SasuSaku - Életünk fonala

22. Fejezet - Kalandos lánykérés

Naruto tegnap átjött hozzám, mert meg akarja kérni Hina kezét és tőlem várt ötletet mi lenne a tökéletes helyszín. Elmondta ő mire gondolt de rögtön gondoltam, hogy olyan romantikusat fog mondani amire csak egy pasi képes. Lézer kardozni vagy mi a fenét akart, hát azt az ötletet kidobtuk a kukába mert szörnyű. Mi lányok szeretjük a nagy romantikus gesztusokat mint például egy gyertyafényes vacsora vagy egy romantikus séta a parkban ilyesmi. Ha Sai megkérné a kezem én biztos, hogy elájulnék de igent mondanék.

Írtam Sakunak is és segítettünk Narutónak megtervezni mindent. A gyűrű amit csináltatott meseszép volt a tervek alapján szóval biztosan kapott női segítséget amikor megrendelte. Úgy belelkesültem ettől az egésztől, hogy megkérdeztem Sai-t, hogy ő mikor akar majd megházasodni de elég kiábrándító választ adott miszerint "ha eljön az ideje", hát ezzel egyáltalán nem tudtam meg sokat szóval mindegy.

- Kicsim, nem láttad véletlenül az ecsetkészletem? - kérdezte Sai látszólag jobban kiborulva az átlagosnál.

- Nem láttam, miért? - néztem rá felvont szemöldökkel hiszen nem meglepő mert sosem találja az ecset készletét.

- Á, nem fontos megkeresem. Mi lesz az ebéd? - tereli a témát, ez furcsa.

- Arra gondoltam elmehetnénk az Ichirakuba. - válaszoltam.

- Jó ötlet. - felelte majd elsietett.

Ma kissé nagyon furcsának tűnik, de nem fogom firtatni majd ha akarja akkor elmondja. Nem akarom, hogy azt higgye nem bízom benne. A nap többi részében nem sokat beszéltünk mert az ecsetkészletet kereste és rendesen felforgatta az egész lakást. Aztán eszembe jutott, hogy a kocsit még nem nézte meg így javasoltam neki és lám, ott volt. Mi lenne vele nélkülem?

*****

El akarom hívni ma Sakut sétálni a parkba kikapcsolódni kicsit. Mostanában annyi dolog történt és gondoltam ehetnénk egy fagyit és beszélgethetnénk. Szerencsére egy csörgés után fel is vette a telefont.

- Sasuke, szia. - szólt bele vékony csilingelő hangján.

- Szia, van mára valami programod? - kérdeztem remélve, hogy nincs neki semmi.

- A szüleim ma este jönnek haza de napközben semmi miért? - felelte és az agyamban örömtáncot jártam.

- Lenne kedved sétálni a parkban és enni egy fagyit? - javasoltam hátha.

- Persze, mikor találkozzunk? - kérdezte és hallottam a hangjában a lelkesedést. A kedvenc helyünk volt a park amikor együtt voltunk, nagyon sokat ültünk kint. - Olyan 15 perc múlva felveszlek úgy jó? - vetettem fel mert kb annyi idő mire kocsival elérek hozzá.

- Rendben, akkor várlak szia. - mondta és letette én pedig felkaptam a kocsikulcsot és már indultam is.

Amikor odaértem Saku elé már a kapuban várt és olyan szép volt, hogy egy perce csak néztem szótlanul. Olyan volt mint egy első randi legalábbis nekem olyan érzetem volt. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk a parkba, nem messze parkoltam le és sétáltunk a cseresznyefák közt kézen fogva. Nem húzta el a kezét amikor önkéntelenül is de összekulcsoltam a sajátommal, a megszokás. A bőre meleg volt és selymes és a csuklóján az a karkötő volt amit még tőlem kapott szülinapjára. Sétáltunk a parkban amikor megpillantottuk a fagyis bódét és Saku szeme felragyogott még a szokásosnál is jobban.

- Fagyii! Menjünk együnk egyet! - húzott maga után hirtelen, ahogy megindult. Olyan mint egy óvodás de egy nagyon aranyos kis óvodás.

- Menjünk. - mondtam beleegyezően és engedtem, hogy maga után húzzon.

- Sziasztok! Milyen fagyit adhatok? - kérdezte az alacsony duci férfi a fagyis pult mögött.

- Én egy csokoládésat és egy epreset szeretnék. - mondta lelkesen Saku és a férfi már szedte is ki neki a két nagy gombócot majd cukorkát szórt a tetejére és egy ostyarudat szúrt bele.

- Tessék kislány és neked milyet adhatok? - csak bámultam Saku arcát a fagyival de végül csak megszólaltam.

- Csokoládé és citrom ízűt, köszönöm. - mondtam és fél perc múlva már a fagyival a kezünkben sétáltunk tovább.

Leültünk egy padra és beszélgettünk miközben a fagyink egyre csak kopott és végül már nem volt belőle. Annyira jól elvoltunk, hogy észre sem vettük milyen közel csúsztunk egymáshoz míg már majdnem összeért az orrunk hegye. Megsimítottam az arcát és mivel nem húzódott el így még közelebb hajoltam hozzá és a puha ajkaira tapasztottam a sajátom...

*****

Felhívott 5 perce az ékszerboltos csaj, hogy hamarabb lett kész a gyűrű és bemehetek érte. Hinának azt mondtam, hogy az ügynökségtől hívtak egy sürgős ügyben és elrohantam majd a boltba. A gyűrű pont olyan volt, mint amilyet akartam hanem még jobb. Ino azt mondta nekem, hogy valami romantikus helyre vigyem Hinát pedig szerintem a lézerkardok tök menők de ők a csajok szóval felhívtam Hinát lenne-e kedve sétálni a parkban ha hazaértem. Rögtön igen mondott szóval hazamentem és felvettem majd kimentünk a parkba. Legalább fél óráig sétáltunk mire megtaláltam a tökéletes helyet, elkezdtem kotorászni a gyűrű után a zsebemben de nem találtam sehol. Hol a fenébe lehet? Ezt nem hiszem, körülbelül úgy nézhettem ki mint valami bolond és ráadásként pont ekkor jött Sasuke és Sakura.

- Sziasztok! - köszöntek de én még mindig a gyűrűt kerestem.

- Sziasztok, hát ti? - kérdezte Hina tőlük.

- Újra együtt vagyunk. - mondta boldogan Sasuke és örültem is neki de a gyűrűnek még jobban örültem volna.

- Öhm, Naruto minden rendben? - nézett rám furcsán Saku és meg tudom érteni miért olyan voltam mint aki bolhászik.

- Aha, persze minden miért? - kérdeztem mintha mi sem történt volna.

- Á, mindegy is. - válaszolta Saku és inkább Hina felé fordult.

- Gratulálok nektek. - ölelte meg Hina a srácokat és ekkor végre megtaláltam a farzsebemben a gyűrűt.

- Ezaz! - kiáltottam fel örömömben és mindhárman felvont szemöldökkel néztek rám.

- Hehe. - vakartam a fejem zavaromban.

Sasuke és Sakura elköszöntek majd elmentek és végre egyedül voltunk Hinával és a gyűrű is meglett.

- Hinata! - szólítottam meg és felém fordult.

- Hm? - nézett rém értetlenül a ragyogó halványlila szemeivel.

- Öhm, hát... - leguggoltam és elővettem a gyűrűt. - Megtisztelnél engem, hogy életed hátralevő részét velem töltöd? - tettem fel a kérdést.

- I-i-igen! - mondta és a szája elé kapta a kezét és sírni kezdett de ezek öröm könnyek voltak.

- Akkor felhúzhatom a gyűrűt? - kérdeztem nevetve és bólintott.

- Persze. - nyújtotta ki a kezét, majd felhúztam rá a gyűrűt és aztán magamhoz húztam és megcsókoltam.

Annyira boldog voltam és nagyon szeretem Hinát. Remélem nagyon boldogok leszünk miután megesküdünk is bár még azt nem beszéltük meg mikor tartjuk meg az esküvőt. Ezután hazamentünk és Hina főzött vacsorát ami nagyon finom volt. Ami az este többi részében történt pedig hát...