutatkozott be apa is komolyan.

- Apa, tegnap a Localban voltunk a barátainkkal és kicsit fáradtak vagyunk. Csinálnál nekünk vacsit? - néztem apura a kiskutya szemeimmel mert ettől mindig megenyhül.

- Persze kicsim de előbb kérdeznék valamit a barátodtól! - mondta apa és kicsit közelebb ment Saihoz.

- Jajj apa! - sikkantottam fel de ügyet sem vetett rám. Sai nagyon nyugodtan tűnt így nem aggódtam.

- Fiam! Szereted az én drága kislányomat? - kérdezte a barátomtól de olyan halkan, hogy alig hallottam.

- Igen, mindennél jobban! - felelte Sai és apával szinte farkasszemet néztek.