//Rings from the vending machine//Kenma Kozume x Reader//

3.

Amíg ki nem vonszolta majdnem mindenki  magát az osztályból, addig Minecraftoztunk. Utána nekikezdtünk a takarításnak, viszont meglepő módon Kenma a hátsó padban ült és minket figyelt.
-Hogy hogy itt vagy? -kérdeztem, kicsit meglepve a jelenléte miatt.
-Kuroo azt mondta hogy jöjjek el érted és aztán kísérjelek el, meg úgyis itt lett volna a következő órám.
-Oh.-feleltem.

Ayaval elmentünk takarítószerekért, ezalatt Kenma el sem mozdult a helyéről.Nagyjából 2 perc múlva már a teremben sepregettünk nagyban a legjobb barátnőmmel, aztán felmostunk és már majdnem tisztának látszott minden.
-Kész.-ordítottuk egyszerre Ayaval, még ha én még nem is szeretek hangos lenni, néha azért nekem is kell. A fiú aki ezt mind végig nézte közben majdnem megsüketült az arckifejezéseiből ítélve.
-Indulhatunk Kuroohoz.-mondtam Kenmához lépve.
Aya már nem tartott velünk oda, mert klubbfoglalkozásra kellett mennie, így kettesben maradtunk a fiúval.
-Amúgy mit játszottatok Aya-channal?-kérdezte érdeklődően.
-Minecraftoztunk -válaszoltam.
-Azt én is szoktam, egyszer majd játszhatnánk együtt.-mondta.
Az én fejem erre kb. olyan színű lett mint a Nekomások pulcsija.
-Benne vagyok-feleltem
De ekkora már meg is érkeztünk a tanárihoz, ahol Kuroo bemutatott az edzőnek és elmondta,hogy  engem talált a menedzseri posztra.Az edzővel megegyeztünk, hogy ma fogok kezdeni az új "klubtagként".

Ezután a nap borzasztó lassan telt el, és csak Ayan lógtam őt nem kímélve, viszont a könyvtárat meg se látogattam.
Amint leteltek az óráim rohantam a tortnaterembe.A Nekoma röadbacsapata tagjai közül még néhányan öltöztek, de a legtöbbjük már lent volt a tornateremben.
-Siessetek fiúk, van egy nagy meglepetésem neketek!-kiáltotta fel az edző az öltözőbe. Ezután márcsak azt lehetett látni ahogy Yaku Levet kergetve rohan le a lépcsőn.
Mikor mindenki megvolt az edző megszólalt:
-Köszöntsétek az új menedzsereteket, t/n-chant!
-Sziasztok! -köszöntem nekik viszonylag jó reményekkel telve.
Egyenként bemutatkoztak a fiúk nekem, de amikor Yamamotóra került a sor, akkor odarohant hozzám kezet rázott velem és azt mondta ha kell egy testőr akkor ő majd betölti ezt a posztot.Erre az egész teremben nevetés tört ki.Megmondtam neki, hogyha erre lesz szükség akkor természetesen szólok, de a közeljövőben nem hiszem, hogy lesz erre szükség.

Az ezután elkezdődött edzésen valamiért Kenmát bámultam, de én sem tudom miért.Egyszer rám is nézett és ekkor a fejére esett a labda amit éppen feladni készült.Mindenki elkezdett nevetni, Kuroo természetesen a szokásos megszokott hiéna röhögéssel.Viszont én nem nevettem és eléggé szánalmasnak éreztem magam amiért miattam rontott el egy feladást.Az edzés végén az edző megint megköszönte hogy csatlakoztam a klubbhoz menedzserként.Ezután immár egyedül, újra hangzavar nélkül hazaindultam.Irónikus, hogy pont olyan ember választotta a menedzseri posztot, aki egyáltalán nem érzi jól magát zajban.

Hazaérve láttam hogy Kuroo írt:
-Sziaaaa t/n,
milyen a röpladbaklubb menedzserének lenni?
-Eddig jó. -válaszoltam neki vissza kicsit lehangolóan, de valószínüleg ezt már megszokhatta.

Innentől ignoráltam at üzeneteit, viszont észrevettem hogy nem csak Kuroo írt.Az engedélykéréseim között ott volt Kenma, amint ezt megláttam rögtön elfogott az öröm.

Kenma:Szia

t/n:Heyyo
Kenma:Most ráérsz mc-zni?
Kérdezte elég lényegretörően.
t/n:Igen, viszont tudnánk hívásozni?  Kenma:Persze.

Nagyjából 2-ig játszottam vele, ezután már ülve is el tudtam volna aludni fáradságtól.

Reggel persze korán kellet kelnem ami elég kellemetlen volt.Hamar összekészültem viszont amikor kiléptem az ajtón alig hittem a szememnek, nemcsak Kuroo hanem Kenma is az ajtóm előtt ácsorgott.Az arcom tiszta vörös lehetett ezért inkább félrenéztem, de persze köszöntem nekik.Az egész utat végigbeszéltük Kenmával, Kuroo pedig sértődötten hallgatott amiért őt nem hívtuk játszani.

Az iskolába érve, pedig megtudtuk, hogy a tesi tanár lebetegedett és összenvont tesink lesz Kenma osztályával.Nem sokat láttam eddig Kenmát mosolyogni, de a mostani ezen pillanatok egyike volt.

A már idilli hangulatott Kuroo szakította félbe azzal, hogy megmondta neki mennie kell és elköszönt.Mi addig leültünk a padra megvárni a csengőt hogy aztán elindulhassunk tesire.