Still-Niall Horan

12.

Dhalia Bowman

-Igen, Anya, ha leszállt a gép, akkor hívlak.-magyaráztam a telefonba, miközben az utolsó dolgokat paszíroztam bele a bőröndömbe.-Mindent tettem, igen. Kabátot is. Igen. Igen. Nem. Aha. Nem.-válaszolgattam anya egyre furább és furább kérdéseire.-Oké, most le kell tennem, majd hívlak, jó? Na. Puszi.

Még október elején említette Niall, hogy novemberben ő elmegy Kaliforniába, majd Los Angelesbe, mert minden évben egyszer-mikor nincs fellépése-elmegy egy kicsit pihenni. Aztán valahogy úgy alakult, hogy én is megyek vele. Sophia pedig addig Niall anyukájánál lesz. Tehát most pakolok, mert este indul a gépünk, és még előtte el kell vinni Maurához Sophiet, plusz be is kéne fejezni a pakolást.

-Lia!-szólt az ajtóban álló kislány.

-Igen?

-Vidd el Zuzut is!-nyújtotta oda a kedvenc unikornisos plüssét, amit szeptember végén vettünk együtt az egyik árusnál.

-De Zuzu a kedvenced! Nem vihetem el.

-De, mert ha nálad lesz, akkor nem felejtesz el-mondta, és legörbült a szája. Leguggoltam hozzá, és szorosan megöleltem.

-Soph, tudod, hogy soha nem tudnálak elfelejteni, igaz? Most apával elmegyünk pár napra, de ha hazajöttünk, akkor tarthatunk egy csajos napot, oké? Zuzu pedig maradjon nálad, mert hiányolna téged. És majd hívunk mama telefonjáról, tudunk beszélni. Na? Így jó lesz?

-Igen!-vidult fel egy pillanat alatt.-A csajos napon elmegyünk, és veszünk nekem fagyit!-jelentette be, aztán rohant, hogy elmondja az apukájának is. 

...

-Fogadj szót mamának, és az oviban is legyél jó, rendben? Nagyon hiányozni fogsz, de majd beszélgetünk minden este.-mondta Niall, és megölelte a kislányát. Maurától is elköszöntünk, aztán indultunk vissza a cuccainkért.

-Niall, te raktál fogkrémet, vagy hozzak én?-kiabáltam a fürdőből, ahol az utolsó apróságokat pakoltam el.

-Nem kell, raktam én! De törölközőt nem! Hozz nekem is!!-kiabált valahonnan vissza. 

Fél óra múlva teljes készenlétben vettük fel a cipőnket.

-Jó, akkor hozom mindkét bőröndöt, te hozd a táskákat!-mondta, majd kilépett az ajtón. A kettő hátizsákot a kezembe véve én is kimentem, és bezártam az ajtót. Miután már a kocsiba is betettük a cuccain, végre elindultunk. Néztem, ahogy az ablaktörlő monoton törli le az elsőt az ablakról, majd benyomtam a rádiót. Túl nagy volt a csend. 

-És ez volt Shawn Mendes slágere, a Treat You Better! Most pedig következzen az ámbár jelenleg szüneten lévő, de még mindig az egyik legnagyobb banda dala! Ez itt a Drag Me Down!-mondta be a rádiós, és felcsendült Harry handja.

-I've got a fire for a heart-énekelte mellettem Niall vigyorogva, aztán természetesen én is csatlakoztam-I'm not scared of the dark...

A végére nevetve, kissé kifulladva az ordítástól néztünk össze Niallel.

-Még sosem kérdeztem-szólaltam meg, mire Niall érdeklődve figyelt-végül mi volt az az ok, ami miatt szünetre mentetek?

-Tudod...miután Zayn kilépett, a kezdeti haragunk megértésbe lépett át. Nagyon szerettük amit csináltunk, csak egyszerűen annyi mindent vártak el, és úgy túl lettünk hajtva, hogy már nem volt élvezhető. Harry mondta ki először, még Zayn ellőtt, hogy menjünk szünetre. Mindenki elkezdett vele ordítani. Azt hittük megbolondult. Aztán mikor már csak négyen voltunk, újra felhozta az ötletet. És belementünk. Ezúttal bele. Vágytunk a szabadságra, kíváncsiak voltunk, milyen ez az egész egyedül. Így szünetre mentünk-mondta az utat bámulva. Már majdnem megszólaltam, mikor újra beszélni kezdett.-A fene gondolta, hogy ennyire jó lesz. De basszus, annyira sajnálom. Sokszor nézek meg videókat a banda idejéről. Nagyon szerettem. És hiányzik.Ó, mennyire. De egyedül nem kell megfelelnem, nem kell másokhoz igazodnom, és tényleg azt adhatom ki a kezeim közül ami én vagyok. Nem pedig azt ami mi voltunk. Talán, ha most mind a négyen azt mondanánk, vissza térnénk...De őszintén? Nem biztos, hogy bármelyikünk is azt mondaná. Még nem. Lehet, hogy már nem, vagy az is lehet, hogy soha nem is mondjuk majd. Csak azt nem tudom, hogy a fanoknak hogyan mondjuk el...Megígértük. Van mikor ezt nem lehet betartani. De tudod, azt hiszem ők nem is igazán a visszatérést szeretnék. Hanem azt hogy barátok maradjunk. Ők nem tudják, hogy azok maradtunk.Legalábbis négyen biztos. Néha nyilvánosan is beszélünk, egyfajta visszacsatolásként a fanoknak. De Harry még mindig a legjobb barátom, Louis még mindig az az idióta, akivel órákig röhögök a semmin, és Liam még mindig az az ember, akire bármikor számíthatok. És Zayn...szoktunk beszélni, de ritkán. Szerintem ő azt hiszi, utáljuk. Idő kell neki. Nekünk is. Hiába volt már régen.

És pont végszóra. Megérkeztünk a reptérre. Úgy éreztem Niallt ez az egész eléggé megviselte. Meg is értem. Odaléptem elé, és láttam, hogy egy kósza könnycseppet töröl le. Szó nélkül megöleltem, és próbátam mindent belesűríteni. Hogy sajnálom, és azt is, hogy nyílván örülök is neki. Hogy megértem, hogy vele vagyok, és hogy támogatom. Őt is, és a többieket is.

Mikor elengedtük egymást rámosolyogtam, ő pedig csak annyit mondott, hogy "sajnálom, hogy csalódást okozunk nekik". Én pedig bólintottam. Mert megértem. 

Becsekkoltunk a reptéren, leadtuk a bőröndöket, és egy kávét is ittunk. Pár rajongó odajött hozzánk, vagy csak köszöntek nekünk. Már mgszokták, hogy Niallel látnak, hiszen szinte elkerülhetetlen lenne, na meg rejtőzködni sem szeretnék. Az út kb. 10 és fél órás lesz, így ottani idő szerint 00:30 körül érünk oda.

-Itt vagyunk. Igen, biztonságban megérkeztünk. Mindjárt hajnali 2, anya leteszem, majd holnap hívlak, jó? Nagyon elfáradtam.-tettem le a telefont. Már a szállásra is megérkeztünk, elfoglaltuk a szobánk. Gyönyörű hely, majd holnap körülnézek, de most hullafáradt vagyok. A repülőút nagyon jó volt, konkrétan végig beszélgettünk, és nevettünk Niallel. Én nem aludtam, csak ő bóbiskolt el a vállamon. Amíg az ablakon át az eget néztem, Niall fejével a vállamon, és az én fejemmel az ő fején, arra jöttem rá, hogy ez a mondat baromira fura. Meg arra is, hogy talán az a furcsa érzés a hasamban, amit akkor érzek, mikor Niall velem van, nem azért van, mert még mindig izgulok az első találkozás miatt. Hiszen azóta érzem, mi másért tenném?