1.

436 29 5
                                    

T/n vagyok és a Nekoma középiskolába járok, jelenleg másodévesként. A szabadidőmet legtöbbször olvasással töltöm általában az iskola könyvtárában, mostanában megkedveltem azt a helyet, mert annyira megnyugtató.Az olvasás miatt sokszor kaptam megvető tekinteteket, mert ennyivel is különbözöm tőlük, pedig az iskolán  kívüli időmet gyakran játékokkal töltöm el, csakúgy, mint a többi diák

A mai nap első hosszabb szünetét is a könyvtárban fogom tölteni.Éppen a megszokott helyem felé igyekeztem amikor megpillantottam valakit pont az én helyemen. Egy  ismerős külsejű szőkített hajú fiú volt, azt hiszem az évfolyamtársam, intettem neki köszönésképpen, majd leültem. Visszaintett aztán belemerült egy könyvbe,IGEN egy könyvbe.Nem hittem a szemenek ezért meg is kérdeztem:
-Bocsánat,hogy megzavarlak, de te nem játszani szoktál ilyenkor?
-Igen, de Kuroo elvette a Nintendomat mondván, hogy csináljak valami értelmeset és a kezembe nyomtott valami könyvet.-mondta egy érdekes arckifejezéssel kísérve.
(Ez nem vall rá, hiszen az Kuroo akit egész kicsi korom óta ismerek eddig soha nem tett hasonlót se)
-Értem.-mondtam kicsit elgondolkodva.
-És te miért vagy itt?-tette fel a kérdést ő is.
-Mert itt a legcsöndesebb. -feleltem már majdnem visszazökkenve a könyvembe.
Erre ő felnézett az övéből és megszólalt:
-Én is szeretem a csendes helyeket.
Ebben a pillanatban megszólalt a csengő és el kellett indulni a termekbe.
-Akkor hát, viszlát később.-mondtam egyet intve felé.
-Szia-köszönt el.
De mielőtt mindketten távozhattunk volna a könyvtárból, egy ismerős  sötét hajkoronájú harmadéves toppanat elénk.
-Ti ketten meg mégis miért voltatok a könyvtárban ilyenkor? -kérdezte egy perverz vigyorral az arcán
-Olvastunk, nyilván, szünet volt.-mondtam lekezelően, ahogy megpróbáltam volna kiszabadulni egy újabb hülyeség szorításából.
-Érteeem. -mondta Kuroo elnyújtva a mondandóját.
-Várj, t/n-chan ugye?
-Már egy ideje azért ismerjük egymást, de igen. -nevettem fel.
-A csapatunk menedzsert keres szóval mit szólsz hozzá? -tette fel a kérdést.
-Azt hiszem benne vagyok.-jelentettem ki, pedig egyáltalán nem akartam, csak úgy kijött belőlem ez a válasz.
-Akkor következő szünetben ezt elintézzük-mondta.
Ezután pedig mind elindultunk a következő óránkra.

//Rings from the vending machine//Kenma Kozume x Reader//Место, где живут истории. Откройте их для себя