Still-Niall Horan

10.

Dhalia Bowman

-Komolyan, mikor felejted már el?-temettem a tenyerembe az arcom vörös fejjel.

-Ezt? Soha!-röhögte el magát újra.-Hé! Van egy ötletem!

Erre megkönnyebbülve néztem Niallre, gondolva, hogy már nem az "angeles" bakimról van szó. Bekanyarodott az udvarra, majd mikor leparkolt, elővette a telefonját, és valamit szöszmötölt vele. Érdeklődve néztem, Soph pedig hátulról előre hajolva nyomkodta a rádiót.

-Na, kész is-mondta elégedetten.-Lia, csörgess meg!-vigyorgott. Mit sem sejtve elővettem a telóm, és rányomtam Niallre. A következő pillanatban felvillant az iPhone-ja.

-Neee!! Niall, azonnal töröld ki! Légyszi-nevettem folyamatosan. Egy darabig meg sem tudtunk szólalni a röhögésől. Bár Sophie nem tudta miről van szó, ő is nevetett velünk. A képernyőn egy fekete bodyban lévő nő fogott egy-egy nagy köteg pénzt, névnek pedig "My Angel" volt beírva.

-Biztosan nem törlöm ki. Tök menő.

...

Fél kómában nyomtam ki a telefonomon az ébresztőt. 6:50. Ahh. Túl korán van. Felültem az ágyban, ég megnyitottam az üzenetet Lolától. "Hallod! Ez te vagy?  És nem is szólsz??"

Ennyit írt. Ráncolt szemöldökkel nyitottam meg a linket. A képen Niall gitározott, Sophie és én pedig mellette ültünk. A fotót pedig egy Niall Update oldal tette ki, a következő leírással:

"Niall, a barátnőjével, és kislányával egy étteremben, tegnap. Via /jasonfolks32 a Twitteren."

A kommentben mindenki azt akarta tudni, hogy ki vagyok. A barátnője?? Mivan?? Gyorsan felvettem egy köntöst, és kimentem a nappaliba.

-Niall!!

-Igen? Mi a baj??

-Miért hiszik azt a rajongóid, hogy a barátnőd vagyok, és miért van velem tele a net?

-Ohh...köszöntelek a popstar életben!-kacsintott.-Ne foglalkozz vele. Nyilván minden lány, akivel mutatkozom a barátnőm. Ha nagyon zavar, elintézem, hogy leszedjék..

-Ja, nem kell!-vágtam közbe.-Csak ez fura volt.

-Majd megszokod.-legyintett.-Ma megyek Harryvel kávézni, szóval egy ideig egyedül leszel. Nem hiszem, hogy csinálni kell bármit, el is mehetsz a városba, ha szeretnél. Csak 2-re menj Sophie-ért.

-Oh, oké. De úg érted...Harryvel? Harry Styles?-kérdeztem megilletődve.

-Aha. Hát, barátok vagyunk-mosolygott.

...

-Nem, nem vagyunk együtt, te jó ég! Még egy hete se vagyok itt, mit gondolsz??-kérdeztem tettetett felháborodással.

-Jól van, már azt hittem elfelejtettél szólni-nevetett a vonal végén Lola.

-Hé! Miért is követsz te egy Niall fanoldalt??-esett le hirtelen az apró tény, miszerint Lola valószínűleg kutat a "főnököm" után.

-Nem volt nehéz megtalálni, igazából egy cikkben találtalak meg.

-Na, mi van? Híres a barátnőd, vagy híres a barátnőd?-nevettem fel.

-Csak szeretnéd! Na, megyek, mindjárt kezdődik az előadás. Pusziiii-köszönt el.

-Csá, én meg befejezem a reggelit. Puszilom a pocid!-vigyorogtam. Még hallottam a röhögését a háttérben, aztán kinyomta a telefont. Mióta megismertük egymást azóta szórakozunk ezekkel a nyálas hülyeségekkel. Ki nem állhatjuk, ha valaki állandóan nyáladzik, szóval "csakazértis".

...

Miután Sophie is megette a reggelit (epres joghurt, banán, málna, és chia mag), felöltöztettem, és elvittem oviba.

-Jó legyél! Ja, és itt van a tízóraid. 2-re jövök-szóltam, aztán egy darabig néztem, hogy az újonnan szerzett barátaival elszalad. Igazából fogalmam sem volt mit fogok csinálni. Egyedül nem akartam otthon lenni, szóval legjobb ötletnek az tűnt, hogy elmegyek, és szétnézek a belvárosban. Nem voltam még Londonban, de mindig is csodáltam, szóval tökre örültem neki. 

Gyorsan kiválasztottam egy "városban sétálgatós" ruhát. Egy bő, világoskék mom jeans-t vettem fel, fehér toppal, és egy szintén világoskék farmer dzsekivel.

...

London gyönyörű! De komolyan! Olyan érzés volt, mintha már vagy 1 éve itt éltem volna. És annyira jó volt hallani, hogy mindenki angolul beszél. Bár nem vagyok profi, elég sok mindent értek. Ittam egy starbucksot, meg a környéken sétálgattam, aztán úgy elrohant az idő, hogy épphogy csak odaértem Soph-ért az oviba.

-Nézd! Ezt neked csináltam!-nyújtott felém egy rajzot, amin egy pálcikaember család volt. Középen egy kislány, aki az apukája, és anyukája kezét fogta. Az emberkék fölé pedig nevek voltak írva. Lia, Én, és Niall. Majdnem elolvadtam a látottaktól, de azért be is paráztam. Merthogy mi Niallel nem vagyunk együtt. Én csak itt dolgozom. És mi lesz mikor elmegyek? Mi lesz Sophie-val??

-Nagyon aranyos vagy! Köszönöm szépen-pusziltam meg a homlokát.

Hazafelé végig kattogott az agyam, amit valószínűleg a mellettem ülő kislány is észrevett.

-Mi a baj?-kérdezte hihetetlenül édesen.

-Semmi-mosolyogtam.

-Nyugi, tudom, hogy nem vagytok szerelmesek-nézett rám-csak jó lenne.

Ezután csak előre tudtam nézni. Annyira sajnáltam. El sem tudnám képzelni, hogy család nélkül nőjek fel. Egy árva gyerekhez képest Soph hihetetlen szerencsés, hogy Niall az apukája lett. De így sem az igazi. Hiszen nincsen anyukája. És mindenkinek szüksége van egy anyára.