SasuSaku - Életünk fonala

3.Fejezet - A vacsora

Nem is volt annyira szörnyű ez az első nap mint, ahogy indult. Miközben Sasukéval énekeltem lehet, hogy a dal varázsos hatása miatt de valamiért jól esett vele énekelni. De ezt leszámítva egy hatalmas bunkó. A többi óra kifejezetten gyorsan eltelt főleg a színjátszás, ahol összebarátkoztam egy Hinata nevű lánnyal aki nagyon kedves. Ha jól tudom neki az apukája valami filmrendező.

- Sakura! - éppen, hogy ledobtam a táskámat és anya már is kiabál vajon mit akarhat.

- Itt vagyok anya, miért hívtál? - kérdeztem érdeklődve mire puszit nyomott az arcomra.

- Milyen volt az első nap? - érdeklődött nagy mosollyal az arcán.

- Nagyon jó volt, zene órán énekeltem és találtam egy barátot is. - meséltem el, persze nem minden részletet hiszen Sasukét kihagytam a sztoriból.

- Büszke vagyok rád kicsim, egyébként azért hívtalak mert ma este át jön vacsorázni egy új ügyfelünk és a családja. - magyarázta anya, na igen ez az amit még utálok.

Az izgalmas üzleti vacsorák, ahol csak unalmas témáról van szó és általában inkább a felénél felmegyek a szobámba azzal az ürüggyel, hogy tanulnom kell és ez most sem lesz másképp.

- Jól fogok viselkedni anya, nyugi. - feleltem csak merő egyszerűséggel majd átmentem a konyhába, hogy öntsek magamnak egy kis narancslevet és ismét a szobámba vonuljak.

Legszívesebben a szobámban dalokat írogatva töltöm az időmet, előveszem a gitáromat amit még apám vett nekem gyerekkoromban és játszok. Van egy kis naplóm és ebbe írom bele a dalaimat, anyán kívül még soha senki nem hallotta egyiket sem. Ő is csak véletlen, amikor nasit hozott be nekem a szobába még régebben.

Hmm, még azt is ki kéne választani mit vegyek fel a vacsorához. El is felejtettem megkérdezni kik jönnek hozzánk, na mindegy annyira csak nem lehet vészes. Egy órámba telt de sikerült kiválasztanom mit veszek fel, letusoltam és felöltöztem ideje lemenni aztán legyünk túl rajta minél hamarabb.

*****

Reggel amikor a suliban beszéltünk már akkor szólt Ita, hogy este vacsorázni megyünk de eddig nem tudtam hova. Már majdnem odaérünk és még csak most mondta, hogy a híres K&M Records tulajdonosához megyünk. El sem tudom hinni, hogy találkozhatok velük, hiszen az egyik leghíresebb kiadó. Itachi és a srácok egy új albumot akarnak kiadni és apa szeretné ha a K&M Records készítené a lemezt hiszen akkor szinte biztos, hogy nagy siker lesz.

- Sasuke megérkeztünk! - szólalt meg Ita mert úgy néz ki elbambultam.

Kiszálltunk a kocsiból és bementünk. Az ajtóban már ott állt Kizashi úr, aki fogadott minket. A lakás belülről is nagyon jól nézett ki, letisztult és modern tele zenei relikviákkal már imádom.

- Üdvözöllek titeket Fugaku, örülünk hogy itt vagytok! Bemutatom a családomat, a feleségem Mebuki és a lányom Sakura! - mondta Kizashi úr de elsőre még nem is esett le csak amikor szembe álltam a rózsaszín hajú lánnyal az ének óráról.

- Örvendünk a találkozásnak! - szólalt meg apám a mi nevünkben is.

Hát Sakurának hívják és ő Kizashi lánya, akkor nem csodálom hogy olyan jó hangja van. Úgy tűnik, hogy ő is ugyanúgy ledöbbent mint én amikor meglátott.

- Ismeritek egymást? - kérdezte Mebuki ránk elnézve kettőnk közt, ami visszazökkentett a valóságba.

- Egy szakra járunk az egyetemen. - előzött be Sakura a válaszadással.

- Ó, hát ez nagyszerű de menjünk és üljünk asztalhoz mert kihűl a vacsora. - javasolta Kizashi majd a konyha felé vettünk az irányt és leültünk.