//Rings from the vending machine//Kenma Kozume x Reader//

9.

Sziasztok, szerintem mire kikerül ez rész addigra "pár" napot már késett, ezért bocsánat.
Annyi szerencsém volt, hogy a szüleim nem voltak otthon, így lerendezhettem magamban az érzéseim.

Eddig semmi jelét nem mutatta, hogy érdeklődne felőlem és ma, pedig hirtelen több dolog is történt vele kapcsolatban.Valaminek lennie kell mögötte, hiszen eddig sosem válallta volna be, legalábbis ő Kuroo legjobb barátja, így elég sokat mesél róla.
Én meg a saját érzéseimmel sem vagyok tisztában, nem hogy az övével.

Egy értesítés futott át a telefonom képernyőjén:
-Szia.. -és Kenmától.Remélem mond valami olyat amit érteni is tudok.
Válaszoltam neki pár perc elteltével

-Szia[16:13]
-Hello, mi volt ez az egész mai dolog?-tettem fel a kérdést.[16:17]
-Kuroo áll mögötte...[16:17]
-Gondoltam. [16:18]
-Sajnálom[16:18]
-Nyugi nincs semmi baj, furcsáltam is az egészet.[16:20]
Ez az egész nem érintett elég boldogan, nem értettem, hogy Kuroo hogy tudta ezt ilyen egyszerűen megtenni.Vagy egyáltalán miért nem gondolt bele az én érzéseimbe nem csak a saját hülyeségére.
-Akkor rendben, legyen szép napod! [16:21]
Miért tett oda egy szívet? Talán..? Nem lehet, ezzel az egész dologgal inkább csak megpróbálta megmutni, hogy mindez tévedés volt.
-Neked is![16:23]

Letettem a telefont és éreztem, ahogyan a látásom homályosodik.Sosem voltam olyan típus aki mindenen sír, de ez a hét eléggé rosszul érintett.Az első könycseppek végigfolytak az arcomon az államig.Ha most lett volna rajtam akármennyi smink is, elmosódott volna.Tényleg akartam, hogy elmondja, de nem így.Az hogy így tette sokkal jobban fájt, mint az elutasításra szánt utalása kérdése.

Mivel a család másik fele elment valahova ami tovább lesz tartva a tervezetnél ezért, egyedül voltam még mindig.Amikor már nagyjából 20 perce zokogtam, megmostam az arcom és kiültem a kertbe.A könnyeim viszont itt sem álltak meg.

-t/n!!!-hallottam egy hangot kívülről.A fejemet a hang felé fordítottam.
-K-kenma??-kérdeztem tőle.
A kapuban állt valamivel a kezében.
Komótosan belebújtam a papucsomba és a kapuhoz sétáltam.A kulcs nálam volt, így könnyedén kinyitottam a zárat ezzel beengedve a fiút.A szemembe nézett és szorosan magához húzott, ezzel egy ölelésbe rátva engem.A szívemet egyre jobban éreztem, amint majdnem kiugrik.
-Mi-miért?-kérdeztem
Megrázta a fejét és a kezembe nyomott egy csomagot.
-Bontsd ki!
A kocka alakú tárgyról elkezdtem lecsomagolni a rajta elhelyezkedő borítást, ezzel a benne levő dolognak egy-egy kisebb részletét meglátni.
-Várj honnan?
-L-láttam amikor régebben a mangák között voltál, és ma is nehéz volt visszatartanom, hogy ne mondjam el.
-Jaa, ez sok mindent megmagyaráz.
-Köszönöm-
Mondtam a kedvenc animém mangájának első részét a kezben tartva. (Nem akartam konkrét címet mondani, mint azelőtt mett nagyon megoszlanak a vélemények érthetően)
-Lenne kedved átjönni játszani? -kérdezte pirosló arccal.
-Igen-mondtam neki az arcomon egy nagy mosollyal.

Ekkor világosodott meg bennem minden amit tett.Tehát ma csak témát terelt, hogy ne szólja el magát, viszont a Kuroo-s viszont még mindig érdekes.
Nagyjából 5 perc sétára lakhatott tőlem ami egy kellemes rövid séta.A szüleimnek írtam, hogy egy barátomnál leszek ma tehát ha későig maradok akkor ez azért lesz.
Mindketten megindultunk a kapu felé és én pedig be is zártam a többi zárral együtt.

Amint kiléptünk a kapun, a mangát el is kezdtem olvasni.
-Huhh várj inkább leteszem, nem akarlak untatni.-mondtam 100 méterrel az indulás után
-Nem, elég ha csak nézlek.
-MIII?-kérdeztem vissza
-Uhm vicceltem nyugi-mondta újból vörösödő arccal.
-Ohh jaaa-ezután kitört belőlem a nevetés minden feszültséggel együtt.
Nagyjából erre 2 perccel a háza elé is értünk.

-Uhh, elfelejtettem kulcsot vinni.-mondta amint a száját elhúzta. (remélem értitek mire gondolok)
-Oké, akkor-mondtam egy jó nagyot rácsapva a csengőre.
A bejárati ajtajukon egy sötétbarna hajú nő lépett ki mosolyogva.Nem sokat, szinte alig voltam Kenmánál és akkor is csak Kuroo miatt, de amióta nem voltam csak szebb lett a házuk.
-Szia-sztok-mondta egy meglepett kissé arckifejezzéssel kísérve.
-Jónapot!-intettem szinte alig ismert ember felé.
-Szia t/n, és persze üdv otthon Kenma-köszönt.Az ajtóhoz közeledve elővette a kulcsát és kinyitotta az az ajtót.
Amint kinyitotta az ajtót beléptem, és megláttam az udvart, amit kintről a kerítés takart el.Körülnéztem és a ház ablakai alatt rózsabokrok voltak, a többi helyen pedig a frissen nyírt fű illata még érezhető volt. Majdnem az udvar végén viszont egy teljesen új mednce volt, ugyan üres, de szép volt így is.
-Na, gyertek beljebb, még nincs annyira jó idő, hogy kinnt lehessünk.
-Rendben-mondtam.
Mind beléptünk a házba, én körülnéztem addig Kenma pedig az anyukájával beszélt. A ház belseje is teljen új volt, amire emlékeztem annak köze se volt a mostanihoz.Miután megvoltam a nézelődéssel visszamentem Kenmához a nappaliba jelezve, hogy mehetünk.
-Ha kell valami szóljatok-mondta az anyja és arrébb lépett csinálni a dolgát.
-Oké.-mondtuk szinte egyszerre.

Kenma ment elől mert az emeleten utoljára csak pár éve voltam.A balra jövő szobába nyitott be:
-Ez az én szobám.-A szobában egy nagy franciaágy foglalt helyet melette egy asztallal rajta, pedig egy géppel.Nagy hosszú fehér függönyök lógtak le a földig ezzel beengedve a nap fényét.
-Akárhova ülhetsz.-mondta, mosolyogva.A földön foglaltam helyet, közben az ablakon kinézve.
-Uhhm várj, te szeretsz zenét hallgatni?-kérdeztem.
-Azt hiszem-mondta a szőkített hajú fiú elgondolkodva.
Megfogtam a telefonom, előkeresve egy olyan zenét ami neki is tetszhet.
-Mi a wifi jelszó? -tettem fel a nagy kérdést.
-Várj beírom.-mondta a kezét nyújtva a telefononért.-Megvan-
-Köszi.-mondtam, elvéve tőle a telefont.
Elkezdtem keresni a zenék között amikor megpillantottam egyet.
-Hmm nem tudom mennyire fog tetszeni, vagy ismered-e, de egy próbát megér.
-Elment a wifi-szólaltam meg szomorúan.
-Akkor már játszani se tudunk-válaszolt.

Ohhohó emberek, nagyon jó részek következnek hamarosan én is nagyon várom már. Addig is szép estét, tudom ám hogy este olvasod, mindenki is nyugi.
A következő részig pedig sziasztook!
(Ki kéne találnom valami egyedi be meg ki köszönést addig is na mindegy)