Still-Niall Horan

3.

Niall Horan

2 hónappal később...

Mikor reggel kinyitottam a szemem, két dolog tudatosult bennem. Az egyik, hogy iszonyatosan elkéstem, a másik pedig a mellettem békésen szuszogó kislány, akit mai naptól hivatalosan is örökbefogadtam.

Egyszerre sok, és mégis rövid idő telt el. Az árvaházi koncert után minden megváltozott, a szó azt hiszem legmélyebb értelmében. Ha létezik szerelem első látásra, akkor ez az volt. Igen, az a barna hajú kislány lopta el a szívemet, azt hiszem örökre. Másnap vissza is mentem, mert eldöntöttem valamit. Örökbe szeretném őt fogadni. Az igazgatónő-bár először kicsit meglepődött-nagyon készséges volt és sokat segített. A másik ember, akinek nagyon sokat köszönhetek, még én sem hiszem el néha, hogy ki. Mármint persze, tudtam, hogy ő egy nagyon jó ember, de azt azért mégsem gondoltam volna, hogy ennyire ki áll majd mellettem. Mikor aznap délután felhívtam Harry-t, először kicsit úgy gondolta, hogy megbolondultam, de aztán elmagyaráztam neki, hogy ezt nem csak egy hirtelen jött ötlet, hanem én tényleg ezt akarom. Ezek után biztosított róla, hogy teljesen megért engem és bármiben segít, amiben szükségem van rá.

Ma pedig itt tartok. Tegnaptól papír szerint is én vagyok az... apja?
Emlékszem, amikor először elmentünk kettesben mekizni. Oké, igazából az én ötletem a golf volt, de Harry lebeszélt róla, mivel véleménye szerint egy négy éves kislányt nem a golffal fogok levenni a lábáról, tehát ezt tartogassam későbbre. Nos, többek között ebben is igaza volt. Szóval elmentünk mekizni. Először nagyon csendes volt és csak akkor szólalt meg, ha kérdeztem. Amikor mondtam neki, hogy tudok gitározni, nagyon fellelkesült. Ezek után már könnyen ment a dolog. Megígértette velem, hogy mikor legközelebb találkozunk, hozom magammal a gitáromat is. Aztán telt az idő, és egyre többször találkoztunk. Majd megkaptam az egy hónapos "próbaidőt", tehát egész decemberben és január egy részében is velem volt. Elmentünk állatkertbe, golfozni, elkezdtem megtanítani gitározni. Amikor ellenőrzésre jöttek, mindig nagyon izgultam, hiába tudtam, hogy nem lesz semmi baj. Imádtam látni az arcát, amikor karácsonykor a fa alatt bontotta ki az ajándékokat. És amikor először apának hívott... Istenem, azt hiszem sosem voltam még olyan boldog, mint attól az egy szótól. Nem számítottam rá, hogy mondani fogja, de éppen ettől volt annyira fantasztikus. Sokszor rajzolt nekem: zsiráfokat, gitárt vagy minket, ahogy piknikezünk. Na igen, minden mellett az egyik nagy közös pontunk az volt, hogy mindketten imádunk enni. A pénteket kineveztük pizza estnek, mert olyankor vagy mi sütünk, vagy rendelünk pizzát.
Tegnap végre meg volt a tárgyalás és hivatalosan is én vagyok Sophie apukája.
Február másodika van és mint mondtam, iszonyúan elvagyok késve. Ma egy rádiós reggeli műsorba kéne mennem, és van szűk fél órám elkészülni, és beérni London belvárosába. Tegnap jelentettem be, hogy magánéleti okok miatt vissza vonulok egy időre. Hiába nem árultam el az okát, az igazán élelmes újságírók hamar kiderítették. De nem baj tudtam, hogy sokáig nem maradhat tiktokban a dolog, csak jobban örültem volna, ha tőlem tudják meg.
Egy valami viszont biztos: mire visszatérek, ki kell találnom egy megoldást, mert óvoda után nem mindig lesz időm otthon maradni Sophia-val. Igen, minden mellett ezt a dolgot nem kalkuláltam bele az örökbefogadásba.
Sikerült gyorsan elkészíteni Sophie-t, mint magamat, majd indulhattunk az oviba. Mikor ott kitettem, én rohanhattam is a stúdióba. Hát nem ez volt életem legnyugisabb reggele, az biztos. Mikor végeztünk az interjúval, én haza indultam. Otthon megreggeliztem, majd a laptopomat felnyitva, megoldást kerestem a felmerülő problémámra. Éppen bébiszittereket nézegettem a neten, mikor megláttam valamit.

Mosolyogva dőltem hátra, a széken, mert tudtam: megtaláltam, amit kerestem.

Au pair munka Londonban|Cultural Care-Jelentkezz most!