Still-Niall Horan

8.

Dhalia Bowman

Egy sikításra ébredtem. Meg valami ricsajt is hallottam, amitől kellően megijedtem. 

-Ó, te jó ég!-tettem a szívemre a kezem-A szívbajd hoztad rám!-guggoltam le Sophie-hoz, aki a földön ülve, teljesen sápadtan nézett a mellette széttört vázára, és a mellé kihullott  földre. Aztán elsírta magát. Közelebb hajolva felvettem, és szorosan magamhoz szorítva simogattam a haját. Ez bevált, már nem sírt, de még mindig nagyon ijedt volt. 

-Jól van, semmi baj! Nem történt semmi!-nyugtattam a kislányt. Pár percig még sírdogált, aztán néha-néha még szipogott egyet-kettőt, de aztán teljesen megnyugodott, és a hajamat kezdte el piszkálni.

-Szép színe van a hajadnak-mondta, mire mosolyogva súgtam egy köszönöm-öt, és megpuszilva Sophie homlokát, letettem. Aztán újabb szívroham kapott el. Az ajtóban Niall állt meg, és azt hiszem le is sápadt. Sophie odarohant hozzá, az apukája pedig megkérdezte tőle, hogy mi történt. Erre a kislánynak megint legörbült az ajka, szóval gyorsan válaszoltam helyette.

-Semmi gond. Gondolom valahova sietett, és felborult a növényed-mutattam a törött maradványra.-De gyorsan kijöttem, és megnyugtattam, szóval már tényleg nem lényeges, mindjárt fel is takarítom. Katona dolog, bárkivel megesik-mosolyogtam rá Sophie-ra.

-Köszönöm-könnyebbült meg Niall-És hagyd, elintézem.

-Ezért vagyok itt, nem? Megcsinálom-vigyorogtam, majd visszamentem a szobámba, és felöltöztem. Egyébként Niall háza nagyon stílusos. Nem csicsás, a fehér-és szürke színek dominálnak, néhol pedig pár pasztel színt is fel lehet fedezni; például képeken, ajtókon (mint Sophie szobája is), vagy a függönyökön. Nagyon tetszik, valószínűleg én is hasonlóan rendeztem volna be.

-Megvan a program!!!-mondta Sophie izgatottan, éppen mikor befejeztem a baleset helyszínének feltakarítását-Megyünk a Chitarra&Cibo-ba!-kiáltotta boldogan, teljes extázisban.

-És az mi is?-hirtelen jött az információ, és azt sem tudom, hogy ezt milyen nyelven mondta.

-Egy olasz étterem. Angolul "gitár és étel", ami annyit tesz, hogy egy nagyon barátias hangulatban, tűz mellett eszed az olasz kaját-válaszolt szórakozottan Niall, gondolom a kislányán mosolygott ennyire.

-És ebben hol a gitár?-hát igen, ez nem teljesen tiszta.

-Ó, igen, lehet vinni gitárt, vagy adnak ott, és a fogyasztás után kapsz 1 órát, hogy a tűz mellett gitározz, énekelj, és beszélgess. Nagyon király-felelte Niall. 

-Hű, ez nagyon jól hangzik! Mikor megyünk?

-Ma este 7-re foglaltam. Szóval még van idő bőven.

-Jó viszont akkor ne együnk sokat ebédre, mert szeretnék sokat enni, komolyan az olasz kaja a legjobb-Az elhangzott mondat hallata után Niall lepacsizott a kislányával, aztán velem is. Vajon ez egy ilyen bizalmas "üdv a zabálók klubbjában" dolog volt?

-Apaaa! Szerintem legyen leves a kaja! Hmmmm, mondjuk gyümi leves!!-gondolkozott Sophia, mire Niall rámnézett, én pedig bólintva fogadtam el az ajánlatot. Szeretem a gyümölcs levest.

-Oké akkor Dhalia, megtennéd hogy veszel valami fagyasztott gyümölcsmix-et? Pont nincs itthon...-kért meg Niall, mire természetesen bólintottam, hiszen ez a munkám.

-Azért nincs itthon mert VALAKI-mutatott apukájára a kis csöppség-megette mikor ideges volt, hogy jössz-kuncogott.

-Hé! Ez nem volt szép! Nem árulhatsz csak így be, és ez nem is igaz!-háborodott fel Niall röhögve, aztán rámnézett.

-Jó, lehet, hogy igazat mond....-erre csak mégjobban nevettünk mind a hárman. Tulajdonképpen ez nem is vicces, mégis a szemünket törölgetve röhögtünk percekig. 

A boltban vettem 2 csomag fagyasztott erdei gyümölcs mixet, aztán otthon megcsináltam a levest. Finom lett, mind elfogyott, de persze a két jómadár éhes maradt, így ettek fagyit is. Pontosítok, egy teljes doboz fagyit megettek. Ketten. 10 perc alatt.

...

-Kislányom! Miújság? Milyen a ház? Tetszik a munka? Befogadtak? Énekelt már neked Neil?-kérdezgetett apa, mire röhögve válaszoltam a kérdésekre.

-Jól vagyok, nagyon szép a ház, a munkát nagyon szeretem. Nagyjából beilleszkedtem. De még csak másfél napja vagyok itt, szóval ez természetes. És ma megyünk jobban megismerkedni, egy olasz gitáros étterembe. És Apa! A neve Niall, úgy kell ejteni hogy "nájöl", nem pedig "nejil"-Apa is röhögott a vonal végén, valahol Franciaországban. Olyan messzinek tűnik. Mintha az egész életemet itt éltem volna le.

-Oké, oké. És a kislány? Sophia? Kedvel téged?

-Igen, azt hiszem befogadott. Nagyon aranyos és érett kislány. Olyan mintha a hugom lenne.-mosolyogtam.

-Ez szuper! Annyira örülök-lelkesedett Apa-Anyád szól hogy kész a parmentier, mennem kell. Puszi, majd hívunk!-köszönt el. 

Mosolyogva tettem el a telefont, aztán nagyot sóhajtva temettem a kezembe az arcom. Kavarognak bennem az érzések.  Egyértelműen jó döntés volt idejönni. Ez 100%. De vajon ez a jövőre nézve is jó? Nem kellett volna megvárnom az egyetem végét? Mióta itt vagyok, otthon érzem magam. De ez csak átmeneti, vagy komolyan ezt érzem? És...mi van, ha ennek vége lesz?  Két év. Aztán hazamegyek, és? Akkor mi lesz? Huhh. Koncentráljunk a jelenre. Nemsoká indulunk vacsorázni. Nem tudom, mi lesz utána, de bíznom kell magamban. Igen, jól döntöttem. j'ai confiance en moi.