SasuSaku - Életünk fonala

30. Fejezet - Ballépés..

A hotelhez érve a portán azt mondta a hölgy, hogy az a nagy mamlasz meghagyta nekik senkit nem engedhetnek fel hozzá. Na ez engem egy kicsit sem érdekel, felhívattam Itachit és mint gondoltam végül még is felengedett. 

Ahogy ajtót nyitott elöntött a düh és elkezdtem a fejéhez vágni a dolgokat majd észrevettem, hogy nagyon nem nézett ki jól.

- Hirtelen felvettem valamit, amikor hívott a recepciós de mit számít? Menj mert Sasuke még a végén megharagszik rád...még csak most jöttél haza. Mellette kell lenned! - küldött volna el, de tőlem nem fog ilyen könnyen  megszabadulni. 

- Nem mindig csak Sasukénak van rám szüksége! Most neked van és nem hagylak itt egyedül amíg haza nem mész Izumihoz, hogy megbeszéljétek a dolgokat. - magyaráztam annak az üres fejének hátha megérti a dolgokat. 

- Na azt nem, biztos hogy nem fogsz itt maradni. Szépen visszamész az Öcsémhez és hazamentek aztán élitek az életetek boldogan ketten. - mondta miközben felállt és kinyitotta nekem a bejárati ajtót és távozásra akart bírni.

- Ó Itachi Uchiha, ennél azért már jobban ismerhetnél! - odamentem hozzá és körülbelül olyan lendülettel rántottam le magamhoz a pólójánál fogja, hogy az arca egy szintben legyen velem hogy épp csak le nem fejeltük egymást. 

- M-mit csinálsz? - lepődött meg és próbált volna elhúzódni de nem engedtem, megfogtam a vállát a másik kezemmel amelyik nem a pólóját markolta.

- Csak azt akarom megmutatni, hogy jobb ha nem menekülsz bizonyos dolgok elől mert úgy is visszatérnek majd az utadba. - magyaráztam Itanak miközben még közelebb hajoltam hozzá és már a bőrömön éreztem a légvételét. 

- És ez még is miben segít, hogy belemászol a képembe? - értetlenkedett de rendezte vonalait az arcán. 

- Abban, hogy én menekültem és menekülök mai napig az irántad érzett érzéseim elől. De most, hogy itt van tőlem pár centire már nem fogok. - válaszoltam neki mire elkerekedtek a szemei és akkor meg akartam csókolni de szerintem kikövetkeztette mire készülök mert hirtelen olyan erővel taszított el magától, hogy nem igazán tudtam semmit sem csinálni.

 A lendülettől hátra estem de még éppen időben rántott vissza Itachi és végül a karjai közt kötöttem ki. Végül is így sem rossz a dolog, átkaroltam a derekát és szorosan hozzá bújtam, régen éreztem utoljára ilyen közelről az illatát. Teljesen más mint Sasukénak...ő mindig olyan édes illatú parfümöt használ, viszont Itachinak férfiasabb, fűszeresebb parfümje van. Tudom jól, hogy amit teszek az nem helyes és Sasuke valószínűleg ha megtudja akkor nagyon dühös lesz rám de amikor a bátyja közelében vagyok elég nehéz józanul gondolkodnom. 

*****

Izumival ültünk a konyhában és éppen ebédelni próbáltunk bár nem igazán volt étvágya, amit teljesen meg tudok érteni. Kicsit meglepődtem, amikor hirtelen kissé félénken kérdezősködni kezdett.

- Sasuke, kérdezhetek valamit? - kezdte halkan, de kíváncsian.

- Persze. - válaszoltam szűkszavúan, de fúrta az oldalam vajon mit szeretne Izumi.

- Volt valami Sakura és Itachi között a múltban? - bökte ki és az arckifejezésem mindent elárulhatott, mert teljesen elkomorultam.

- Volt igen, pontosabban Sakura részéről. A bátyám soha nem viszonozta az érzéseit, legalábbis amennyire én tudom. Akkoriban, amikor egyszer nagyon összevesztünk Sakuval megpróbálta elcsábítani Itachit és én pont rájuk nyitottam. - meséltem a barna hajú lánynak.

- De akkor ők ketten... - próbálta Izumi összerakni a gondolatait de félbeszakítottam.

- Nem hagyta, hogy bármi is történjen. Az ajtóban hallgattam egy darabig és Ita mondta Sakurának, hogy ő nem megy bele ebbe a dologba. - mondtam, a bátyám mindig is nagyon korrekt volt amiért nagyon tisztelem.