//Rings from the vending machine//Kenma Kozume x Reader//

4.

Becsengettek a tesinkre és el is indultunk volna átöltözni, ha a helyettesítő tanár ki nem jelenti hogy kint fogunk kicsit fagyoskodni és az az áhított szabad foglalkozás lesz.
Igen, ekkor már bőven tavasz közepében voltunk. Aya kitalálta, hogy menjünk kidobózni amit aztán nem húztam ki sokáig, mert eléggé meguntam.Ezután valami mást kellett  volna csinálnom, de szerencsémre Aya is kiszállt a kidobóból.

A tanárral lebeszéltük, hogy talajgyakorlatokat fogunk csinálni. (remélem így hívják amire gondolok lol)
Minden jól ment, amíg nem estem egy akkorát hátra, hogy felkelni is alig tudtam.
-Jól vagy t/n?-tette fel a kérdést az először nevető Aya.
-Nem hiszem, mert nagyon fáj mindenem.
-Várj, felsegítelek a földről.-Ezután elindultunk a helyettesítő tanárhoz szólni és megláttuk mellette az éppen valami telefonos játékot játszó, békésen ücsörgő Kenmát. A megint teljesen váratlan fordulatra a szívem kétszer annyira gyorsan kezdett verni.

-Elnézést t/n ráesett a kezére és alig tudja mozgatni, felsétálhatnánk vele az orvosiba?
-Remélem nem esett nagy baja, menjetek csak.-mondta helyeslően a helyettesítő tanár.

Elindultunk az orvosiba, ahová egy hosszú lépcsősor vezetett fel.A helyen a hét minden hétköznapján ott tartózkodik az iskolaorvos, akinek nagyrészt semmi dolga nincsen a mai nap kivételével.A kifárasztó lépcsőzés után megérkeztünk a célunkhoz, ahol az orvos szemügyre vette és megállapította, hogy kicsit megzúzodott a hátam és adott erre a hétre egy felmentést tesiből, aminek nem mellesleg még örültem is.Kiléptünk az orvosiból, az orvosnak megköszöntük a "vizsgálatot" és elindultunk lefele.A lefelé vezető út már sokkal kényelmesebbnek bizonyult, mint felfele.Amint leértünk kiderült, hogy az órából már csak 10 perc mardt. Ayaval kerestünk egy padot ahova letelepedhetünk, de legnagyobb meglepetésemre odajött Kenma és megkérdeze, hogy jól vagyok-e.Erre persze igent mondtam volna mégha nem is lennék.Aztán pedig Ayaval elmeséltünk mindent, amire végeztünk a meséléssel már ki is csengettek.Elköszöntem Kenmától és a barátnőmmel tovább folytattuk eddig nem túl színes napunkat.

A nap borzasztó lassan telt és az is kiderült, hogy elmarad a röpladba edzés a fiúknak, mert az edzőnek dolga akadt éppen.Ezért kicsit el  is voltam kenődve hogy máris elmarad a 2. napom menedzserként.Ezzel a hangulattal múlt el az utolsó óra is.

Néhány cseresznyefa már javában virágzott pár hete és az iskolából kivezető járdát rózsaszín szirmokkal lepte el.A kapuban elköszöntünk Ayaval, mivel ő balra én pedig jobbra tartottam.Viszont megpillantottam Kuroot és Kenmát akik valakire nagyon vártak.Elindultam feléjük, mivel amúgy is arra kellett volna mennem.

-Akkor látom megtudtad, hogy elmarad az edzés.
-Igen, mint látod, és neked is szia Kuroo.-most sem csalódtam benne                                                          -Szia t/n!-szólalt meg Kenma is, aki éppen a kerítésnek támaszkodva nyomkodott erősen valami játékot.
-Na én megyek, sziasztok mára.-szólaltam meg.
-Várj-szólalt meg Kuroo, de éppen akkor felhívta valaki és csak úgy elment, tehát már sosem tudhatom meg mit akart mondani, mert intett hogy mennie kell és el is ment.Így egyedül maradtunk ketten Kenmával.

-Hát akkor induljunk haza.-mondtam,mert már ismertem annyira, hogy tudjam hogy közel lakik, ezáltal pedig ugyanazt az utat kell megtennie, erre Kenma beleegyezésképpen bólintott.Átkeltünk egy zebrán és megkezdtük az utunkat hazafele.
-Szereted az almás pitét?-Tettem fel egy kérdést, a beszéletés megkezdésére.
-Igen, miért?-mondta egy gondolkodó tekintettel.
-Akkor sütünk.-szaladtam előre, amit Kenma nem nagyon akart, de meghallva, hogy lesz mire készülök ő is futásnak eredt.Hazáig futottunk, a végén már mindketten halálközeli állapotban lehettünk, de úgy gondoltuk az almás pitéért még ez is belefér.

Nagyjából 10 perc futás után  meg is álltam egy nagy ház előtt.

-Ez a mi házunk-mutattam egy nagy udvarral rendelkező családi házra.                                                      -Tudom-mondta Kenma.-Kuroo miatt voltam már nálad többször is.
-Na akkor már csak a kulcsaimat kell megtalálnom.Erre Kenma elkezdett halkan nevetni.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem, mert egyáltalán nem értettem min nevet.
-A kulcs....a kezedben van.-majdnem megszakadt a nevetéstől.

-Akkor befele!-jelentettem ki hamar, próbálva terelni a témát.

A kulcsot belenyomtam a zárba, egy kis ideig el is szórakoztam vele mire ki tudtam nyitni, de szerencsére sikerült.Beléptünk a kapun és hamar el is értük a bejáratot.
A ház alsó szintjén volt megtalálható a konyha, a nappali egy fürdő és egy szoba.
-Itt tedd le a cipőidet.-mutattam egy cipőtartóra.
-Rendben.
Lepakoltuk a cipőnket és a táskáinkat a bejárattól nem messze, és elindultunk a konyha felé.
-Ez itt a konyha, mint látod-Frissítettem fel az emlékeit.                                                                                      -Viszont most kéne keresni valami receptet az almáspitéhez-mutattam a mosogató fölött lévő szakácskönyvektől roskadozó polcra.
-Akkor hát, kezdjünk neki!
-oké.-mondta egy kicsit élénkebb mosollyal, mint a reggeli volt.
10 perc eltelte után Kenma megtalálta az áhított receptet, egy elég réginek látszó könyvben.
-Oké tehát mi kell bele?-kérdeztem.
Felsorolta a hozzávalókat és próbáltuk elkészíteni a tésztát, nem sok sikerrel, de végül egy youtube videó segítségünkre volt és valami hasonló tészta sikeredett, mint kellett volna.Aztán beletettük az almás tölteléket is, és betettük a sütőbe sülni. 45 percig kellett sütni, de amikor a 30. perc körül jártunk, akkor Kenmának értesítése jött. Az arcáról nem sok jót olvastam le.Azt mondta, hogy az egyik Karasunos barátja írt neki, hogy házibuli van Kuroonál.
-De várj Kenma, a Karasuno nem a mi prefektúrában van igaz?-gondolkodtam el hangosan.
-Nem,emiatt nem sedm érzek sok jót efelől.
Ezután nem sokkal jelzett a sütő és kivettem az almáspitét. Megkóstoltuk, és jónak ítéltük. Én hagytam egy cetlit, hogyha akárki is haza ér akkor lássa, hogy dolgom akadt. A táskákat a házban hagytuk és bezártuk a házat.Elindultunk Kuroo háza felé nem sok reménnyel.Útközben nem sokat beszéltünk, csak siettünk a célunk felé.Amikor megérkeztünk az úticélunkhoz, akkor láttuk hogy a helyzet nem olyan kaotikus, mint gondoltuk.A kapu nyitva volt, és be is mentünk ezután persze felsiettünk a lépcsőn és benyitottunk.Az ajtót bezártuk magunk után és a nappaliba rohantunk ahol megláttuk, ahogy nagyjából 10 ember spin the bottle-t játszik.Rögtön ránk kapták a tekintetüket erre Kuroo megszólalt:
-Gyertek ti is!
Mi persze beleegyesztünk, mert ha már eljöttünk nem megyünk vissza.

Próbáltam hosszabbra írni ezt a részt, remélem, hogy sikerült. Legyen szép napotok!