Still-Niall Horan

9.

Niall Horan

-Minden oké?-kérdeztem Dhalia-t, mivel már vagy 2 perce tenyérbe temetett arccal ült. Lehet, hogy kopognom kellett volna vagy valami, mert a hangomra megrebbent, és egy halk sikoly hagyta el a száját.

-Oh, persze, csak elgondolkodtam. Minden rendben....azt hiszem-mondta.

-Nem akartam hallgatózni, csak szólni akartam, hogy kb másfél óra múlva indulunk..de apukáddal beszéltél, igaz?

-Ühüm. Csak kérdezte, hogy miújság-mosolyodott el. Egyébként hallottam, hogy mit mondott a kislányomról, és ez melegséggel töltött el. Szerintem is nagyon kedveli őt Sophie. És, hát én is kedvelem.

-Akkor másfél óra-szóltam, és becsukva magam után az ajtót, elővettem a telefonom.

-Niall? Szia!

-Szia Harry! Csak azt akarom mondani, hogy ha van kedved, akkor a héten valamikor beülhetnénk valahova. Tudod egy kávéra.

-Oké, most pont én is Londonban vagyok, holnap koncert lesz, előtte találkozhatunk. Mondjuk 10-kor.

-Oké, meghívhatlak egy Nando's reggelire?-vigyorogtam, akkor is ha nem lát. Tudja, hiszen nagyon jól ismer. Valószínűleg ezért is nevetett fel.

-Persze Niall, akkor holnap 9:50-kor találkozunk a Nando's-ban.

-Hallod, akkor megyek is, mert nemsokára megyünk Sophie-val, meg Dhalia-val a Chitarra&Cibo-ba. Ismerkedünk.

-Szegény lány, a végén rá ragad a kaja mániátok-röhögött ki-Egyébként milyen?-kérdezte.

-Nagyon szimpatikus. Kedves, segítőkész és azt hiszem, Sophie is nagyon megszerette ebben a kevés időben-válaszoltam mosolyogva.

-Örülök, tényleg! Na, jó szórakozást, meg jó étvágyat-köszönt el, aztán kinyomta.

...

-Na, mit szeretnél felvenni?-kérdeztem a szobája közepén ülő, Barbie-zó kislányt. Úgy tűnt elveszett a varázs, most inkább játszani akart-Sophie!! Megyünk a Chitarra&Cibo-ba! Nem szeretnél jönni? Mert akkor hagylak játszani.-Ez hatott, egyből letette a Barbie-t, és odajött hozzám.

-Szeretném ezt. Léééégysziii!!! Felvehetem eeezt???-nézett rám bociszemekkel. Persze, hogy megengedtem, hogy az új ruhájában jöjjön.

Fel is adtam rá a bézs, hosszúujjú ruháját, amiben egyszerűen annyira aranyos volt, hogy nem bírtam abbahagyni a mosolygást.

-Csinálsz nekem kontyot?-kérdezte meg, és mivel én nem értek a hajakhoz, megkértem Dhalia-t, hogy csinálja meg neki.

-Persze, pillanat-jött ki a szobájából egy szürke, alig láthatóan kockás bő nadrágban, és a hozzá illő haspólóban. Hű.

-Szerintem vegyél fel valami kardigánt-figyelmeztettem, mire értetlenül nézett rám.-Ez London. Tudod, óceáni éghajlat.-Erre megértette, és kihozott egy mustársárga kardigánt. Pont passzolt a szettjéhez.

Amíg Dhalia Sophie haját csinálta, én is felöltöztem. Egy kék-halvány, barna csíkos pólót vettem fel, egy kék gatyával, és egy öltönynek álcázott vékony kabáttal. Ezek után a hajam is beállítottam.

-Apa, csukd be a szemed! Nem nézhetsz, amíg nem szólunk!-hallottam meg a kislányom hangját.

-Oké, csukva van!-Hallottam, hogy nyílik az ajtó, majd Soph szólt, hogy nyithatom a szemem. Abban a pillanatban állt el a szavam. Annyira gyönyőrű(ek) volt(ak), hogy komolyan majdnem elsírtam magam. Sophie haja gyönyörű, óriási kontyban volt, néhány hullámos fürtje pedig kilógott. A fülében egy fehér fülbevaló volt, száján egy minimális szájfény. Úgy ragyogott a mosolya, mintha valami fogkfém reklámban lettem volna. El sem hittem, hogy ő, ez a kislány az én kislányom. Hihetetlenül hálás voltam.