//Rings from the vending machine//Kenma Kozume x Reader//

8.

Egy pár perccel a hívás után Lev meg is érkezett, természetesen Yaku nem egy kicsit piszkálta, de szerintem már megszokhatta ezt.Ezután ők elindultak öltözködni. Én addig felállítottam a hálót az edzővel és labdákat hoztam.A maradék időben fel kaptam pár kulacsot és azokat is megtöltöttem.Mire visszaértem már a labdák csattogásától zengett a tornaterem. Viszont nem csak Kuroo nem volt ott az edzésen, hanem Kenma sem.Nem értettem a helyzetet, mert eddig mindig időben itt volt.
-t/n-senpai tudnál nekünk egy kicsit blokkolni?-hallottam meg Lev hangját a távolból.
-Én?Blokkolni? A labdát? -álltam lefagyva és belül szinte röhögőgörcsöt kapva.
-Igen, ha nem lenne baj.-mondta kiegyenesedve.
-Megpróbálhatom... de ne várj el sokat-nyögtem ki a választ nagy nehezen.
-Rendben, akkor állj oda.-mutatott a háló másik felére.
-Oké
-Tehát, tedd fel a kezeidet a magasba összezárva, ugorj és próbáld meg visszapatintani a labdát a kezeidről, vagy valami ilyesmi. Remélem érted mire gondolok.
-Azt hiszem-húztam mosolyra a számat.
-Akkor próbáljuk is meg.
A labdát Kenma adta fel neki meglepetésemre.Teljesen leblokkoltam a gondolataimba meredve.A labda arcon is talált habár a hálón keresztül.Hogy nem vehettem észre hogy itt van? Akkor nyilván nem megyek bele, mert csak leégetem magam előtte.A hirtelen ütéstől hátra estem.
-t/n nem mozdul- halottam tőlem nem messze.
-De, de, csak elbambultam.
-Jól vagy t/n?-kérdezték egyszerre
-Most az egyszer nem vagyok benne biztos-mondtam ki az igazat.
-Szóljak az edzőnek? -kérdezte Lev.
-Nem kell, már jön-néztem az éppen felém siető Nekomata-sensei irányába.

-Jól vagy?-kérdezte az edző miközben leguggult mellém.
-Valaki menjen fel vele az orvosiba-mondta, elég mérgesen, Lev-et szugerálva.
-Én megyek-mondta Lev.Felsegített a földről és elindultunk az orvosi felé.

-Nem értem miért aggódik ennyire miattam.
-Nem csak ő, nem láttad Kenma-senpai arcát?
Erre kicsit lefagytam, de szerencsére ezt Lev nem szúrta ki.
-Nem.
-Mindjárt ott vagyunk.

A már ismerős lépcsősor utolsó fokain lépkedtünk.Kopogtunk és beléptünk az ajtón.Elmeséltük az egész esetet és megállapították, hogy nem lett semmi bajom, így Lev eléggé megörült, hogy egyel kevesebb leszidást kap.A nővér azzal enged el minket, hogyha legközelebb blokkolni kellene akkor tanítsanak meg normálisan.Ezután újra le a lépcsősoron és vissza a tornaterembe.A megszokott üvöltözés és röhögés helyett, (lehet azért mert Lev nem volt ott) most csönd volt.
Most csak a lepattanó labdák hangját lehetett hallgani.
Nekomata sensei intett, hogy menjek oda hozzá.A lépteimet nem vettem, túl sietősre, de elindultam felé.
-Látom akkor jól vagy t/n!-mondta egy kisebb mosollyal az arcán.
-Igazából semmi olyan nem történt.-mondtam ki az igazat.
-Az meglehet, de a fiúk nagyon aggódtak érted.
-Hát ez jó tudni.-mosolyogtam az edzőre.
Ezután Yakunak és Levnek kellett segítenem mindössze annyiban, hogy megpróbálok nyitni.Yaku az alkaros nyitást javasolta, persze azért hogy Levnek nehezebb dolga legyen és csodák csodájára sikerült is a nyitás.Levnek nagyjából 2 másodperc kellett volna, hogy fogadja de nem sikerült.
-Szép volt t/n!!! -rohant felém Yaku. Majd lepacsiztunk végignéztük Lev sértődött arcát és tovvább gyakoroltunk az edzés végéig.

-T/nn-integetett nekem Lev.
-Honnan tudtad így már most megcsinálni a nyitást??-kérdezte
-Régebben sokat röplabdáztam Kurooval, csak mára már semelyikünknek nem maradt erre külön ideje.-mondtam hogy egy kicsit elhúzva a szàm, hiszen a tény miatt sem lettem boldogabb.
-Ahh, várj velünk tudsz gyakorlni minden nap nem?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Azt hiszem-mondtam egy kisebb mosolyra húzva a számat.
-Remélem.-mondta majd felfutott a lépcsőn átöltözni.
Ameddig mindenki öltözött addig a kulacsokat kiborítottam és felállítottam őket a csepegtetőre.Amikor ezzel is megvoltam nagyjából 1 percre rá Kenma jött le.El tudtam volna játszani, hogy nem látom mert a hajam az arcomban volt majdnem, de inkább nem tettem.
-T/n..-mondta.
-Igen? -fordultam felé.
-Megyünk haza együtt?-kérdezte reménykedve.
-Nem tudom mive-
-Nem muszáj, ha nem akarod-mondta érezhetően kicsit szomorú hangon.
-De, de ellenkezőleg.-mosolyogtam rá.
Abban a pillanatban Lev és Yaku és leértek, de szerintem az egészet hallották, csak megvárták hogy végezzünk.

-Uhmm mikor lett ebben a tárolóban ekkora rend-mondta a meglepetten Lev.
-Csak egy kicsit elrendeztem.-de ránézve a cipőtárolóra, rá is fért.
-Köszönjük-mondta Yaku.
-Nem mintha nagy dolog lenne.-válaszoltam
Felkaptam a táskámat és kirohantam az ajtót becsapva magam után.Aztán eszembe jutott, hogy Kenma elkísér, pluszba még  el is  kellett volna köszönni.Visszafutottam a lehető leggyorsabb sebességemmel, és az ajtóban pont el is kaptam mindenkit.
-Elfelejtettem elköszönni, tehát sziasztok!-fogtam rövidre és indultam Kenmával a balomon.
Kényelmesem kisétáltunk az iskolából, és haza indultunk.Nem nagyon beszéltünk, nekem sem volt túl sok kedvem, de valószínű neki se.

Az út végénél tartottunk, amikor megfogta a kezem és nem emgedte el. Először azt hittem, hogy véletlen, de nem az volt.
-Mit csinálsz? -kérdeztem tőle.
-Később megválaszolok mindent, de most csak engedd, hogy hazakísérjelek.
Az arcomon elég érdekes arckifejezés ült ennek hallatán és az érzelmeimmel sem voltam teljesen tisztában.Csak engedtem neki, hogy csinálja azt amit akar.

Hazaértem, eljött végre ez a számomra várva várt pillanat is.Elengedtem a kezét kinyitottam a kaput és elköszöntem.

Ennyi lett volna ez a rész, remélem tetszett, és ha minden jól megy hétvégénként fogok részeket hozni.